Imreh István nyomábanA székely múlt feltárásának zászlóvivője

2021. május 14., péntek, Közélet

A tavalyi jubileumi szobor-, illetve emléktábla-avató után újabb jelentős állomásához érkezett a székely faluközösség kétségkívül legismertebb és legszakavatottabb háromszéki származású kutatója, Imreh István emlékezetének ápolása – derült ki azon a kedd délutáni találkozón, ahol az érdeklődők Both Noémi Zsuzsanna A székely faluközösség nótáriusa. Imreh István élete és munkássága című könyvével és a szerzővel ismerkedhettek meg. A szerző doktorátusi disszertációjának kibővített, kiteljesített változatát jelentő, alapos tudományossággal és mégis olvasmányos kiadvány kapcsán folytatott beszélgetés során a résztvevők betekintést nyerhettek nem csak a történész, de kiemelkedő oktató, a székelység iránt elkötelezett kutató sorsának különös alakulásába, amint az általa megélt vészterhes korszakokba is.

  • Kiss Jenő és Both Noémi Zsuzsanna. Fotó: Albert Levente
    Kiss Jenő és Both Noémi Zsuzsanna. Fotó: Albert Levente

Házigazdaként Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum Igazgatója köszöntötte a megjelenteket, aki abbéli örömének is hangot adott, hogy az általa vezetett intézmény történésze, kutatója munkája révén nyílt lehetőségük, hogy újból bekapcsolódjanak a Háromszékről elszármazott nagy tudósoknak, művészeknek méltó emléket állító kezdeményezésekbe. Vargha Mihály szerint szép és fontos újabb állomása Imreh István személye és munkássága előtti tisztelgésnek Both Noémi Zuzsanna könyve, amely a történész születésének 101. évfordulóján látott napvilágot, és amelyet két hasonlóan fontos esemény előzött meg. A századik évforduló alkalmával ugyanis a Háromszéki Mikes Kelemen Egyesület kezdeményezésére Sepsibodokon – ahol Imreh István fiatalkorának jelentős részét töltötte, illetve amely településhez az első tudományos kiadványa is kötődik – felavatták a róla készült szobrot, illetve ugyanabban az évben, szülőfalujában is emléktáblát avattak.

A köszöntőt követően Kiss Jenő nyugalmazott könyvtárigazgató, az egyesület korábbi titkára tett fel kérdéseket a szerzőnek, elsőként azt firtatva, miért pont Imreh Istvánra esett választása. Amint a válaszból kiderült, részben a véletlen hozta így, egyetemistaként a szakdolgozata előkészítésénél a tudományos témavezető ajánlotta figyelmébe Imreh Istvánt, azt a történészt, aki a huszadik században a gazdaság- és társadalomtörténet erdélyi művelőjeként leginkább fogékony volt a Franciaországban az 1930-as években megjelent, Annales-iskola néven ismert történelmi irányzatra, amellyel ő eredetileg foglalkozott volna. Both Noémi Zsuzsanna szerint az is meggyőzően hatott, hogy jelentős forrásanyag állt rendelkezésre, emellett alkalma volt az egykori pályatársakkal, diákokkal is élőben beszélni. Végül a 2019-ben, a történész születésének századik évfordulóján megvédett doktori disszertációjának ez lett a témája, a kötet alapját is ez szolgáltatta.

A könyv szerkezete az életpályát követi, amely, amint a szerző és beszélgetőtársa rövid ismertetőjéből kiderült, igencsak göröngyös volt, sok vargabetűvel és sok esetben kényszerből is tett szakmai irányváltással. Az elmondottak alapján Imreh István életpályája jól tükrözi, milyen zavaros korszakokban adatott meg neki élni, alkotni. Both Noémi Zsuzsanna szerint a rendelkezésre álló források alapján az is megfigyelhető, miként volt lehetősége viszonylag hosszú ideig pályán maradni a tudományos kutatás és az oktatás terén. A kutató-történész meglátása szerint a huszadik század második felének magyar történészei között, akiket szokás az erdélyi magyar történetírói iskola képviselőiként is számontartani (Jakó Zsigmond, Csetri Elek, Kiss András, Pataki József, Benkő Samu, Egyed Ákos), Imreh István a kommunizmus évei alatt is mindvégig a székely múlt feltárása terén zászlóvivőként jelenik meg, úgy is, hogy 1983 után a rendszer nyomása miatt már csak az „asztalfióknak” írhatott, egészen a rendszerváltásig. Úgy tapasztalta, a pályatársak, később tanítványok a mai napig hozzá viszonyulva határozzák meg munkásságukat. A tudományosság megszervezésében a kilencvenes években ismét aktívan részt vett, bár betegsége ebben később már akadályozta.

A szerző továbbá úgy véli, amint beszélgetőtársa is, hogy Imreh Istvánnal kapcsolatos egyik legszélesebb körben elterjedt nézet, hogy kiemelkedő oktató volt, diákjai emlékezete szerint nagyon szeretett és jónak tartott előadótanár, aki nagy beleéléssel, empátiával és szeretettel tudott a témájáról beszélni. Vélhetőleg szakmai tudása, tekintélye, amelyet még a román történésztársadalom is elismert, segítették abban, hogy viszonylag hosszú pályát élt meg még a vészterhes időkben is úgy, hogy szinte végig a kommunista titkosrendőrség, a Securitate megfigyelése alatt állt volt pályatársaival egyetemben.

Az érdeklődők a könyvet az Erdélyi Múzeum Egyesület honlapján (eme.ro) rendelhetik meg.

Hozzászólások
Szavazás
Készül-e ön nyaralni idén?







eredmények
szavazatok száma 501
szavazógép
2021-05-14: Belföld - :

Moldvai csángómagyar pap lesz az idei szónok (Csíksomlyói búcsú)

Moldvai származású csángómagyar pap lesz az idei csíksomlyói búcsú szónoka – közölte a Romkat.ro portál a búcsút szervező csíksomlyói ferencesekre hivatkozva.
2021-05-14: Közélet - Nagy B. Sándor:

Újra nyitva a Tamási Áron Színház

Örülnek, hogy megnyithatták kapuikat a nézők előtt, de egyelőre még bizonytalan a helyzet, nem működhet teljes kapacitással az intézmény, ezért inkább hosszú távú terveik vannak, három új előadás próbafolyamata zajlik, hogy ha majd jobb körülmények között játszhatnak, gazdag legyen a műsorkínálatuk – mondta el lapunknak Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója.