Várakozáson felül népszerű az elemista diákoknak szóló Lábbusz program Sepsiszentgyörgyön, annyira, hogy egy hét után máris a „járatok” bővítésén dolgoznak a szervezők, akik rengeteg pozitív visszajelzést és javaslatot is kaptak, és már három más városból – Nagyváradról, Székelyudvarhelyről és Gyergyószentmiklósról – is megkeresték őket. Az első napok tapasztalairól, a felmerült problémákról és a jövőbeli tervekről a városi tanács két tagja, Kondor Ágota és Székely Kincső sajtótájékoztatón számolt be.
Először mindenkinek a hozzájárulását megköszönték: a városimázs irodának azt, hogy sikerült a gyermekek számára kedves, barátságos arculatot kialakítani az iskolába való gyaloglás ösztönzéséhez, az önkénteseknek az idejüket, hozzáállásukat, mindenki másnak az érdeklődést és a konstruktív észrevételeket.
Kondor Ágota hangsúlyozta, hogy a programot nem ők találták ki, külföldön látták, és maguk sem gondolták, hogy ilyen jó fogadtatásra talál – valószínűleg azért, mert a gyermekek, szülők és kezdeményezők valós szükségleteire épül. A hatás lenyűgöző: a város félórára megtelik élettel, a gyermekek élénkebben, vidámabban érkeznek órára. Útközben beszélgetnek, ami nagyon jól jön az egyéves elszigeteltség után, de csütörtökön az egyik csoport már énekelve jött, és ennek a hangulatnak a tanítónők is örvendenek, könnyebb így indítani a napot. A többi diák sem maradt ki egészen az élményből, az ablakban lesik és üdvrivalgással fogadják lábbuszos társaikat. Az is jó, hogy egy-egy járatban különböző iskolák diákjai keverednek és ismerkednek, barátkoznak.
Az első nap a szemerkélő eső dacára is majdnem hatvan gyermek sétált el az iskolájába, és minden nap többen voltak. A csoportok mellett pedig nem csupán a sárga trikós önkéntes „buszsofőrök” felügyelték a kicsiket, hanem kíváncsiskodó szülők, sajtósok, iskolaigazgatók, tanfelügyelőségi alkalmazottak is odaálltak. A parkban, ahol a város különböző részeiből befutó három „járat” találkozik, egy óvodás kislány is mindig megjelenik a biciklijével, és büszkén kéri a mosolygós matricát. Ezt egyébként lábbuszos lehúzósra fogják cserélni, és akinek tíz kigyűl belőle, azt megjutalmazzák.
Az egészséges életre, napi mozgásra ösztönző programot ugyanis nem csupán néhány hétig, hanem hosszú távon is szeretnék működtetni, ezért próbálják minél változatosabbá tenni. Az egyik elem a „sofőrök” cseréje: az első héten a sporttanárok, sportolók vezették a csoportokat, a ritmusát is megadva az iskolába való gyaloglásnak, hétfőtől színészek vették át a stafétát, lesznek újságírók, tanárok, önkormányzati képviselők, de nagyobb diákok és szülők is jelezték már, hogy szívesen csatlakoznának. A kezdeményezők azt szeretnék, ha idővel önjáróvá válna a program, és csak a beosztást kelljen rendezni. Most még a kezdeteknél tartanak, az ötletek és lehetőségek számbavételénél. Annyit már tudni, hogy meglepetések is lesznek, és más eszközökkel is gazdagodik a program, például lábbuszos hűtőmágnesekkel, és talán lábbuszos esőkabátokkal is, mert a járatokat esőben is indítani fogják.
Ami a közeljövőt illeti, bővíteni akarnak: van igény arra, hogy más tanintézményekbe is Lábbusszal vigyék a gyermekeket. A Református Kollégiumból és a Váradi József-iskolából érkezett ilyen kérés, a Nicolae Colan-iskolából pedig már térképet is küldtek a berajzolt útvonalakkal. Az új útvonalak kidolgozását, bejárási idejük kimérését, az önkéntesek beszervezését már elkezdték, és júniustól várhatóan új járatok is indulnak a meglévő három mellett. Jelenleg 8–9 olyan járatra mutatkozik igény, amely 8 órára szállítaná a gyermekeket iskolába, de néhány kisebb Lábbusz is elkelne, hiszen vannak, akiknek fél 9-kor csengetnek be.
