Az elnök úr ez alkalommal is első látásra erős üzenettel érkezett, megfenyítve mindenkit, aki még mindig úgy gondolja, hogy a természet egy szemétgödör. Azt is elmondta, nem elég hüledezni, mérgelődni a hátrahagyott  hulladékhalmok mellett, tenni is kell azért – legyen szó vidéki, városi polgárról, polgármesterről, oktatóról –, hogy a szemét végre a begyűjtő és feldolgozó rendszerekbe kerüljön. El kell ismerni, az államfőnek van némi igaza, nagy kár ugyanakkor, hogy pár keményen kinyilvánított közhely nem oldja meg a természetben szétszórt szemét problémáját, az országos szinten továbbra is siralmas hulladékkezelés kérdését, és arra sem gyógyír, hogy egy ideje Románia több nyugat-európai állam számára is lerakóhellyé változott.

Az első jelenség kapcsán szomorúan kell megállapítanunk – és az elmúlt hetek takarítási akciói is ezt mutatják –, hogy minden környezetvédelmi tudatosítás, kampány és más érzékenyítési kezdeményezések ellenére éppen csak kimozdult a holtpontról. Folyamatosan azt látjuk, hogy az éppen kitakarított folyó- vagy patakszakaszokon, az erdőkben, mezőkön igen gyorsan újból felgyűl a szemét. A környezetvédelmi hatóságok rendszeresen botlanak törvénytelen lerakóhelyekbe, gyanús körülmények között működő hulladékkezelőkbe. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy Románia hol tart a megye- és településszintű hulladékkezelési rendszerek kialakítása terén – pár üde kivétellel elkeserítő szinten –, Iohannis elnök úr szavai máris a nesze semmi fogd meg jól kategóriát gazdagítják.

A belföldi „szeméthelyzetet” pár éve egy újabb adalék is színesíti: Romániának már nem csak a saját polgárai által termelt hulladékkal kell megbirkóznia, hanem Nyugat-Európából (európai uniós államokból) is bőven jut ide, sok esetben csempészve. Ráadásul nem újrahasznosítható, hanem egyenesen gödörbe való, és nem ritkán még veszélyes is. A román sajtó értesülései szerint csak az év eleje óta már több tucat tonna hulladék futott be a Fekete-tengeri kikötőkbe, de láthattunk már hírt többek között Olaszországból származó, törvénytelenül behozott szemetet rejtő csarnokokról a bánsági megyékben is. Történik mindez úgy, hogy közben az Európai Unió tűzzel-vassal vinné át a környezetvédelmi elvárásait Romániával szemben, azokat a szabályokat, amelyeket, úgy tűnik, pont a legrégebbi tagországok hágnak át, vagy legalábbis igencsak sajátosan oldják meg a kérdést: átdobják a szegény szomszéd kertjébe.

Mindezek tükrében a különböző néven futó, önmagukban fontos és hasznos takarítási akciók sajnos csak kis cseppek egy, a szervezett bűnözéstől sem mentes tengerben. És amíg a felsoroltakat nem sikerül hangzatos kijelentéseken túl kezelni, addig nagy eséllyel egyike maradunk Európa szemétlerakóinak.