Nem csak a termés minősége miatt időjárásfüggő mifelénk a mezőgazdaság, hanem az értékesítés során is jól jön a hosszúra nyúlt ősz: Sepsibesenyő határában, a dálnoki tetőn az út mentén felsorakozó kistermelők próbálják eladni a burgonyát. És mert a műúton száguldó autók közül csak néhány lassít, nem mindegy, hogy a csípős Nemerét kell-e elviselnie az árusnak, vagy pedig őszi napsütésben állva várja, hogy megvegyék terményét.
A dálnoki tetőn ottjártunkkor egy burgonyaárus éppen bákói rendszámú autóba pakolta be néhány zsák krumpliját. Nem nagyon megy — csóválja fejét a dálnoki gazda, nem éri meg pityókatermesztéssel foglalkozni. A Kondor burgonyát kilónként nyolcvan baniért próbálják eladni, alacsonyabb áron már nem érné meg. Ha jól utánaszámol az ember, megnézi a vegyszer, a műtrágya árát, még ez is kevés, ennél olcsóbban már veszteségbe mennének. ,,Nincs ára a pityókának. Adjam el ötven baniban? Akkor nem csináltam semmit" — magyarázza. Hál’ Istennek nincsen sok — teszi hozzá. Idén mintegy ötven áron termesztett. Kevesebbet, mint tavaly. Tavaly pedig kevesebbet, mint azelőtt. S ha megérjük, jövőre még kevesebbet ültetünk — mondja. A Kondor pityókával teli zsákok az autóban sorakoznak, néhányat tettek ki az út szélére, hogy felhívják az arra haladók figyelmét. És az sem megoldás, ha a piacon próbálnák eladni a terményt. Hiszen a szállítási költségek, az asztalbérlési díj felemészti azt az árkülönbséget, amennyivel drágábban vinnék. Marad hát ez a módszer, és a remény, hogy nem kezd el fújni a Nemere. Mert olyankor bizony nem sokáig lehet a tetőn időzni.
Kézdivásárhely felé haladva számos útszéli burgonyaárussal lehet még találkozni. Egyik csernátoni ház előtt például már-már szalad a gazda, amikor megáll az autó, nehogy lemaradjon a vásárlókról. A krumpli kilójáért itt is nyolcvan banit kérnek. Ez Desirée, enni ez a jó fajta — magyarázza Dóczi Csaba. A 32 éves csernátoni gazda derűlátó, elégedett az eladással is. Sokan érdeklődnek, vásárolnak, igaz, jó is az áru. „Ez nem csövezett krumpli, bárkinek megmutatom, kibonthatjuk a zsákot" — mondja, majd kifejti: vannak, akik „csövezik" a pityókát, a zsák szélén szép nagy darabok vannak, a közepén pedig a kicsik, sok esetben rothadtak lapulnak. Mint mondja, a trükköt főként azok alkalmazzák, akik nem a háznál árulnak. Hiszen a házat megjegyzi a vevő, s mikor kiderül, hogy nem jó a termény, sokszor visszaviszi az eladóhoz. ,,Nem éri meg, hogy ilyennel foglalkozzak, elmegy a hírem, s aztán senki nem vesz tőlem" — magyarázza. Ha viszont jó az áru, vissza is jönnek. Van, aki előbb keveset vesz, aztán visszajön, és nagyobb tételben vásárol. „Mit csináljunk, mi ebből élünk. Lopni nem mehetünk" — teszi hozzá a csernátoni férfi, aki az országút mellett lakó rokonainál árulja a burgonyát.
Szép lassan el lehet adni a terményt, jövő héten már a Santé fajtát fogja árusítani. Káposztával is kísérletezett, de az nem sikerült a legjobban. Piacra nem viszi a krumplit, autója nincs, a szállítás sok pénzbe kerülne, így hát marad az út melletti árusításnál. Derűlátását némiképp igazolja, hogy egy dobrudzsai kamion lassít, a sofőr a krumpli ára felől érdeklődik. Igaz, vélhetően sokallja a nyolcvan banit, rövid gondolkodás után továbbindul. Dóczi Csaba azonban nem keseredik el: az áru jó, nem csövezi a pityókát, a vásárlók érdeklődnek, aztán meg szereti is az eladást. És valamiből meg kell élni, lopni nem mehetünk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
