Az elnök szerint nagyjából nyolcvan–húsz százalék az arány azok javára, akik „egy nagyon furcsa álláspontot” képviselnek, mely szerint semmilyen körülmény között nem szabad beavatkozni a nagyvadak életébe. A húsz százalék az, aki megtapasztalta, hogy milyen nehéz a medvékkel együtt élni. Ezért is kiemelten fontos, hogy azok a megyék – mint Argeș, Brassó, Buzău, Kovászna, Hargita, Neamț, Szeben, Maros, Prahova –, ahol naponta találkoznak ezzel a problémával, napirenden tartsák a kérdést, és minél gyakrabban felhívják a figyelmet arra: igenis, veszélyforrássá vált a medve. Ezt természetesen azok kevésbé érzékelik, akiknek nincs közvetlen kapcsolatuk medvékkel (nem csak az országban, de azon nyugat-európai államokban sem, ahol generációkkal ezelőtt eltűntek a nagyvadak), csak képeken, képeslapokon, tévéképernyőn látják azokat, plüssmacinak tekintve a vadállatot.

A medvék jelentette veszély kapcsán Tamás Sándor elmondta: 2016 óta, amióta teljesen megszűnt az állományszabályozó beavatkozás, Háromszéken ötven százalékkal nőtt a medveállomány. A vadásztársaságok és a megyei környezetvédelmi ügynökség által végzett becslés szerint 2016-ban 1281 medve élt a megye területén, 2021-re számuk 1931-re emelkedett. Ezt a helyzetet mostanság egyre többen érzékelik. Az elnök szerint nem az a gond, hogy az erdőben ott a medve, hanem hogy ma már nemcsak ott fordul elő, hanem az állomány túlszaporodása miatt napi szinten településeken, tanintézetek udvarán, gazdaságokban, háztartások környékén is, nem csak anyagi károkat okozva. Komoly gond az is, hogy a nagyvadaknak megszűnt a félelemérzetük.

Ezek olyan problémák, amelyeket nem lehet tovább tolerálni, és kormányzati döntésre van szükség – jelentette ki Tamás Sándor, hozzátéve: Tánczos Barna, a környezetvédelmi tárca vezetője a maga részéről meg meri tenni a lépéseket, de ő csak egy a kormány tagjai közül, viszont a teljes kabinet döntésére van szükség. Az RMDSZ részéről az az aggodalom is fennáll, hogy amennyiben a miniszterelnök meghátrál, minden indoklás nélkül azonnal leválthatja a minisztert, aki a kezdeményezést elindította – így történt az egészségügyi tárca volt vezetőjével is. Ezért egyeztettek Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével, kormányfőhelyettessel, hogy a koalíció elé terjeszti a kérdést, s a döntés szolidáris vállalás mentén történjen.

Állományszabályozás, beavatkozás, decentralizálás

Tamás Sándor az elmúlt időszakban a tiltakozásokon, beadványokban megfogalmazott kéréseket is felsorolta, melyekre a kormányzati döntésnek megoldással kellene szolgálnia.

Az első ilyen kérés, hogy vezessék vissza az állományszabályzó beavatkozás lehetőségét, az egyensúlyra az emberek és az állatok érdekében is szükség van. Nem akar senki medveirtást, amint azt egyes civil szervezetek állítják – szögezte le az elnök.

A második kérés, hogy a településeken gondokat okozó egyedeket vagy telepítsék át, vagy ha az nem lehetséges, lőjék ki. Tamás Sándor szerint az áttelepítés sok esetben nem vezet eredményre, főképp az olyan egyedek esetében, melyek úgy nőttek fel, hogy „kukáztak”, ezeket bárhová vinnék el, ugyanazt folytatják, illetve általános jelenség az is, hogy az áttelepített állat több száz kilométerről is visszatér.

A harmadik kérés, hogy tegyék lehetővé az azonnali beavatkozást, ha emberélet kerül veszélybe. A mostani rendszer bonyolult és hosszadalmas, és sokszor már későn érkezik a jóváhagyás. Tamás Sándor szerint a megoldás a döntés decentralizálása, hogy minél rövidebb (akár 24 óránál is kevesebb) idő alatt lehessen intézkedni.

A negyedik és egyben utolsó kérés, hogy a medvekárokat mihamarabb térítsék meg. Az utóbbi időben beindult a hosszú ideig stagnáló folyamat, de fel kell gyorsítani. Ezerszámra álltak az elbírált kártérítési dossziék, de a kifizetés nem történt meg.

Tamás Sándor arra is rámutatott: a kiállásuk azért fontos, hogy a miniszternek legyen társadalmi támogatottsága, hogy a kormányban érdemben tudja képviselni az ügyet. Jó jelként értékelte, hogy a felsorolt megyék parlamenti képviselői, gazdaszervezetei egységesen megindultak, látván, hogy van egy miniszter, aki a problémát meg akarja oldani.

Nem csak Székelyföld problémája

Antal Árpád úgy vélte, a medvekérdés nem csak Székelyföld vagy Tánczos Barna problémája, hanem országos ügy, ami bár csak a lakosság húsz százalékát érinti, de nem elfogadható, hogy a további nyolcvan százalék ne legyen szolidáris azokkal, akiknek akár az élete is veszélyben van.

A polgármester szerint a medvék helyzete is mutatja, hogy szélsőséges döntéseknek milyen káros következményei lehetnek, a 2016-os, a medvék vadászatát ellehetetlenítő is ide tartozik. Az elöljáró szerint el tudja fogadni, hogy a medve érték ebben az országban, és hogy vállalták annak a védelmét, de a döntéshozatalban azt is figyelembe kellett volna venni, hogy az egyedszám merre tart. Ha csökkenés tapasztalható, akkor azt lehet mondani, hogy ez egy veszélyeztetett faj, és annak megfelelően kell fellépni, ha viszont növekvő és felette van annak, amit a természetes élőhely képes eltartani, akkor nem lehet veszélyeztetett fajról beszélni. Románia esetében utóbbi az igaz, az Európai Unióba történt belépés óta nőtt a populáció, már a szélsőséges 2016-os döntés előtt sem lehetett arról beszélni, hogy veszélyeztetett fajról van szó, ezért nem is volt indokolt egy ilyen megszorítás – vélekedett.

Antal Árpád ugyanakkor úgy véli, sokat elárul az országról, hogy senki nem tudja megmondani elfogadható hibahatáros becsléssel, hogy hány medve él itt. Számára érthetetlen, hogy az egyes civil szervezetek és a szakmai közeg számításai, becslései között kétszáz százalékos eltérés is lehet.

A polgármester továbbá úgy vélte, a cél a medve–ember konfliktus megelőzése kell hogy legyen, s ehhez az is szükséges, hogy a természetes életterükben (az erdőben) nem kell őket zavarni, betartva az írott és íratlan szabályokat. Utóbbiak közé tartoznak azok a jogszabályok, melyek tiltják a motoros járművek használatát az erdőben.

A központi probléma mindezek mellett a megnövekedett létszám, aminek eredménye, hogy gyakrabban összefutunk velük, illetve a gyengébb példányok kiszorulnak az erdőből, az emberek lakta területek szomszédságába – fejtette ki Antal Árpád, aki szerint a döntést nem lehet tovább halogatni, és ezt a kormánynak meg kell tennie. A szakmai oldalát a minisztériumnak kell előkészítenie, de a politikai döntést a koalíciónak kell meghoznia. Úgy véli: az államnak el kell döntenie, hogy ha van egy érték, mint például a medve, akkor azzal mit akar kezdeni. Jogos döntés lehet az is, hogy betiltják a medvék vadászatát, de akkor vállalni kell azt, hogy forrásokat biztosítanak azoknak, akik a vadállományra vigyáznak, védik, őrzik azt.