MagánvállalkozásBarót hűséges kereskedője

2021. május 19., szerda, Pénz, piac, vállalkozás

Tókos Éva Barót egyik legrégebbi kereskedője. Közel ötvenéves pályafutását állami vállalatnál kezdte, a kilencvenes évektől a magánkereskedelemben élt meg jó és kevésbé jó időszakokat is. Most éppen ez utóbbiról beszélhetünk: esett a vásárlóerő, a világhálón folytatott kereskedés és a futárszolgálatok fejlődése a helyi kisebb cégek létét veszélyeztetik. Ám ez alkalommal is bizakodó: az emberek igénylik a személyes kapcsolattartást, és fontosnak tartják, hogy anyanyelvükön szolgálják ki. Tókos Éva nem akart kereskedő lenni, de nagyon hamar megszerette, nem is tudja abbahagyni.

Állami alkalmazásban

Tehetséges rajzoló volt, szerette a tornát, ám édesapja korai elhunyta miatt egyik álmát sem követhette. A középiskolai évek után a fülei palabányánál helyezkedett el minőségi ellenőrként, ám fia születését követően már üzletbe került. Tehette, mert a középiskolai évek alatt a tanulók a helyi kereskedőknél gyakorlatozhattak, és erről bizonyítványt is kaptak.

Az állami gazdaság, a Gostat aránylag gazdagnak és jól ellátott kereskedelmi hálózatnak számított a hetvenes években. Az üzlet ott volt, ahol most a katolikusok a bibliaórákat tartják, s bizony sokszor meg kellett tenni az üzlet és a kicsit tovább levő pincéjük közti távolságot, ahol ősszel a Regátból hozott zöldséget és bort tárolták.
A szakmát jórészt még a negyvenes-ötvenes években tanuló vezetőség szigorú volt, rendet tartott, s ahhoz mindenkinek igazodnia kellett – ez volt a kijárni szükséges igazi iskola. Minden reggel már nyitás előtt bent voltak, hogy a bolt előtti részt megöntözzék és leseperjék, a kirakatot letörüljék, a boltban port törüljenek, a kimosott és kivasalt fehér köpenyt felvegyék, a kikeményített pártát feltegyék. Este sem volt másképp, mert amíg a kiszolgálófelületet súrolókefével meg nem mosták, a hűtőt szódás vízzel ki nem törülték, haza nem mehettek. A munka nem csak az üzletben folyt, hanem a pincében is, ahol a gyümölcsöt és zöldséget mindig átválogatták, a repedt vagy törött tojásokat a cukrászlaboratóriumba vitték, helyettük pedig épeket, eladhatókat kaptak.

A nyolcvanas évek elején az állami kereskedelembe kerülve számon kellett tartaniuk, kinek mennyi kenyér, liszt, cukor, olaj jár jegyre: ha a családban öten voltak, két és fél vaj volt a havi adag, ezért egyet elvágtak, az olajat hordókból szivattyúzták a vásárló által hozott üvegekbe, ha pedig valaki különlegesebb árut, például neszkávét szeretett volna, kötelezően gyenge minőségű dunai vagy tengeri halat is „hozzárendeltek”. Nehéz évek voltak, jó, hogy lejártak – ismeri el Tókos Éva.

 

Vállalkozó születik

Az 1989-es fordulatot követően félig magánosítva még néhány évet maradt az állami cégnél. A ma is működő T-Éva Kft. alapítása nem ment egyszerűen, mert a bíróság nem fogadta el a tőke részeként – bár törvény szerint kellett volna – a családi bútort. Kölcsönből azonban megoldották.

„Amikor eljártuk a formaságokat, az első utam a bankba vitt, ahonnan minden pénzt kivettem, majd a cigarettagyárban úgy bevásároltam, hogy nemcsak egyetlen jelentősebb vagyontárgyunk, a piros Daciánk minden kihasználható üregében, de még az ölemben is cigaretta volt. Nem volt egyszerű ezt elérni, mert máshonnan teherautókkal jöttek, akik az alkalmazottaknak is fizetni tudtak. Sosem fogom elfelejteni: bementünk a gyárba, és az arany az asztalra nyíltan le volt töltve. Én egy sajton, egy vajon kívül nem sokat vihettem” – emlékezett Tókos Éva.

A kilencvenes évek elejének kereskedelme sok utánajárást követelt meg – másként nem nagyon lehetett volna bírni az évi 126 százalékos banki kamatot –, de anyagilag megérte. Az embereknek még volt pénzük, és annyi év nélkülözés után minden nyugati árut megvettek – havonta kétszer-háromszor is megfordult az árukészlet.

 

Háztartási gépek és irodai felszerelések

Baróton a T-Évánál lehetett részletre háztartási cikkeket vásárolni. Nem volt ritka, hogy egy-egy alkalommal százezer lej értékben hoztak árut. Felvették a kapcsolatot a takarékpénztárral (CEC), ahol az igazgató nyitott volt az üzletre és kész volt segíteni: a kliens a boltba vitte személyazonossági és munkaigazolását, kitöltötték a típusnyomtatványokat, s névre szóló kész iratcsomót vihettek át a pénzintézetbe jóváhagyásra. Naponta legalább öt-hat szerződést kötöttek, de olyan időszak is volt, amikor havi 150-et! Ez a kedvező időszak azonban nem tartott sokáig, mert a környéken egyre gyakoribbá vált a leépítés, csökkentek a fizetések, ami miatt a hitelt nehezebben kapták meg. Háztartási gépeket most is tartanak, de csakis olyan termékeket forgalmaznak, amelyeket Kézdivásárhelyen szervizelnek.

Közben néhány évig cukrászdát működtettek, bútort forgalmaztak – nem csak elhozták, hanem össze is szerelték, a kliens lakásába szállították –, ám előbbi veszteséges lett, utóbbin pedig kicsi volt a haszon. Manapság a háztartási gépek mellett az irodai felszerelések és az ajándéktárgyak kereskedelme viszi előre – döcögősen – az üzletet. Iskoláknak, állami intézményeknek az elektronikus közbeszerzési rendszeren keresztül szállítanak. Viszont talán már húsz éve is van annak, hogy sem a bankok, sem a helyi tanácsok nem számítanak ügyfeleiknek, mert valahonnan Sepsiszentgyörgyről szerzik be a legfontosabbakat. „Politikusaink mind azt mondják, hogy a helyitől kell vásárolni, őket kell segíteni, de egyikük sem vásárol nálunk – ki tudja, kinek az érdekét szolgálja ez?” – kérdezi.

 

Üzlet válságos időben

A koronavírus-járvánnyal járó lezárások visszavetették az amúgy is kicsi forgalmat, mégsem zártak be, és nem kértek az állami kedvezményekből és támogatásokból sem. Úgy vélték, egy-egy ismerőst csak kiszolgáltak volna, ha hivatalosan zárva is vannak, abból pedig kellemetlenségük származhatott volna, ezért nem éltek a felkínált lehetőségekkel, adókedvezményekkel, hiszen valamikor úgyis törleszteni kell.

„Tavaly április-májusban egész hónapban árultunk annyit, mint azelőtt egy nap! Azóta valamelyest javult a helyzet, de azért így is megesik, hogy alig kétszáz lej a napi bevételünk, de igyekszem nem panaszkodni. A Jóisten eddig is megsegített, jó embereket rendelt mellém, s tudom, ezt követően sem hagy magamra, nincs miért tehát aggódnom” – mondja Tókos Éva.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 754
szavazógép
2021-05-19: Közélet - Demeter Virág Katalin:

Népszerű az üvegszüret

Sikeresnek bizonyult a Tega Rt. múlt hétvégi üvegszürete, a megyeszékhelyen felállított gyűjtőpontokon két nap alatt közel 64 tonna üveget adtak le a városlakók. A köztisztasági társaság szerint ez rekordnak számít, az előző évi akció­hoz képest 25 százalékkal több üveget sikerült begyűjteni.
2021-05-19: Pénz, piac, vállalkozás - :

Megtévesztő akciós árak (Webkereskedelem)

A magyar Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 200 millió forintos bírságot szabott ki, és mintegy 4 milliárd forint összegű jóvátételre kötelezte az eMAG online áruház üzemeltetőit, mert megtévesztő módon hirdették akcióikat – közölte a hatóság az MTI-vel. A Romániából indult, több országban is működő webáruház elfogadta a döntést.