A sokkal gyorsabb elektronikus és közösségi médiával felvenni a versenyt embert próbáló feladat, mégsem ez a legnagyobb kihívás, hanem az előállított napilapot értékesíteni, mi több: házhoz vinni.

A napokban bizonyára olvasták lapunkban is a közleményünket, amelynek hátterében az áll, hogy az amúgy is nehezen működtethető, és nagy anyagi ráfordítást igénylő terjesztőhálózat – két sepsiszentgyörgyi lapkihordó azonnali felmondása miatt – bizonyos körzetekben nem tudta teljesíteni feladatát. Az a kialakult elvárás, hogy a reggeli kávé mellé mindennap „felszolgáljuk” a friss lapot, ami nekünk is megtisztelő minden nap kezdeténél ott tudni munkánk gyümölcsét.

A kiesések miatt bizony napokig kaptuk és kapjuk a kritikát – és az olvasók, az előfizetők szemszögéből joggal. Ki számon kérőbb hangnemben, ki megértőbb hozzáállással. Ám a lapunk iránti hűség olyan megnyilvánulásokat is hozott, ami a negatív kritikai áradatot önmagában is képes volt ellensúlyozni.

Történt ugyanis, hogy a Bárányka utcából, ahol többségében idős, nyugdíjas előfizetőink már nem bírták a „lapnélküliséget”, rendkívül megtisztelő segítséget kaptunk. Vén Zoltán, aki maga is érintett volt az ügyben, azzal kopogott be a lapterjesztő részlegünk ajtaján, hogy ő önkéntesen is szívesen összeszedi az előfizetési díjat, mi több, a lapkihordó feladatot is vállalja. „Mert újság nélkül olyanok vagyunk, mintha fél kezünket levágták volna” – érvelt olvasónk, s ezért ő értünk, de az utca előfizetői érdekében is hajlandó cselekedni.

Bevallom, a megilletődés és öröm érzései kavarogtak bennünk eme felajánlás hallatán, és örömmel elfogadtuk mindaddig, amíg rendezni tudjuk sorainkat. A felajánlás ugyanis ismét felvillantotta lapunk és olvasóink között köttetett „szövetség” erejét, azt az olvasói hűséget, ami nélkül ugyan lehet lapot kiadni, de nem biztos, hogy érdemes.