Számunkra még elképzelni is nehéz, hogy egy harmincezres kisváros lakosai, mint amilyen a hollandiai Nijkerk, hatvan-hetven önkéntes segítővel kertészeti földet hordnak a virágkertészetükről híres polgároknak, s ennek árából arra áldozzanak, hogy egy teljesen ismeretlen székelyföldi faluban olyan modern szociális-kulturális központot építtessenek és felszereljenek, ahol a bálteremtől, színpadtól az orvosi és fogorvosi rendelőig, a könyvtártól az internetkávézóig, a hátrányos helyzetű gyermekek oktatási lehetőségeitől a kiállítástermekig, a népi mesterségek gyakorlásáig, a művészeti körök szervezéséig mindent egy csomóban találjanak, ahol szálláshelyek is rendelkezésre állnak, és olyan konyha üzemel, ahol a fekete és fehér főzőedényeket külön mosogatják el.

Ami itt történt, az gyönyörű

— Milyenek voltak önnek és társainak Felsőcsernátonban az első impressziói?

— 2005-ben készítették el a tervet, s amikor most ide jöttünk, meglepődve állapíthattuk meg, hogy ami itt történt, az gyönyörű. Azt is észrevettük, hogy az épület környezete is megváltozott. Erről már beszéltünk is Lászlóval és Ilonkával, s mindannyian úgy látjuk, hogy mintegy két éven belül sikerül a környezetet is az épület szépségéhez és értékéhez igazítani... Érzékelik bizonyára azt is, hogy ezekkel az ,,apró" dolgokkal, a kisebb dimenziójú ügyek támogatásával magukon is, rajtunk is segítenek, hogy fölöslegesen ne lepjék el a Nyugatot fiataljaink, vagy ha elmennek, térjenek haza. Kicsi, de nagyon fontos lépés ez, hogy itthon maradjanak a fiatalok. Egy kultúrközpont apróság, de rendkívül fontos egy falu életében...

— Kérném, mutassa be alapítványukat.

— COEN az alapítvány neve. A betűszó azt jelenti, hogy Nijkerk városnak a Stichting Commisie Oost Europa alapítványa, mely támogatja a kelet-európai térséget.

— Mit jelent a város neve, a Nijkerk?

— A 12. században építettek arra a helyre egy templomot. A templom körül új település jött létre, és innen a Nijkerk név.

— Mikor és miért döntöttek amellett, hogy erdélyi településeket támogassanak?

— A romániai fordulat után, 1990-ben hallottunk arról, hogy Romániá­ban milyen nyomorúságos helyzetben vannak a falvak és a templomok. Akkor határozta el az alapítványunk, hogy segíteni fogja az egyházi gyülekezeteket és azokat a falvakat, ahol ezek a gyülekezetek működnek. Előbb élelmiszer-segélyezésbe kezdtünk, utána nagyobb segélyezésekbe fogtunk, mint amilyenek az építkezések, épületfelújítások. Eddig csak Romániában segítkeztünk épületek felújításánál. Ezzel is lehetőséget akartunk teremteni a fiataloknak, hogy itthon maradjanak.

— Felsőcsernátonon kívül hol segítettek még?

— Kolozsváron a református templom tetőzetét javították meg a mi segítségünkkel, ugyancsak Kolozsvárott építettek egy új épületet az öregek és a betegek gondozására. Háromszéken, Árkoson egy, a felsőcsernátonihoz hasonló épületet hoztak létre.

— Hogyan jöttek létre ezek a kapcsolatok?

— Az első kontaktust Pap Géza püspök úr kezdeményezte, s továbbra is ő irányította a kapcsolatok alakítását. Az összeg ötven százalékát eddig a holland kormány fizette. Románia uniós csatlakozása után nem tudjuk, hogy a továbbiakban ez lehetséges lesz-e. A kormány segítségére feltétlenül szükség van, mert ilyen nagy összegeket, amilyeneket az épületfelújítások jelentenek, a COEN Alapítvány nem tud biztosítani. Az alapítvány különféle tárgyak értékesítéséből szerzi a támogatáshoz a pénzt, támogatókat keres, adományokat gyűjt, de ezekből nem jön össze akkora összeg, hogy egy nagy építkezést finanszírozni tudjanak.

— A mostani gazdasági recesszió milyen mértékben érinti az ilyen jellegű munkásságukat?

— Bizonyára hatással lesz az alapítvány tevékenységére is, ennek ellenére próbálkozunk majd segíteni.

— Konkrétan, honnan szerzik az alapítványi pénzt?

— Gyűjtési akciókat szervezünk, piacon értékesítünk adományokat, ajándéktárgyakat, ruhaneműket adunk el, kertészeti földet árusítunk. A város mintegy harmincezer lakosú, hatvan-hetven önkéntesünk van, akikkel széthordatjuk a kertészeti földet, és ők a városban eladják. A virágkertészetnek nagy hagyománya van, és ezért a termőföld kelendő.

— Mi úgy tekintjük ezeket a holland—magyar kapcsolatokat, hogy különösen Erdély vonatkozásában több évszázados múltra tekintenek vissza. A protestantizmus Kárpát-medencei, erdélyi elterjedésében különös, úttörő szerepük volt azoknak a papoknak, tudósoknak, de közembereknek, mesterembereknek is, akik Nyugatra peregrináltak. Erre Felsőcsernáton is kiváló példa, Bod Péter, a tudós pap, az első erdélyi magyar ,,lexikon", a Magyar Athenas szerkesztője, a felsőcsernátoni népház névadója is ezek közé tartozott. Utrechtben is tanult, többek között hét szekér könyvet hozott haza nyugati útjáról.

— 2005-ben a COEN Alapítvány képviseletében Marosvásárhelyen jártunk, ahol az erdélyi—holland kapcsolatok éltetőiként díszoklevelet is kaptunk, amire nagyon büszkék vagyunk. Én a harmadik alkalommal vagyok itt, de a kollégám tizenöt-tizenhatszor járt Erdélyben.

— Milyen elképzeléseik vannak a jövőre nézvést az erdélyi kapcsolatokat illetően?

— Tegnap Tordaszentlászlón és Magyarfenesen jártunk. Ezeket a településeket fogjuk segíteni. Ez más jellegű segítség lesz, mint Felsőcsernáton esetében. A két falut, Szentlászlót és Magyarfenest az otthonban történő gondozás megteremtésében fogjuk támogatni. A helybelieket is kértük, hogy segítsék felszerelni az otthont.

— Hogyan tudják, miben fogják továbbra is segíteni és támogatni a felsőcsernátoni létesítményt?

— Ez Ilonkától és Lászlótól függ. Őket kérdezzük meg továbbra is, hogy milyen elképzeléseik vannak, mit szeretnének megvalósítani. Ha igényt tartanak a segítségünkre, akkor segíteni fogunk nekik továbbra is. Megpróbálunk más falvakat és egyházakat is támogatni. Ez attól is függ, hogy a holland kormány továbbra akarja-e, tudja-e segíteni Romániát, mivelhogy európai uniós ország lett. Pillanatnyilag minden leállt, mert még nem tudják, mi lesz a kormány álláspontja a kelet-európai segítséget illetően. Már vannak pályázatok, amelyeket a kormány és a vele együttműködő alapítványok visszautasítottak.

A református egyházak patrónusa

— A hollandiai civil szervezeteknek van-e valamilyen országos szövetségük?

— Nincs. Minden alapítvány önállóan tervezi meg és végzi a munkáját. Az lehetséges, hogy az alapítványok együttműködnek közös céljaik megvalósításáért, de ez csak tőlük függ. Vannak alapítványok, amelyek országos szinten nyújtanak segítséget, például az egész Romániának, de ez nem olyan szintű, mint amilyent a mi alapítványunk nyújt. Könyveket hoznak be gyerekeknek, diákoknak, a tanulási lehetőséget segítik. Építkezések támogatását mások nem nagyon vállalják. Ez már egy magasabb szint. Mi csak a református egyházakat támogatjuk, ezért tevékenységünk Erdély-központú. Itt sok református egyház van, ezért van sok dolgunk. Voltak holland alapítványok, amelyek még a diktatúra idején járták Erdélyt, s azok adtak tanácsokat, hogy itt miben és hogyan segíthetünk. Ők bibliákat osztottak szét.

— Árkoson és Felsőcsernátonon kívül van-e valamilyen háromszéki kapcsolatuk? Mit tudnak Há­romszékről?

— Nincs más faluval kapcsolatunk. Pap Géza püspök úrtól hallottunk erről a vidékről. Felsőcsernáton támogatását ő is ajánlotta. Két évvel ezelőtt, amikor itt jártunk, éppen október 23-a volt. Ilonka és László elvitt bennünket Kézdivásárhelyre, s ott megmutatták a szobrokat és emlékműveket. Amikor még jövünk, akkor szétnézünk a megyében is. Reméljük, ezt az épületet úgy tudják működtetni, hogy az egész falu használja, a magáénak érezze, hogy ez olyan találkozóhely legyen, ahol összejönnek az emberek, és egymáshoz közeledve jobban együttműködhetnek.

— A tiszteletes asszony és Szőcs László esperes — akiket familiárisan a keresztnevükön Ilonka és Lászlóként emleget, ami a közvetlen kapcsolatokra és viszonyokra is utal — milyen partnernek bizonyult, mennyire tudtak együttműködni?

— Rendkívül jól együtt tudtunk működni, és teljes egészében meg vagyunk elégedve azzal a hatalmas erőfeszítéssel, amellyel ezt a tervet kivitelezték-kiviteleztették. Mindketten rendkívül lelkesek. Még Hollandiában is kinn voltak a múlt évben. Ők is kimentek a piacra, és hazulról hozott holmikat értékesítettek, hogy gyűljön a pénz a népház befejezéséhez. Népművészeti dolgokat vittek, nagy odaadással vettek részt a pénzszerzési akcióban. Kiváló csapatmunkát tudtunk végezni. Természetesen, voltak gondok, sok nehézség — ezek mind az anyagiakból adódtak —, de erre közös megoldásokat tudtak találni. Nézeteltérések soha nem voltak. Ezt az eredményen is lehet látni: az épület elkészült, és gyönyörű, amivel nagyon meg vagyunk elégedve.