Fürdőkádnyi citromlevet,
áfonyából egész hegyet
egy konténernyi karamellt,
mázsa fahéjat is – remek!

Hozzál dermesztő hideget,
mely lefagyasztja orrodat,
hozz egy sípályányi havat,
ropogjon a talpad alatt.

Keverj a hóba sok csokit,
citromot, puncsot, áfonyát,
adj hozzá cukrot meg tejet,
lapáttal kevergesd tovább.

Majd elkészül a sok fagyi,
két nagy szobányi puncs, eper,
égig érő csokihegyek,
citromos gombóc százezer.

Kell még tölcsérből nagy csokor,
kajla tornyokban álljanak,
csak álljanak és várjanak,
míg beront az ovis-csapat.

Ajtó nyílik, csilingelés,
nevetgélés, kiáltozás,
„Fogd szépen a párod kezét!”,
itt van az összes óvodás!

Kezükben ott a fagyipénz,
csillog-villog, földre potyog,
de fölszedik és csörgetik,
támadnak már az ovisok!

És röpdös a puncs, málna, csoki,
pisztácia, citrom, eper,
cukrász bácsi, hegyezd füled,
itt elveszett, ki nem figyel!

Ovisok ülnek mindenütt,
széken, csilláron, plafonon
a fagyicsata csendesül,
rágcsálnak, szürcsölnek nagyon.

Fagyifolt kézen, asztalon,
ruhán, szájon, fülön, falon...
És ott a jel, jól látom én:
fagyipötty minden orr hegyén.