A második világháború utáni két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok versengése az 1950-es évektől a világűrre is kiterjedt. A versenyfutásban a szovjetek bizonyultak eredményesebbnek: 1957. október 4-én ők lőtték fel az első műholdat, majd elsőként ők juttattak élőlényt, Lajka kutyát a kozmoszba, sokkolva a kudarcokhoz nem szokott, presztízsveszteséget is elszenvedő Amerikát. A vetélytársukat rendre leköröző szovjetek a következő szakaszt is megnyerték, az első ember a világűrben szovjet állampolgár volt.

Gagarin 1934. március 9-én született egy parasztcsalád harmadik gyermekeként az oroszországi Klusino faluban. Nehéz gyermekkora volt, apja bútorasztalosként, anyja fejőnőként dolgozott. A német megszállás idején nyomorogtak, idősebb testvéreit kényszermunkára hurcolták Lengyelországba. Jurij Gagarin később öntőmunkásnak tanult, majd a szaratovi műszaki főiskolára iratkozott be, ahol beleszeretett a repülésbe. Fel is vették az orenburgi repülőiskolába, ahol 1957-ben első osztályú minősítéssel avatták pilótává. Ugyanebben az évben megnősült, házasságából két lánya született. 1959-ben ő is jelentkezett az űrkutatási programba, s a többlépcsős válogatási folyamat után háromezer jelölt közül bekerült a húsz kiválasztott közé. Az űrhajózási állami bizottság 1961 tavaszán úgy döntött, hogy Gagarin indulhat az űrbe elsőként, vélhetőleg ebben az is közrejátszott, hogy társai közül ő volt a legalacsonyabb és a legkönnyebb, így jobban elfért a szűkös kabinban, és az űrhajónak kisebb súlyt kellett vinnie. (A legenda úgy tudja, az első számú jelölt valójában German Tyitov volt, de Nyikita Szergejevics Hruscsov, a kommunista párt főtitkára bekérette a jelöltek tablóját, és a fotogénebb Gagarin képére bökött: ő repül.)

A világ első űrhajósa 1961. április 12-én közép-európai idő szerint 7 óra 7 perckor indult útnak a Vosztok–1 rakéta ágyúgolyó alakú űrkabinjában. A Földet óránként 28 ezer kilométeres sebességgel, 181 és 327 kilométer közötti magasságban 108 perc alatt kerülte meg, majd 9 óra előtt 5 perccel Szaratov közelében ejtőernyővel épségben landolt. Az út során Gagarin jól érezte magát, ceruzával jegyzetelt a fedélzeti naplóba, illetve magnetofonra mondta benyomásait. Mára kiderült, hogy a küldetés sikere sok szempontból a szerencsén múlott, kis híján katasztrófába torkollott. A Vosztok–1 ugyanis a tervezettnél magasabb pályán keringett, a Földre való visszatéréskor a fékezőrakéta nem működött megfelelően, a leszálló- és műszaki egység nem vált szét időben, illetve a légkört elérve tüzes golyóként száguldva fékeződött le. Gagarin testére óriási nyomás nehezedett, amit csodával határos módon mégis túlélt. Sikerült időben katapultálnia, ejtőernyőjével a Volgához közeli Szmelovka falu mellett egy szántóföldön ért földet.

A szenzációs hírt a szovjet propaganda alaposan kihasználta a kommunista rendszer felsőbbrendűségének bizonyítására. A világ első űrhajósát már útja közben őrnaggyá, visszaérkezése után ezredessé léptették elő, megkapta a Szovjetunió Hőse címet és a Lenin-rendet is. Gagarin afféle két lábon járó propagandafegyverként beutazta az egész világot. A nyílt arcú, egyszerű és szerény fiatalember mindenhol rokonszenvet keltett, számtalan kitüntetésben részesült, még ásványt, aszteroidát és a Holdon krátert is neveztek el róla.

A rendszer számára rendkívül értékes Gagarint a repüléstől eltiltották, a szovjet űrhajósok egységének parancsnoka, majd a később róla elnevezett kiképzőközpont parancsnokhelyettese lett. Időközben repülőmérnöki diplomát szerzett, és ismét repülhetett vadászgépen. 1968. március 27-én egy tapasztalt pilótával szállt fel, igen rossz időjárási körülmények között egy MiG–15-ös vadászgéppel. Lezuhantak, a gép roncsait Novoszelovo falu határában találták meg. A tragédiával összefüggésbe hoztak sok mindent, többek közt felmerült Gagarin alkoholgondja, illetve az is, hogy a szovjet hatalom így akart megszabadulni az egyre problémásabbnak érzett hősétől. A hivatalos jelentés szerint a gép egy másik repülőgép okozta turbulencia miatt dugóhúzóba került, s bár ebből sikerült kijutnia, mégis lezuhant. A baleset teljes háttere valószínűleg már soha nem derül ki, a korabeli gépeken ugyanis nem volt fekete doboz. A 34 éves korában meghalt űrhajós hamvai a Kreml falánál nyugszanak. Nevét őrzi egy holdkráter, és ásványt, kisbolygót is neveztek el róla. Emlékére 1962 óta április 12-e az űrhajózás napja.

A szovjet propaganda fölösleges, de megszokott titkolózásának következményeként azonban még ma is akadnak, akik kétségbe vonják, hogy egyáltalán repült-e Gagarin, ha igen, elsőként repült-e, vagy csak ő érkezett elsőként olyan állapotban vissza, hogy fogadni lehetett a Vörös téren. Akár így volt, akár nem, a közvélemény szemében már mindörökre ő marad az első ember a világűrben.

Érdemes megjegyezni, hogy ugyan az első ember a világűrben Jurij Gagarin volt, a Holdra már az amerikai Neil Armstrong lépett elsőként 1969-ben. Tisztelgésül a világ első űrhajósa előtt Armstrong és Buzz Aldrin Gagarin egy kitüntetését vitték magukkal az Apollo–11 útjára, és a Hold felszínén hagyták. A versengést mára együttműködés váltotta fel, a nemzetközi űrállomást közös erővel építették és használják a mai űrhatalmak, köztük a Szovjetunió örökébe lépett Oroszország.