A másik, hogy a helyi magyar és román közösség egyre ellenállóbb ezekkel a próbálkozásokkal szemben.

Volt idő, évekkel ezelőtt, amikor a román szélsőjobb december elsejei sepsiszentgyörgyi felvonulása igencsak feszült légkörben zajlott: az amúgy valóban elfogadhatatlan, idegengyűlölő és magyarellenes jelszavakat üvöltőkkel szemben afféle „ellentüntetés” szerveződött, izzott a levegő, már-már elégedetten dörzsölhették kezüket a szolgálatos provokátorok. Folytatták is lendületesen akcióikat, csak-csak összejön kis balhé, reménykedtek – hiába azonban, a helyi magyar közösség megtalálta a legmegfelelőbb választ az ilyesfajta provokációkra: a közönyt. Fogyni látszott a levegő a nacionál-szekurista erők körül, így aztán szintet léptek: immár nem csak a román nemzeti ünnepen, december elsején vetették be a szélsőségesen magyarellenes hordákat, de a magyar nemzeti ünnep- vagy emléknapokat is igyekeztek megzavarni. A március 15. tiszteletére kitűzött piros-fehér-zöld zászlók közé nemrég román lobogót tűztek, hátha sikerülne elnyomni azon románok hangját, akik boldog ünnepet kívántak nekünk, aztán június 4-én is jónak látták Sepsiszentgyörgyön ünnepelni a trianoni évfordulót. Most ismét Háromszékre látogattak, s bár igen sok megyéből érkeztek, alig voltak többen, mint tavaly, a helyi románság zöme távol maradt, a sepsiszentgyörgyiek ezúttal is jobbnak látták elfordítani fejüket. Az eseménynél magánál nagyobb port kavart, hogy éjszaka valakik magyar zászlót, valamint Trianon 1920 feliratot festettek a Vitéz Mihály-szobor talapzatának hátsó oldalára – hogy ostoba csínyről vagy tudatos provokációról van szó, esetleg később derülhet ki. Szerencsére gyors, határozott és egyértelmű volt a helyi vezetők reakciója, és a rendőrség is eredményesen lépett, így aztán túlságosan nagy botrányt egyelőre ebből az esetből sem sikerült gerjeszteni.

Arra egyelőre nem számíthatunk, hogy az ilyesfajta provokációk egyhamar megszűnnek, ugyanis a magyarellenesség mélyen beleivódott a román államigazgatás legfelsőbb szintjeinek legbelsőbb szöveteibe, és mindig lesznek olyan erők, akik ezek mentén látják a magyarokkal való viszony „rendezését”. Mihai Târnoveanu, a sepsiszentgyörgyi felvonulás brassói szervezője már be is jelentette: hamarosan készülnek Úz-völgyébe, jövő év március 15-én pedig ismét Sepsiszentgyörgyön lesznek, hogy kitűzzék a román lobogókat is. Az viszont mindenképpen reménykeltő, hogy ezen provokációk immár nem csak a magyar, de a román közösség legnagyobb részét is hidegen hagyják. A provokátoroknak pedig akkor áldozhat majd le, amikor már senki nem lesz fogékony aknamunkájukra.