Becslése szerint az asztalok 60 százalékán Hargita megyeiek árulják majd a portékájukat, és szerződésük három hónapra szól. Az itteniek akkor hol áruljanak? – kérdezi panaszosunk, aki azt is elmondja: Csíkszeredában meghívásos alapon fogadják a termelőket, kézműveseket, és ott nem kell helypénzt fizetni, ahogy Kézdivásárhelyen és Kovásznán sem. Székelyudvarhelyen egyáltalán nem is fogadnak máshonnan érkezőket. Mindenütt védik a sajátja­kat, csak Sepsiszentgyörgyön nem – vonja le a következtetést. Hozzáteszi: a legutóbbi árverésen 120–130 lejre ment fel egy asztal ára (ez korábban 30 volt), ezt előre ki kell fizetni három hónapra, és akkor sem kapnak vissza belőle semmit, ha betegség miatt vagy más objektív okból nem tudnak részt venni a vásáron. Ezt méltánytalannak érzik, és szeretnék, ha a vásárokat szervező Tega Rt. kedvezményeket nyújtana a város és a megye lakóinak, ahogy a piaci asztaloknál is teszi, hiszen itt élő és dolgozó, illetve adót fizető polgárokról van szó.

A kézművesek és termelők száma növekszik, egyre több asztalra van igény, és ezek elfoglalását csak versenytárgyalással lehet méltányosan megoldani – felelte érdeklődésünkre a Tega Rt. vezetője. Máthé László elmondta: a tavalyi utolsó licitáláson öt jelentkező nem kapott helyet, ezért idén hat asztallal többet tettek be, most azonban kilencen maradtak hoppon. Tervezik a helyek további bővítését is, de a kézművesek száma folyamatosan emelkedik Háromszéken, és mivel az nem biztosít egyenjogúságot, ha a szervezők válogatják meg az árusokat, továbbra is versenytárgyalásokon fog eldőlni, hogy ki árulhat a vásárban. Egyeztettek erről a sepsiszentgyörgyi önkormányzattal is, ott is az a vélemény, hogy a kézműves jelleg a fontos, nem az, hogy helyben vagy mondjuk Székely­udvarhelyen készül az a portéka. Máthé László szerint a szabályzat átlátható, a verseny tisztességes, ő maga senkire sem akar rámutatni, hogy ez jöhet, ez meg nem.