Oltszem nevét nem más, mint éppen Benkő József tudós, középajtai pap próbálta értelmezni, „onnan nyerhette – írta –, hogy ezen felül szűk a hely, itt kezd kinyílni, és azért Oltszem mintegy tágabb láthatárra nyíló szeme az Olt völgyének”. A sepsiszéki ember által ismert vidékbe az Olt Sepsibükszádnál lép be, a Gidófalváig nyúló völgynek így lett Oltfej a neve.
A faluhely már a 13. századtól kezdve a Mikó család erőteljesen beerdősödött birtoka volt. Oltszem már rég templomos falu lévén, a pápai dézsmákban Miklós nevű papja 2 garas fizetéssel volt bejegyezve. Egy kicsinyke katolikus kápolnának lehetett papja, melynek romjain a jelenlegi református templom áll. A falu környéke gazdag régészeti leletekben. A legrégibb relikviák a közel fekvő Leányka-várból kerültek napvilágra. Ez a Sütei-patak torkolata fölötti hegyen állott, melyet ma is látható erődített település koronáz. Területéről kőbalták, neolitikumi festett kerámia, állat- és emberalakot ábrázoló agyagszobrok bukkantak a felszínre.
A vidéket kisóriások népesítették be
Milyen lehet a kisóriás, ha egyszer óriás? Megmagyarázza a régiek szájhagyománya. De maradjunk még ennél. Mihály Zoltán (1893–1960) tanító egy régi jegyzetében kutakodva találtunk egy „mondát, régi történetet”. „A közelben fekvő Herec-várat, melyet régebben Mikó-várnak neveztek, helybeli törpe óriások építették. Temérdek kincseiket a pincékben rejtették el, melynek ajtaját állandóan őrizték. Egyszer arra tévedt egy pásztorfiú, és véletlenül beesett az egyik pincébe, ahol egy csapat törpe óriás éppen lakmározott, evett-ivott. Őt is az asztalhoz hívták, kínálták. Meglátta a hordókbant felhalmozott temérdek kincset, meglepetésében beszélni sem tudott. Annyit mondott: én Istenem, hova keveredtem!? A gyanakvó törpe óriások felbőszültek, megragadták, kihajították az egyik várpince ablakán, messze az erdő szélén félholtan rogyott össze. A régiek azt mesélték, hogy amikor a fiúból már meglett ember és öregember lett, ijedtében még akkor is tagadta, hogy vele történt volna meg ez az eset.”
Mit tudhat a helyi szájhagyomány egy olyan vidékről, ahol nagyon régen telepedett meg az ember? – vetődött fel bennem is a kérdés. Több évvel ezelőtt az oltszemi László Ferenc bátyánkat faggattuk: miért nevezik Leányka-várnak a dombtetőt? Kiderült, hogy a népi hiedelem válaszokban sohasem szűkölködik. „Mikó-várában tényleg nagyon szép leányok laktak. Féltették is őket a várurak az idegen emberektől, rejtegették. Felvitték őket Leányka-várba. Így maradt fenn annak a neve. Akkor még könnyebben lehetett ezt a helyet megközelíteni, mert egy kocsiút kötötte össze Leányka-várával. A régiek úgy nevezték, hogy Hintó útja. Később Mikó várával titkos alagút kötötte össze. Ezen jártak át a lányok a szülőkhöz. A falu felé is át lehetett sétálni. Ott az Olt felett egy szép ezüsthíd hajlott át”.
Mindkét szájhagyományt személyesen jegyeztük le néhai Berecz Márton és Baloga Pál oltszemi adatközlőinktől.
A Mikó-kastély idegenforgalmi központ lesz
Építtetője, gróf hidvégi Mikó Miklós (1786–1839) az I. székely huszárezred kapitányaként vett részt a napóleoni háborúkban. Az empire ízlés jegyeit őrző épület belső szobáinak falképein érezni ezt. Az épület restaurálási és állagmentési munkálatait eddig a Rómer Flóris Alapból végezték. A tetőzetében már megújított műemlék épület homlokzati emléktábláján olvassuk: „Zordon vadság végzetébe, / A nyíltságnak kezdetébe, / Övéinek emelte / Barátságnak szentelte / Hidvégi gróf Mikó Miklós / MDCCCXXVII”.
A fundus és a kastély történetével Csáki Árpád történészünk ajándékozta meg az utókort 2019-ben Benczédi Sándor műépítésszel közösen kiadott kötetükkel. A kőfallal kerített kastély udvarában-kertjében dr. Székely Zoltán régész és volt múzeumigazgató az Olt völgyét egykoron őrző-védő római katonai tábor alapjait tárta fel, ahonnan érmék, ládaveretek, bélyeges téglák kerültek ki. Építési idejét a II. század első felére, feladását a III. század közepére tette. Itt találták meg Traianus császár nagy bronzérmét, ami szerinte azt is bizonyította, hogy a megyénk területén lévő katonai táborok az ő uralkodása alatt már állottak. A tábor parancsnoki részére egy kora középkori vár vagy őrtorony épült rá. Az oltszemi nép úgy tartotta, hogy ennek köveiből építették a kastélyt és az azt övező „várfalat” is, de mert az a kő sem volt elég, a közelben levő Herecz várának romos köveiből egészítették ki. A kastélyépület belső falait díszítő festmények a kor hangulatát hozzák, nagy vadászatokat-csatákat ábrázolnak, melyről nem hiányoznak természetesen a lovak, a mindenkori grófi család közkedvelt tenyészállatai. A kastély Mikó Miklós halála után lánya, gr. Mikó Eszter (1821–1855) és annak férje, gr. Mikes Benedek (1819–1878) tulajdonába került. Az első világháború végén egy brassói szász kereskedő – Emil Schmutzler – vásárolta meg. 1973-tól értelmi fogyatékos gyermekek iskolájaként működik, de örökösei visszaigényelték a román államtól. 2014-ben vásárlás útján Kovászna Megye Tanácsa és Bodok község közös tulajdonába került.
A kastély közvetlen északi szomszédságában található egy mezőrész, ami nem más, mint az Olt terasza, neve a helyiek szerint Vármege. Kiderült, hogy nem egy rejtélyes helynév ez, hanem egy régészeti lelőhely, egykor a Mikó-birtokhoz tartozhatott, ahol László Ferenc, a Székely Nemzeti Múzeum régésze 1908-ban, a rézkori ember telephelyét körvonalazta. „Több helyen konyhahulladék-réteget, felette szuvatréteget, közbe-közbe pedig tűzhelyeket találtam – írta. Az őstelepet egy kör alakú (…) mesterséges árok védte.” Fazakas Béla oltszemi nyugalmazott tanító e sorok írójának látogatása idején elmondta, hogy „az egész Mikó-bennvalót és az uradalmat régen várnak nevezték az oltszemiek.” Czintos Ferenc bátyánk (80 éves) is ezt erősítette meg, mondván, hogy amikor a kastélyba mentek munkára a falubeliek, azt mondták, hogy „megyünk dolgozni fel a várhoz.”
Újraszületett lovas hagyomány
A várkert déli részében a bodoki önkormányzat mellékgazdaságot létesített a leendő turisztikai központ szerves részeként. A Román Lovasszövetség és Bodok község tanácsa másodszor szervezi meg az oltszemi pályán a nemzetközi fogathajtó versenyt július 2–4 között. A Nyircsa András dálnoki magánvállalkozó ajándékaként a pálya bejáratánál elhelyezett, Miholcsa József képzőművész Kanca és csikója nevű lovasszobra sajátos arculatot kölcsönöz az Olt lankáján elhelyezkedő pályának. Finta Gábor, az oltszemi lovas fogathajtó pálya tervezője szerint a létesítmény világviszonylatban is megállja a helyét. Jakab Imre, a Román Lovasszövetség vezetőtanácsának tagja szerint Romániában több mint három évtizede kezdtek foglalkozni lovas fogathajtással, de kevés a verseny, mert alig néhány megfelelő pálya áll rendelkezésre, éppen ezért kiváló gondolat volt a háromszéki helyszín kivitelezése. Fodor István bodoki polgármester itthoni és magyarországi segítőkész kapcsolatai révén egy kisbéri félvér-ménnel gazdagította a jelenlegi oltszemi állományt. Az ideszállított tenyészállat egyike azoknak a kisbéri vérvonalhoz tartozó fedezőméneknek, melyek oltszemi gyökerekkel rendelkeznek.
Életre kelt itt ismét a Mikó családban hagyományos lovassport. Mikó gróf édesapjától örökölte a lovak iránti szeretetet, a család régi hagyományaként. Egy ingósági jegyzékből ismerjük azt az állatállományt, melyet Mikó Miklós halála után a brassói vásáron értékesítettek.
Egyed Sándor lelkipásztor
Templom és emlékhely
Oltszem régi kis temploma, kápolnája az Olt magas, jobboldali teraszán állt. Egyed Sándor, az ötszáz lelkes helyi gyülekezet lelkipásztora elmondta, hogy a jelenlegi helyén egy régi, kisebb méretű templom állott, melyet egy várfal vett körül. A fal maradványai a mai templom északi oldalán, 50 méter hosszúságú szakaszon ma is láthatók. A jelenlegi templomot a régi helyére 1836-ban emelték. Harangtornya 22 méter magas. A 17. században élt Mikó Miklós emlékiratából tudjuk, hogy a család több tagját – így a kastélyépítő Mikó Miklós grófot és lányát, gróf Mikó Esztert is – az oltszemi régi templom alatti sírkamrába helyezték örök nyugalomra. A templomot övező temetőkertben nyugszik annak építtető papja: „Itt nyugszik ifjú Kiss János nyájas barát, kedvelt szónok, nagy vadász, Ugrán volt pap, sok baj, sok jaj között meghót.” A templom belső falán a két világháború helyi hőseinek, áldozatainak emléktáblája látható, s a gyülekezeti ház előtt a Hősök parkja. A hívek szándéka, hogy ebben az évben kicserélik a templom cserepezését, de a legfontosabb, hogy megkezdik a járvány idején elmaradt keresztelő istentiszteleteket, ami jó alkalom a gyülekezeti élet megerősítésére, újra egybefogja a hívek lelkes táborát.
A település déli szélén áll az egykoron híres Zathureczky család szerény, 19. századi udvarháza. A falu felnövekvő emberöltőit a református püspök és író, Makkai Sándor nevét viselő négyosztályos iskolában készítik fel az életre. Makkai Sándor rövidebb ideig a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium diákja volt, megyénkben eltöltött diákéveire többször visszaemlékezett.
– Mi, oltszemiek, büszkék vagyunk a falunkban fellelhető turisztikai értékekre és látnivalókra – nyilatkozta Dimény Árpád vállalkozó. – A Székely körvasút mellett haladó, országút mentén elnyúló településünk a jövedelmet hozó falusi turizmus várományosa. Jómagam évek óta tervezem, hogy egyik telkemen olyan panziót létesíthessek, ahova érdemes lesz elzarándokolnia annak, aki ezt a helyet, a lovasrendezvényeket szeretné megismerni.
Oltszem falut festői erdőtakaró övezi, és az Olt a vízisportoknak is lehetőséget teremthet. Oltszem nyertes madárbarát falu – tesszük hozzá mi, ahol háborítatlanul él természetes környezetében a fokozottan védett haris, és itt működött évekig egy fehérgólya-család életét megfigyelő kamera. A falu alatt szénsavas ásványvíztelepek vannak. A sósborvíz-forrást gyógyvízként távoli vidékekről is felkeresik, gáztalanítva kiváló lúgos víz magas szódabikarbonát-tartalommal. Ívókúrában enyhíti a savtúltengéssel kapcsolatos gyomor- és bélbántalmakat. A lovaspálya közelében található a Bagoly-borvíz, melynek a legmagasabb a természetes radioaktivitása az egész Oltfejben. A falu határában tör a felszínre a nyugati irányból lefutó Gyerő-patak fejében eredő Patakoldali- és a Gyerő-borvíz.