A minap Kézdivásárhelyre kellett mennem, munkaidő után indultam, és mivel ritkán járok arrafelé, megdöbbentett, hogy a rétyi útkereszteződéstől egészen a dálnoki tetőig egymást érték az autók, és csak araszolva haladtak, míg Kézdi felé rendes tempóban lehetett menni. Talán el is felejtettem volna ezt, ha jövet nem kerülök bele én is a dugóba. Igaz, estefelé már csak Maksa végétől kezdődött az araszolás, de ezt a 4,5 kilométert 35 perc alatt tettük meg. Gondoltam balesetre is a várakozás ideje alatt, de kiderült, hogy csak a vasúti átjáró okozta a torlódást, mert azon csak lépésben lehet áthajtani. A legbosszantóbb az, hogy adott pillanatban egy nagy tábla hirdeti az út mentén, hogy milyen programból felújított úton járunk. Legalább azt vegyék le onnan, vagy tegyenek rá egy olyan feliratot, hogy mikor fogják ezt a kontár munkát orvosolni. Vagy ne írjanak semmit, hanem inkább javítsák meg. De ne közpénzből, hanem annak a zsebéből, aki szerint ez az átjáró megfelelő minőségű...

Zs. K., Sepsiszentgyörgy. Sajnálattal s némiképp felháborodással szemléltem a napokban, hogy a Horgász utcai zárt szeméttárolóban milyen áldatlan állapotok uralkodnak. Az elviekben kulcsra zárható ajtó mögött bokáig ért a szemét, egyszerűen nem lehetett belépni a kukákig. Volt bent egy asszony is, aki szorgosan válogatott a konténerekben, a neki nem tetsző portékát pedig a földre hajigálta. Egy másik alkalommal a lebomló hulladékot vittem le a kis vederrel, s mielőtt még eljuthattam volna a kijelölt kukáig, a köztisztasági vállalat alkalmazottja azt mondta, mindegy, hová dobom, „úgyis egy helyre megy”. Ilyen körülmények közt mit ér a zár a gyűjtőpontokon, s mit ér a Tega gyakori felhívása a szelektív gyűjtés fontosságára, ha a saját alkalmazottjuk éppen az ellenkezőjére buzdít? Ha már van gyűjtőpont s benne konténer is mindenfajta hulladéknak, vegyük a fáradságot s azokba dobjuk a szemetet.

SZAKÁCS BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Vásároltam 2 szelet betyársonkát 30,7 lej/kg-os áron. A 43 grammos csomagért fizettem 1,32 lejt (ez szerepelt a csomagra ragasztott árcédulán). Miután hazamentem, lemértem külön a sonkát és a csomagolópapírt. A csomagolás tömege 6 g, a sonkaszeleteké 37 g. Tehát az árnak 13,95 százaléka a csomagolás. Ha egy szeletet vásárolok, a fizetett ár 23 százaléka lett volna a csomagolás ára, 4 szelet esetén 7,6 százaléka. Ha pedig egy kiló sonkát veszek, akkor a csomagolásért fizetett összeg már csak 0,6 százalék. Az is elfért volna a lemért csomagolópapírban. Következtetés: vegyünk minél többet, hogy kevesebbet fizessünk rá. Komolyra fordítva: lehetne az árut csomagolópapír nélkül mérni, vagy nullázni a mérleget, miután a csomagolópapírt a mérlegre helyezték. Ugyanis az árcédula a terméken szerepel, nem a csomagolt árun. Esetleg a fogyasztóvédelemhez is fordulhatnánk, ha tudnánk bízni benne.