A kiállítás megnyitóján elsőként Nagy Zoltán Levente, az Iskola Alapítvány elnöke ismertette az Elmúlt jelen című projektet. 2019 késő nyarán kezdődött a történet, amikor az RMDSZ kezdeményezésére felvetődött, hogy valamilyen módon meg kellene emlékezni a forradalomról annak 30 éves évfordulóján. Az Eurotrans Alapítvány kapta akkor a feladatot, hogy valamit kitaláljon. Nem akartak újabb konferenciát, tanulmánykötetet, de történelmi kerekasztalt sem, inkább egy egyszerű, közérthető és vizuálisan erős projektet gondoltak el, aminek legkézenfekvőbb formája a kiállítás. Mivel az alapítvány nem múzeumként működik, saját székházuk sincsen. Egy utazó kiállítás készült el tehát, melyet Erdély nagyobb városaiba mind el tudnak juttatni. Természetesen azt is fontosnak tartották, hogy az online térben is megjelenjen a projekt, ezért tervbe vettek egy honlapot és egy Facebook-oldalt, és a projekt zárásaként egy kötet kiadásában is megegyeztek. Első körben csupán az 1989–90-es eseményeket szerették volna bemutatni, de rájöttek: ha ezt nem helyezik kontextusba, a fiataloknak keveset fog mondani a kezdeményezés, ezért tágabb értelemben közelítették meg a forradalmat, és 1944-től, a kommunizmus időszakától kezdődően mutatták be azokat az eseményeket, amelyek a romániai magyarság szempontjából fontosak voltak. És mivel a rendszerváltás eseményei sem zárultak le ’89 decemberével, az első szabad évre, 1990-re is reflektáltak a kiállításon, kötetben, honlapon.

A járvány miatt a honlap volt az első termék, ami megszületett, és ennek előkészítése során alakult ki az elképzelés a kiállításról és a kötetről is. A honlap gerincét az a közel kétszáz esemény adja, amelyeket 1944-től ’90-ig felsoroltak, és amelyeket 1500-nál is több fényképpel mutatnak be ott. A honlaphoz saját videótartalmakat is gyártottak, és stílszerűen 30 közéleti személyiséget kértek fel Erdélyből, hogy emlékezzenek vissza a rendszerváltás körüli időszakra. A háttérmunka során arra is lehetőség adódott, hogy a honlap látogatói, a Facebook-oldal követői is megosszák gondolataikat, emlékeiket az alkotókkal.

Tavaly nyáron kezdtek el dolgozni a kiállításon, mely rugalmas, különféle terekre alkalmazható, és sok multimédiás elemet – archív filmfelvételeket, hanganyagokat – is tartalmaz. Nagy Zoltán Levente szerint a kiállítás nem törekszik teljességre, inkább egyéni vagy közösségi reflexiók lenyomata, amely nosztalgiázásra hívja az idősebb korosztályt, a fiataloknak pedig azt szeretné megmutatni, hogyan éltek a szüleik, nagyszüleik. A kiállítást először Kolozsváron mutatták be tavaly augusztusban, azután Szatmárnémeti, Nagyvárad és Marosvásárhely következett, Sepsiszentgyörgy tehát az ötödik város, ahol látható. Már nem kerek évfordulós kiállítás, de tematikájánál fogva valójában sosem veszíti el aktualitását.

Nagy Zoltán Levente után Miklósi Dénes vizuális művész, a kolozsvári művészeti egyetem oktatója, a kiállítás kurátora mesélt a tárlat háttértörténetéről és koncepciójáról, külön méltatva annak egyes darabjait. Szerinte nosztalgiánál több ez a kiállítás, hisz a kommunizmus tematikája csak annyiban érdekelte az alkotókat, amennyiben a felidézett események a jelenünket is meghatározzák.

A tárlatmegnyitóhoz kapcsolódó könyvbemutatón Fodor János történésszel és Molnár Beátával, a kiadvány szerkesztőjével Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke beszélgetett a kötet szerkezetéről, a szerzőkről, szerzőségről, a történész feladatáról, a kommunista rendszer elleni egyéni és közösségi ellenállás formáiról, arról, hogy a kötet a teljes romániai kommunista rendszerről vagy inkább csak az erdélyi magyarság akkori helyzetéről szól, és hogy általában mit is jelent az elmúlt jelen.