(1-es szenátori körzet)

A romániai magyar, ezen belül a székelyföldi területi autonómia szempontjából az elkövetkező négy év meghatározó lesz. Ez egyfajta ,,most vagy soha" típusú kérdés. Folyamatosan azon fogok fáradozni, hogy erősítsem a székely emberekben elsősorban az összetartozás, a korrekt önbecsülés és a jogos önrendelkezés hitét. Az autonómia közösségi kérdés, nem egyszemélyes cselekvéssorozat. Az elkövetkezőkben három fontos kérdésre kell választ találnunk:

1. Elfogadtatni a többségi nemzettel az autonómia szükségességét és kivitelezési formáját. Bár az autonómia-népszavazásokat helyben kell megszervezni, a siker érdekében Bukarestet és Brüsszelt is meg kell nyernünk.

2. Megteremteni a politikai és gazdasági vezető réteget Székelyföldön. Ha nem sikerül olyan vezető réteget kialakítanunk, amely nem az egyéni és szűk csoportérdekekért, hanem a közjóért cselekszik, az autonómiára irányuló törekvésünk lényegét veszti. Szükséges tehát egy új, nem korrumpálható, elkötelezett, tiszta lappal induló politikai elit létrehozása.

3. Megteremteni Székelyföld gazdasági háttérországát. Gazdasági erő nélkül ugyanis nem létezhet autonómia.

Albert Álmos RMDSZ-es szenátorjelölt

(1-es szenátori körzet)

Talán az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladata számomra is az autonómia kérdésköre, melyet különböző konkrét lépésekkel lehet közelebb hozni magunkhoz. Egyrészt fontos az önkormányzatiság megvalósítása, hogy ez a közigazgatási törvényben ne csak jelszó legyen, a teljes mértékű decentralizációt kell megvalósítani, hogy mi dönthessünk arról, mit szeretnénk tenni. Másrészt én úgy értékelem, hogy a mai járható út a kisebb régiók kialakítása, például a Székelyföld régió megvalósítása, melyet később önkormányzati feladatokkal kell felruházni, és természetesen a megfelelő törvénymódosítással elérni azt, hogy az e térségen kívül lévő, többségében magyar települések csatlakozhassanak ehhez a régióhoz.

Márton Árpád RMDSZ-es képviselőjelölt

(2-es képviselői körzet)

A választások után olyan többségi koalíciót kellene kialakítani, amely felvállalja a már létező törvénytervezetek elfogadását. Ezáltal a kisebbségi törvény kulturális autonómia fejezete törvényerőre emelkedhet még a kormányzás első évében. Szintén ebben az időszakban kellene elfogadtatni a fejlesztési régiók átalakítását célzó módosító törvénytervezetet. A kormányzási programba be kell vinni a decentralizáció folytatásáról szóló egyezséget, amelynek révén a szakirányítást ellátó felügyelőségek, valamint a megyei levéltárak kerüljenek megyei tanácsi alárendeltségbe. Folytatni kell azon adónemek körének szélesítését, amelyek az önkormányzatoknál maradnak, s amelyek felett csak ezek rendelkeznek. Módosítani kell a referendumtörvényt, egyrészt azért, hogy világos legyen a megyehatárok módosításának eljárása, másrészt azért, hogy ne az egész közigazgatási egység, hanem csak a leválni vagy más közigazgatási egységhez tartozni akaró közösség szavazzon az ilyen jellegű referendum esetén.

Mindezekkel párhuzamosan le kell folytatni a közvitát egyrészt magyar közösségen belül, másrészt országos szinten arról, hogy milyen is legyen annak a Székelyföldnek a közigazgatási szerkezete, amely számára területi autonómiát szeretnénk elérni, és milyen hatáskörrel rendelkezzenek annak döntéshozó testületei. Nem mindegy, hogy ez a Székelyföld egy nagyobb megye lenne, vagy egy háromszintű közigazgatási egység (régió, megye, település). Az elsőt ugyanis a jelenlegi alkotmány keretei között is létre lehet hozni, míg a másikhoz alkotmánymódosításra van szükség. Ugyanakkor nem kizárt, hogy közösségen belül is éles vitát vált ki az egy, avagy több központ kérdése. Amikor a közvita lezárult, a minél nagyobb támogatottságnak örvendő elvek alapján kell kidolgozni és benyújtani a törvénytervezetet.

Ha Romániában a parlamenti választás után kialakulhat egy olyan kétharmados többség, amely érdekelt az alkotmány módosításában, és annak néhány fő kérdésében egyet is ért, akkor valószínűleg elkészül egy alkotmánymódosító törvénytervezet. Ebbe kell megpróbálni a nemzetállam fogalmának módosítása mellett bevinni a területi autonómiát megalapozó jognormát, illetve a fejlesztési régiók közigazgatási hatáskörét. Ezt azonban csak akkor, ha előzőleg módosítottuk a jelenlegi régiókat, mert azokra alkalmazni a közigazgatási hatásköröket a magyarság számára előnytelen lenne.

Ötvös Mózes független képviselőjelölt

(2-es képviselői körzet)

A székelységnek szüksége van az autonómiára, a hagyományaira és az önkormányzatok teljes bevételeinek felhasználására. A pénzt csakis az infrastruktúra fejlesztésére kellene fordítani, de ami fő, maradjon azoknál, akik megtermelték, ők élvezzék a gyümölcseit. Úgy látom, az autonómia az egyetlen út, amely a székelyek megmaradásához, a jólét biztosításához és az egyetértés kialakításához vezet. Megvalósítása csak úgy lehetséges, hogy nem teszünk a pártok között különbséget, mert csak közösen, nem széthúzással lehet elérni ezt a célt, amelyet régen hangoztatunk. Nem kell félni az autonómiától, például Spanyolországban már nagyon jól működik — itt is működne, ha a két párt leülne, és nem a magánérdeket nézné. A székelymagyar érdek védelmére kell tenni, ha nem így járunk el, saját magunkat felszámoljuk. Ha megválasztanak, csakis a közös érdekért, a székely népért teszek mindent — úgy látom, csak úgy tudok, ha kialakul egy egyetértés —, és részemről hozzájárulok a mezőgazdasági és állattenyésztési termékek árának növeléséhez, a magántermelő vállalatok megerősítéséhez. Ezzel tudjuk a környezetünket felemelni: a pénzügyi alapot kell előbb megteremteni. Akkor megoldhatóak a tanügy gondjai, az egészségügy gondjai, a szociális ellátás. Legyen hit, erő, ez hozza az összefogást.

Rákosi János független képviselőjelölt

(3-as képviselői körzet)

Ha bekerülök a román törvényhozás alsóházába, az lesz a fő célom, hogy ha szükséges, némi módosítással, de a parlament elé terjesszem a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott, Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet. Ebben a rendkívül fontos, nemzeti közösségünk megmaradását célzó kérdésben az RMDSZ-szel is együtt szándékszom működni. Rövid önkormányzati, tanácstagi mandátumom ideje alatt is az autonómia elkötelezett híve voltam, vagyok. Nyilvánvaló, hogy a román pártok ellenzik az autonómiát. Annak idején iskolai tanulmányaimat román vidéken végeztem, tudom, ez egy rendkívül érzékeny és kényes kérdés, a románság helyből azt gondolja, hogy ha mi autonómiát akarunk, követelünk, az nekik rossz, a földet felszedjük, és arrább visszük. Szerintem az autonómia kérdése Európában nem új keletű, jól működő autonómiaformák léteznek. Ez tulajdonképpen nem más, mint önrendelkezés. Ha megválasztanak, a már létező autonómiamodelleket szeretném népszerűsíteni, habár nem nagyon hiszem, hogy sikerül a román parlamentben megszavaztatni a Szé­kelyföld autonómiastatútumát, mivel a román politikum és társadalom nincs erre annyira megérve, hogy ezt el tudja fogadni. Nekünk az kellene legyen most a fő célunk, hogy legalább gazdaságilag erősítsük a Székelyföldet, és ne Bukarestből mondják meg, hogy mire költhetjük el a pénzünket.

Olosz Gergely RMDSZ-es képviselőjelölt

(3-as képviselői körzet)

Bár azt szokták mondani egyesek, a politika nem az őszinteség színtere, véleményem szerint az autonómia kérdésében csakis őszintén, felelősségtudattal és konkrét lépéseket megfogalmazva lehet és kell dolgozni. Vegyük számba, jelen pillanatban milyen helyzettel állunk szemben, melyek a rendelkezésünkre álló lehetőségek, mit tehetünk. Azt tapasztaljuk, hogy a formáról mindenki beszél, de a lényeges, tartalmi elemek néha hibádznak. Autonómiáról a mai értelmében 2003 után beszélhetünk, amióta az ET-nek megjelent az 1134-es állásfoglalása. Előtte az autonómiát Nyugat-Európában is konfliktusforrásként tartották nyilván. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy ez az ajánlás nem kötelező érvényű, ez csak lehetőséget, kereteket teremt. Meg kell néznünk azt is, mit mond: egybehangzó akarat szükséges, ennek kikényszerítése egy fiatal nemzetállamban nem könnyű, nem várhatjuk el, hogy tálcán felkínálják. Az ajánlás kimondja, a helyi sajátosságoknak megfelelően kell módosítani és folyamatában fejleszteni ezeket a jogokat, a harmadik legfontosabb pedig, hogy az alkotmányba bele kell foglalni. Ehhez nekünk erős képviseletre van szükségünk, hogy amikor ezekre a döntésekre sor kerül, javunkra lehessen ezeket befolyásolni. Most lehet, hogy kedvező időszak következik, ott kell lennünk a döntéshozatalban, amikor a régiók újrafelosztására kerül sor. Azok, akik a távollétünkben döntenének, biztosan nem döntenének a mi javunkra.

Édler András RMDSZ-es képviselőjelölt

(1-es képviselői körzet)

Egyértelműen elkötelezett híve vagyok az autonómiának, de úgy gondolom, ez annál fontosabb cél, mintsem hogy szavazatszerzésre használjuk. Ugyanakkor azt is meg kell értenünk, és meg kell értetnünk az emberekkel, hogy az autonómia elsősorban jogkérdés, és nem fogja megoldani nehéz anyagi helyzetünket, legalábbis nem rövid távon. Jelen pillanatban az a tapasztalat, hogy az emberek nagy része egyenlőségjelet tesz az autonómia és a jólét között. Gazdasági szakemberként úgy gondolom, hogy ez, sajnos, nem így van. Az autonómiát gazdaságilag elő kell készíteni, mert ha nem, akkor keserves évek várnak ránk. Úgy gondolom, az autonómia-népszavazáskor elsősorban azt kellene megkérdezni az emberektől, vállalnak-e újabb öt-tíz év nélkülözést azért, hogy utána esetleg jobb életük legyen. Persze, lehet ezt másként is csinálni, és én ezt a második változatot szeretném képviselni. Ez arról szól, hogy először gazdaságilag megerősödünk, kihasználjuk a lehetőségeket, és kiépítjük az infrastruktúránkat, vállalkozóbarát légkört teremtünk, megerősítjük jelenlegi vállalkozásainkat, illetve újabbakat hozunk létre, majd az után, amikor az anyagi hátteret megteremtettük, jöhet az autonómia.

Bokor Tibor RMDSZ-es szenátorjelölt

(2-es szenátori körzet)

Mindenképpen támogatom az autonómiát, hiszen magam is ezt szorgalmazom a tanügyben. Azt is tudom, hogy nem elég kikiáltani, hanem élni is tudni kell vele. Törekedni fogok, hogy megértse mindenki: az autonómiánk nem elzárkózás az országtól, hanem magyar nemzetiségi örökségünk és hitünk megőrzési formája. Velünk Románia gazdagabb, és attól marad az, ha megmaradásunk ezen formáját elfogadja. A párhuzam kedvéért — nem csak rólunk van szó —: ugyanezt vallom a szomszédos országokban élő román nemzetiségű kisebbségek esetében is, tömbben megvédeni érdekeiket sokkal célravezetőbb. Ez éppen olyan folyamat, mint az uniós integráció. Hiszek abban, hogy hamarosan megérik rá a romániai politikai akarat is, de közben nekünk az a dolgunk, hogy elkezdjük a felkészülést.

Molnár Gábor RMDSZ-es képviselőjelölt

(4-es képviselői körzet)

Románia alkotmányában az áll, hogy az ország egységes nemzetállam, így először ezt az akadályt kellene elhárítanunk. Véleményem szerint ezt csak úgy lehet, ha politikai szövetségeseket keresünk, s közösen lépünk fel. Szerencsére segítségünkre vannak az Európai Unióban már létező — és általunk igencsak jól ismert — autonómiamodellek is. Vállalom, tagja leszek annak a csapatnak, amelyik bejárja Erdély területét, s a helyi egyszerű emberektől megtudja, hogy milyen konkrét elvárásaik vannak ez ügyben, az ott tapasztaltakat majd pedig a specifikus igényeinkhez alakítja. A munka első felét nem szabad sokat halogatnunk, hiszen a jogi és parlamenti harc igencsak hosszadalmasnak ígérkeznek.

Lejegyezte: Demeter J. Ildikó, Farcádi Botond, Farkas Réka, Fekete Réka,

Hecser László, Iochom István, Váry O. Péter