A megyebíróné asszony – Jakabfi Ilona – a kályha mellett tüsténkedett, azonnal csevegni kezdtünk, de a spórhelyt mellől nem tágított. Már bocsánat, ide vagyok kötve – világosított fel, rántást készítek pávai módra, s nem szeretném kárát látni. Tanulják meg maguk is, régi szokás Páván, hogy az asszonyok legalább egy hónapi rántást előre elkészítenek, s amikor szüksége van rá, kihoz egy kalánkával a kamarából, így időt spórol, s főleg dolog­időben hamarabb elkészül a levesétel!

Pávanézőben barátomat, Demes Botondot kerestem fel, aki nemrég szabadult zabolai alpolgármesteri teendőitől, jelenleg a fiatal Sidó Györggyel községi képviselő, jó faluismerő, s ha már az egykori solymászok falujában vagyunk, hadd említsük meg, hogy gyakorlott vadászember is. Éppen tavaszvégi medvejárás volt Háromszéken a tavaly, a vad pávai mozgása felől érdeklődtünk. A tavaly 13 esetben járta meg a környéket a medve – mondta Demes –, néhány tyúk bánta meg garázdálkodását, de jelenlétét azóta is jelezték a vidékről.

A sólyom emléke lépten-nyomon előfordul a falu történetében, de mi van a fajdkakassal, a vadpávával? – kérdeztük. Hál’ Istennek, jócskán van belőle az 1600 métert megközelítő és az ennél magasabb területeken Jakab havasán, Tisztabikken és közelebbi Pálfeje övezetében él. Előkerült a bennvaló hatalmas almáskertjének a leve, nem a csügör, hanem a pálinka, s elöljáróban azt is megkérdeztük, hogy van-e Páva falunak valamilyen nevezgető neve? Arról nem tudok – mondta eléggé határozottsággal –, van viszont Zabolának, a községközpontnak, s mert ott is elterjedt az almaféle, ki nem szeretné a finom almalevet, őket csügrösöknek nevezik a környékbeliek.

Demesék emlékezetes épületben laknak, abban élt és alkotott Deák Béla jeles pávai tanító. Demes felesége, a székelytamásfalvi származású Ambarus Aranka kiváló társalkotónak bizonyult. Elmondta, hogy felette érdekli a néprajz. Páva nem bővelkedik érdekes hagyományokban, de néhány fiatalt érdekel, hogy milyen lehetett az itteni női viselet, jómagam pedig a helyi szokásokkal ismerkedem, ilyen például helyi romák között fellelhető és gyakorolt leányszöktetés. Meglepetésünkre Demesné is a pávai népi konyhaművészet már említett sajátosságát szemléltette: egy egész tál elkészített rántást hozott ki kamrájából, ami a régebbi székely levesételek nélkülözhetetlen kelléke!
 

Múltbéli szemelgetés

„A falu régi lakói vadpávának nevezték a havason élő fajdkakast, innen való a falu neve is” – tartja jelenleg is az élő szájhagyomány. A pávai Árgyus-patak forrásvidékén látható jelenleg is a Sólyomkő-szikla, ami, akárcsak Sepsibükszádon és Tusnádfürdőn, költési helye volt a vadászsólyomnak, amit elődeink megélhetésük forrásaként az egykori erdélyi fejedelmi udvaroknak küldtek, de néhai Finta István (1852–1890) pávai kálvinista pap verses történeteiből (Marti Ilonka, Botos Deborka) is kitűnik, hogy nemcsak a havasalföldiek, hanem a török basa is innen szerezte be vadászsólyom-fiókáit. I. Rákóczi György 1635. lustrális könyvében Páván 17 sólymár családról ír, s ezek között a nemes Marti család kiemelkedő. Rákérdeztünk a faluban, de sajnos ez a család nevében már nem, esetleg leszármazottjaiban él, kőből való családi címere ellenben, melyen egy sólyommadár látható a jelenlegi, de több átépítést megért református templom falába van beépítve. Majd kiderítik a történészek, hogy az orbai falvak, s így Páva is, miért csak az 1567-es összeírásban szerepelnek, holott a szék régi templomai ennél ősibb emlékekkel rendelkeznek. Boér Hunor sepsiszentgyörgyi muzeológus és bibliográfus így ír: „Régi feltevés, hogy ezek (a falvak) a többi székelyföldi egyházakkal ellentétben ekkor nem az erdélyi püspökséghez, hanem a Kárpátokon túlra kiterjedő milkóihoz tartoztak”. Fejér Tamás Orbaiszék a 16. századi erdélyi Királyi Könyvek c. tanulmányában 1570 és 1584-ből lófősítéssel kapcsolatos két pávai személyt említ: Ferencz Balázst, akit szolgálatai jutalmául utódaival együtt lófősítettek. Jó lóval, páncéllal, pajzzsal, kopjával és egyéb harci eszközökkel jól felszerelve, katonai szolgálat feltétele mellett és Nagy Vajna Andrást pedig újra a lófők közé emelte. Gazdag háromszéki helynévgyűjteményünkben Páváról 1604-ből a Bacz és 1665-ből a Halommező nevek szerepelnek írásos dokumentumokban.

Meglepetés lehet a látogatónak a hegyen trónoló református templom két műkincs értékű harangja is: a nagyobbat az első világháborúban elrekvirált harang helyett öntették az ismert gyoroki Biszák József mesterrel 1925-ben, a kisebb is harangkülönlegesség, acélból öntették a németországi Bochumban 1901-ben. Időközben a Páván lélekszámában megnövekedett katolikus közösség is kápolnát építtetett, a Templomdombon álló haranglábján szintén egy 1935-ben készült átlyuggatott palástú harangkülönlegesség látható a temesvári híres Novotny-cég munkájaként. Páva műemlék református temploma idegenforgalmi látványosság. Fennmaradt félköríves apszisa és feltételezik, hogy itt már a XIV. században egy középkori templomnak kellett lennie. Várfalának töredéke most is látható. Kőből készült szószéke 1763-ból való. Részletes történetét Juhász Zoltán egykori lelkipásztor írta meg.

Többek között híres a pávai Vajna és a Miskolczy család. A Pávai-Vajna családból származott a tudós Bolyai Farkas édesanyja, Pávai Vajna Krisztina. A Miskolczy család egykori kúriája már nincs meg, viszont kötött székely kapuja a csernátoni múzeum szabadtéri részlegén látható, 1761-ben építette Miskolczy István Sámuel. Vásárlás útján került a Székely Nemzeti Múzeum közgyűjteményébe és onnan Csernátonba, mint olyan, ami magán viseli a tájegység jellegzetes faragott díszítéseit.
 

Ahol a régi újjá vedlik

Összetartó és vallásos a pávai ember. Köszönhető ez jeles tanítóinak. A túl hamar elhunyt Barabás Zsomborra (1943–2007) a díszítő faragás mesterére, a Háromszéki Népművészek Egyesületének névadójára ma is büszkék pávai tanítványai. Jómagam Réthi József kántortanítóhoz és faragó mester barátomhoz kopogtattam be, aki 20 évet tanított Páván, a fafaragásban most a címerek megörökítésénél tart. Az ő tanítómestere volt Deák Béla (1902–1993), a sokoldalú tehetség és oktató ember, amire most is büszke. Deák Béla református kántortanítót, faragómestert, pomológust, kiváló nevelőt választotta névadójának a falu elemi iskolája. A presbiteri feladatot is vállaló faragómestert Szervátiusz Jenő is meglátogatta pávai lakásán, személyéről-tehetségéről pedig Banner Zoltán értekezett 1972-ben. Dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató-egyetemi tanár bemutató kisfilmet is készített Deák Béláról. A tanító az Enyedi skóla tanítványa volt, dálnoki tanítóként a Beczásy-kert pomológusa, majd 1926-tól nyugdíjazásáig Páva tanítómestere. Faragott munkáit sok helyen őrzik a faluban: szószékét és csillárját az egyházközség gyülekezete. Amikor országzászló-állításra került sor – mesélték –, a helyiek a Csordagyűjtőt javasolták. Béla bácsi jó magyar emberként azt mondta: Hozzátok be ide a falu közepébe, hogy hirdesse azt, amiért állították! Amikor a művészettörténész Banner Zoltán Páván járt, Deák Béla tanítványai kopjafa végű virágkarót, lábsurlót, kisszéket, hátas széket, szórólapátot, szerszámnyeleket, képrámát, virágtartó állványt, sarokpolcot készítettek, s minden pávai gyermeknek volt rózsakertje! Deák Béla a katonaság és fogság éveiben (1939–1948) is alkotott. Olyan pecsétgyűrűt készített, aminek az aranya barackmag volt. Fogság után különös bútordarabokat ácsolt, s mértani ábrákkal díszítette ezeket.

Életessé lett Páván a nagyon régre visszanyúló s már említett Pávai Vajna-Bolyai rokonság is. A Marosvásárhelyen élő Bandi Árpád matuzsálemkorú matematikatanár és Bolyai-kutató kezdeményezésére emlékkopjákat állítottak a pávai iskola előtti turulmadaras emlékparkban két olyan személyiségnek, akik a pávai Vajna családon keresztül kötődnek a jeles erdélyi tudós Bolyai családhoz. Pávai-Vajna Péter emlékére, aki Marosszentimrénél Hunyadi János csapatában a székelyek lovashadnagya volt, áll Páván most az egyik kopja, a másikat I. Pávai István, Pávai-Vajna Krisztina szépnagyapja emlékére állíttatta az Orbaiszéki Magyar Pedagógusok Szövetsége 2017-ben. Jelen volt Murvai-Buzogány László nyugalmazott kovásznai pedagógus és szervező. Műsorral lépett fel a Kádár Edit és kollégái által vezetett helybeli iskola tanulócsoportja. Az orbaiszéki Vajna család tagjaként röpítette világgá a falu nevét Pávai-Vajna Elek (1820–1874) utazó és paleontológus és Pávai-Vajna Ferenc (1886–1964) neves geológus, a Sósmező környéki kőolajtelepek kutatója. Lakhatóvá és életessé tette Pávát a Hollandföldi Haan Barend, aki 24 év alatt jól beilleszkedett a falusi környezetbe, házat épített, családot alapított, elsajátította a nem éppen könnyű magyar nyelvet. Lánya Haan-Deák Eszter 22 éves, felesége Haan-Deák Anikó pedig aktív pedagógus.
 

A mai Páva

A mai Páva sem tud lényegében másabb lenni, mint Orbaiszék többi kistelepülései. Bőven van látnivalója, gazdag művelődéstörténeti múltja és érdekességei, de ahhoz, hogy a hiányzó faluturizmus ide vonzhassa a látogatókat, itt is a közművesítésre kell várni, s néhány olyan családi házra, ahol csendes napokat tölthetne a helyi székely konyhára pénzt is hozó turista. A református parókián tiszteletes Pop Levente  232 református lelkipásztorával is beszélgettünk. A gyülekezetnek gondja volt az egyházi javak karbantartásában. A tavaly befejezték a lelkészi lakás betervezett tatarozását, korszerűsítették a fürdőszobát az egyházkerület, a Bethlen Gábor Alap, a községi önkormányzat és a hívek támogatása révén. Nyáron az iskola telkén álló régi kántori lakás javításán lenne a sor, fel akarják újítani az épület tetőterét és tetőzetét. A pávai egyházközség már régebbi gyülekezeti testvérkapcsolatot ápol a Fejér megyei Mezőszilassal, és sor került már kölcsönös látogatásra is. Mezőszilas neve a tájra és az egykor itt honos szilfára utal. Határában kelta és avar leletekre bukkantak, a belterületén feltárt X–XI. századi sírok a magyar honfoglalás koráról vallanak. Iskolája felvette a Nagybányán született Németh László író nevét, aki itt töltötte gyermekkorát. Az 1830-ban épült Kirisics vendégfogadó fészerében szerepelt 1841 júniusában a Szepsi Károly vezette hattagú színtársulat, melynek tagjai közt ott volt Petőfi Sándor is.