Hárman várjuk a gyermekeket a Lidl Áruház mögötti parkolóban, jönnek is, némelyik már szülői kíséret nélkül. Június 7-én 7 óra 25 perckor indultunk, öt perccel korábban a megszokottnál, hogy a ránk bízott kisdiákok ne az utolsó percben lihegjenek be órára. Az elsőként érkező kislányt még mindannyian faggatjuk, a többinek – húszon felül csatlakoztak ehhez a járathoz! – már bemutatkozni sincs időnk.

Megyünk vidáman, beszélgetve, hátul kicsit lassítva, mert aki nem tudott a korábbi indulásról, az futva érkezik – de megvárjuk őket, és a következő átjárónál már utol is értük a „busz elejét”. A járókelők már ismerhetik a sárga trikós felnőttek által irányított csoportokat, messziről mosolyog elénk mindenki, a túlsó járdáról is integetnek, a mellettünk elhajtó autókból is. Ezen a héten újságírók vállaltak „sofőr”-szolgálatot, ki-ki a hozzá legközelebb eső gyűjtőponton állt be, és fülig érő szájjal érkezett a közös fotóhoz az Erzsébet parkba, ahol a három járat összefut, a gyermekek pedig újracsoportosulnak aszerint, hogy ki melyik iskolába megy. Itt kapják meg a lábbuszos matricájukat is.

És megyünk tovább, mosolyogva.