Bánja-e a székely? 18/3. Szentegyháza, a fürdőváros

2021. július 5., hétfő, Riport

Tervem, hogy körbejárjam a történelmi Udvarhelyszék településeit, amelyek jórészt a mai Hargita megye délnyugati részén helyezkednek el, illetve részben átnyúlnak Kovászna, Maros és Brassó megyébe is. Riportsorozatom egyik célja, hogy bemutassam Székelyföld különálló tájegységeit, áthajolva szomszédos közigazgatási területekhez tartozó kerítéseken, körülnézve ugyancsak székely településeken. Udvarhelyszék irányából Erdővidék felé közelítve vesszük szemügyre a falvak mai gazdasági és társadalmi helyzetét, a rejtett és megmutatkozó potenciált, a pillanatnyilag zajló folyamatokat és a közeljövőre vonatkozó terveket. Minden települést megvizsgálok az egyházköz­ségek, a helyi vállalkozások szintjén, illetve a civil berkekben zajló közösségépítő munka szemszögéből is, külön figyelve arra, hogy rávilágítsak a szellemi és az épített örökségre.

Amikor korábban bejártuk a helyi értelmiségiek által „hibrid településnek” nevezett kisváros falusi és városi részét, jól látszott, hogy a nehézipar lebontását követően megmaradt a hetvenes években kialakított „kezdetleges” és torzó jellegű központ, a tömbháznegyeddel és az egykori vasüzemmel, amely újabban több részre osztottan talált új gazdákra és helyi vállalkozók láttak hozzá a hely új életre keltéséhez. A falusi településrészen áthaladó országút vonalában, illetőleg a „falu” országút menti két végén, a termálfürdőnél, és túl – amennyiben ez alkalommal eltekintünk a közbeékelődő Kápolnásfalutól –, Homoródfürdőnél azonban már szembeszökően megmutatkozik a fürdőélet és a turizmus jelenléte.

 

Ami az ipar után következett

A központi fekvésű egykori ipari övezet újrahasznosítása abban nyilvánul meg, hogy a kihasználatlan ipari monstrumok lassan eltűnnek, a helyükben pedig itt honos cégek látnak hozzá az átalakításhoz, bizonyos szintű termelés és szolgáltatások elindításához, amelyek egyrészt helyi igényeket elégítenek ki, másrészt pedig – ha korlátozottan is – munkalehetőséget biztosítanak pár tucat itteni lakosnak. Nem valósulhat meg Lázár Csaba építész 2014-es terve, egyfajta álom volt, lehetséges variáció, amely szívműtétet jelentett volna, egyféle megoldást kínálva erre az övezetre, de – reményeink szerint – elképzelhető, hogy hosszabb távon „normalizálódik” a helyzet, eltűnnek a romok, az új vagy felújított arculatú építmények pedig valamelyest elfogadható összképet formálnak majd, és végre Szentegyházának ez a városrésze kiléphet abból a letargiából, amelybe az utóbbi évtizedekben süllyedt. Ellentétben más monoindusztriális településekkel – ilyen rengeteg van az országban –, a helyieknek sikerült működőképes stratégiákat kidolgozniuk, és egyértelműen látszik, hogy a 21. század elején itt a mezőgazdaságnak, a hozzá kapcsolódó élelmiszeripari tevékenységnek, a szolgáltatásoknak és a turizmusnak van létjogosultsága. Létezik alternatíva tehát, és működik is.

Szentegyháza mint valaha túliparosított város – hiszen a vasüzemet a szocializmus idején „túltolták”, komoly helyi érctartalékok híján fejlesztették – elveszítette a kisrégiót meghaladó gazdasági szerepét, és abba a helyzetbe került, hogy az aktív lakosság egy része Székelyudvarhelyen, illetve Csíkszeredában, valamint külföldön keres munkát, viszont az a szerencséje, hogy vannak más erőforrásai, léteznek megmutatkozó irányok a fejlődésben. Ilyen lehetőség a turizmus, amely egyrészt az átmenő forgalmat szolgálja ki, másrészt létezik a fürdővendég- és gyógyászati ellátás, amely már azt feltételezi, hogy többnapos, akár többhetes tartózkodás céljából látogatnak ide gyógyulni vagy csak pihenni vágyók.

 

A turizmus jótékony hatása

Az idegenforgalom két irányból, a 13A jelű országút mentén, Csíkszék, illetve Székelyudvarhely irányából, úgymond a város falusi részének két végéről közelít. Mindaz, ami a megyei út mentén található, a város, az egykori üzem, a bányatelep, Lövétebánya, illetve Lövéte felé, ilyen megközelítésben most másodlagos.

A Termálfürdő abban a szerencsés helyzetben van, hogy már a múlt rendszerben kezdett kiépülni, és valamilyen primitív turizmus létrejött az akkori igények kielégítésére, illetve bizonyos szabadidős és sporttevékenységek is ehhez a településrészhez kapcsolódtak.

A rendszerváltást követően több vállalkozás is indult a hévíz hasznosítására. Az újabb keletű Hun Tanya vendéglátó komplexum egyediségével és sokoldalúságával hívja fel magára a figyelmet. Ennek az a külön érdekessége, hogy ősmagyar jellegzetességeket ötvöz a modern kor elvárásaival. Vizuálisan igencsak emlékezetes.

Tervezője a Csíkszeredában működő építésziroda, az Arhitectura Kft., amelynek meghatározó egyénisége, Albert Márton is elkötelezett híve annak a mozgalomnak, amelyet e riportsorozathoz kapcsolódva indítottunk Udvarhelyszék településein. A Hun Tanya az utóbbi években ugyanabban a modorban épült tovább, ma már kempingházas telep veszi körül, s látni azt is, hogy a tulajdonosok további területeket vásároltak, és a jól kidolgozott koncepció mentén fejlesztik. Az sem kizárt, hogy a közeljövőben ide új fürdőmedence is épül. A 2020-as év nem kedvezett ugyan a turizmusnak, a négy évszakos látogatottság elmaradt, ennek okán a bevételek sem voltak jelentősek, jó esetben talán a szinten tartásra és a minimális felújításokra voltak elegendőek. Bizonyára az itteni érintettek felfigyeltek azokra a pályázati lehetőségekre, amelyekkel az állam segíteni kívánja ezt az ágazatot 2021-ben.

Homoródfürdőnek megvolt korábban is a patinája. Arculatát többnyire székelyudvarhelyi vállalkozók alakították, a kápolnásfalusi bebírók és a helyiek révén a falusi jelleg és életforma ezzel egyidejűleg maradt fenn a 19. században. Az 1850-es évektől indult lendületesebb fejlődésnek. Orbán Balázs 15 házat és két fürdőt említ (1868). Amikor 1900-ban az akkor már jó hírnek örvendő fürdőt harminc évre bérbe vette és a Lobogó-forrás környezetét is megvásárolta Koncz Ármin székelyudvarhelyi gyógyszerész, ott igen komolyan berendezkedett. Értékes beruházásokat végzett: villákat, vendéglőket építtetett, sétányokat, pavilonokat létesített; tenisz- és tekepályát, játszóteret, mozit, ugyanakkor olyan szolgáltatásokat honosított meg, amelyek vonzóvá tették Homoródfürdőt, alkalmassá a huzamosabb és minőségi tartózkodásra meg a kikapcsolódásra. Az említetteken kívül fényképész, fodrász, orvos, mozgógyógyszertár, bazár és vegyesbolt állt a vendégek rendelkezésére. Friss élelmet szállíttatott ki Székelyudvarhelyről, tizennégy tagú cigányzenekart szerződtetett, bálokat, sportversenyeket, egyéb tömegrendezvényeket szervezett a vendégeknek. A Klotild-forrás vizét palackoztatta és forgalmazta Homoródi ásványvíz néven. Amikor 1912-ben új forrást fedeztek fel és fogtak be – ez a mai Mária-forrás, de érdemes megemlíteni, hogy e két leginkább fogyasztott gyógyhatású víz mellett még további nyolc ismert forrás található a fürdőhelyen –, dr. Fabiny Rudolf kolozsvári egyetemi tanárral elemeztette. Ennek palackozására már csak a két világháború között került sor, és Lacrima Homorod (Homoród könnye) néven került forgalomba.

Az első világháború impériumváltást jelentett ugyan, de a gazdasági életet nem érintette annyira súlyosan. Az Ilona-völgyében hétvégi házak, nyaralók létesültek, idővel pedig a Földvár-patak völgyében is megtelepedett néhány, főleg állattartással foglalkozó család.

Mivel 1968 után Szentegyházához csatolták a fürdőt, és az ottani recesszió viszonylag hamar bekövetkezett, nemhogy a fejlesztésre, de még a szinten tartásra sem jutott kellő energia. A város mellett szakszervezetek, különböző országos tömegszervezetek – mint a Pionírszövetség – kaptak kezelésbe ingatlanokat, azok pedig a rendszerváltás utáni években eltűntek. A fürdőtelep egyre elhanyagoltabbá vált.

A Fogyasztási Szövetkezetek Központja (UJECOOP, illetve FEDERALCOOP) építtetett ugyan éttermet és szállodát a nyolcvanas években, de azt csak a privatizálást követően, alapos felújítás után, az ezredforduló táján sikerült visszahelyezni a köztudatba és rendeltetésszerűen hasznosítani – tegyük hozzá, hogy immár teljesen más konjunktúra mentén.

Ez az objektum azonban kizárólag a fizetővendéglátást szolgálja, illetve zárt téri rendezvények, esetleg idehozott kulturális események, konferenciák helyszínéül szolgál, amelyek nagy többsége értelemszerűen most elmaradt a koronavírus-járvány idején. A program és a vendégfogadás jó ideig szünetelt vagy takaréklángon, a fokozott óvatossági előírások mentén zajlott, hol 30, hol 50 százalékos kihasználtsággal.

 

Lobogó-komplexum – az iskolapélda

A kilencvenes évek közepétől kezdte meg működését a fürdőtelep felső végében a Lobogó Panzió. Az egyik közeli forrásról elnevezett étterem és szállóhely üzemelt kezdetben, de a tulajdonos fokozatosan továbbépítette, bővítette, újabb területeket vásárolt, és alkalmassá tette a helyet arra, hogy mind a négy évszakban vonzó legyen a turisták, a kikapcsolódásra és sportolásra vágyók, valamint az egyszerű átutazók számára. Ami volt Koncz Ármin idejében, az egy sokkal korszerűbb és átfogóbb koncepció mentén a harmadik évezred elején itt hiánytalanul megvalósult, illetve a változó kor igényei mentén jelentékenyen kibővült. A szállás és étkezés mellett ma a szabadban és zárt térben lehet fürdőzni, tematikus szekértúrákon lehet megismerkedni a környék szépségeivel, medvelesre is elszállítják a vendégeket, illetve téli és nyári sportok gyakorlására kínálnak számos lehetőséget, de ki-ki egyéni elképzelései, saját ritmusának megfelelően túrázhat, és – természetesen – a borvizek ma is korlátlanul állnak a látogatók rendelkezésére. Nyilvánvaló, hogy mindenféle üzletek, ajándékboltok is létesültek, s ami igen fontos: a „haszontalan” csecsebecsék mellett helyi kis- és kézműipari termékek, házias jellegű élelmiszer is vásárolhatók Homoródfürdőn. A Lobogó-komplexumot nem sújtotta annyira a koronavírus-járvány, hiszen a vendégfogadás és a turisztikai tevékenység itt a szabadban is zajlik.

A székelyek nem tudtak, nem tudnak ebben az új világban fürdőt építeni. Most ne vegyük számba az összes fürdőhelyet, mert arra nincs itt lehetőség – egy későbbi nekifutással vizsgáljuk végig Udvarhelyszék, majd a továbbiakban a teljes Székelyföld „feredőit” –, de tény, hogy a régiek közül sok helység elveszítette korábbi jelentőségét, másutt pedig az ízléstelenség és a tőlünk idegen formavilág balkáni roncstelepeivé változtatták a gyönyörű környezetet. Homoródfürdő területének jelentős részén ma már látszik a rendezőelv. Bizonyos alkalmakkor túlzsúfolt, túlterhelt, hiszen mindössze néhány hektáron terül el, viszont az út mind a két oldalán, a patakvölgyek mentén bőven vannak alkalmas területek a továbbgondolásra és a fejlesztésre.

A Lobogó tulajdonosa alaposan körülnézett, amikor hozzálátott az építkezéshez és a fejlesztést is elképzelte. Azzal, hogy a farkaslaki származású Jakab Csaba építészt kérte fel az első objektum megtervezésére, belépőt biztosított magának a jövő székelyföldi fürdőkultúrájába. Megteremtette a megfelelő vizuális élmények kiindulópontját ilyen téren. Hangot adott. A Lobogó őspanziója, mondjuk úgy, hogy főépülete megadta a kellő lendületet. Minden felújítás, minden újabb épület aztán vagy Jakab Csaba, vagy a hozzá közel álló építészek modorában készült el. Ma etalon. A látogatók messze földre elviszik a hírét. És ami igen fontos: az ilyen objektumok és a hangulatok által jelenünk meg a Kárpátokon túliak látóterében is. Az idegenek előtt úgyszintén. Érzékelhető, tetten érhető a sajátosságunk és a másságunk.

Homoródfürdő által megmaradhat az identitásunk egy darabkája. Innen továbbsugározhat másfelé is, erőt adhat ahhoz is, hogy a ma még elhanyagolt épületek ebben a stílusban újuljanak meg – legyenek azok magánkézben, városi vagy megyei kezelésben –, de megadhatja a fejlesztés irányait az Ilona-völgyében való terjeszkedésnek is. És ebben mi az érdekes, ami korántsem meglepő? Vagy teljesen magától értetődő? Jakab Csaba építész, belsőépítész, habilitált egyetemi tanár, akárcsak a város másik végén dolgozó Albert Márton, a Hun Tanya tervezője, maga is teljes mellszélességgel támogatja mozgalmunkat, és sokat tesz azért, hogy egymás mellé állítsa azokat a szereplőket, akik részt vesznek Szentegyháza településképének alakításában.

 

További tájformáló tényezők

Vannak itt helyi vektorok. Ha már a Szentegyházi Gyermekfilharmóniát említettük, fontos szót ejteni arról is, hogy annak vezetője az évek során több olyan építést, állagmegőrzést kezdeményezett, amelyek megvalósultak, ráadásul maga is jó példával jár elöl, hiszen igényesen felújított és berendezett házban lakik, amelynek udvarán a gazdasági épületeket is formahűen építette újjá. A majd’ négy évtized alatt több száz, mondhatni, több ezer tag, a mai fiatal és középgeneráció java megfordult a Fili együttesében, akik többnyire magukévá tették az értékelveket, amelyek a népi ének- és zenekultúra, a szellemi hagyományok tiszteletteljes gyakorlása mellett az épített örökség megőrzését és továbbadását is fontosnak tartják. Több egykori filis olyan munkahelyet alakított ki magának a saját udvarán, ahol megőrizte a telekszerkezetet, és a kihasználatlan csűröket sok esetben különböző – nem mezőgazdasági – tevékenységekre tették alkalmassá. Ez a gondolkodásmód – ötvözve az önkormányzati szándékkal – hosszabb távon a településképen is megmutatkozhat.

Egy másik lehetőség ugyancsak a város kezében található, illetve megvalósításához a helyi unitárius egyházközség is hozzájárulhat: ha utca, majdani kertvárosi településrész jön létre a tervezett Makovecz-templom környezetében, ott akár olyan családi hajlékok épülhetnek, amelyek illeszkednek, kiemelik a jeles építész zseniális alkotását, emlékezetessé és méltóvá teszik a környezetet azáltal, hogy ott megfelelő esztétikai szűrőn átjutott, valóban igényes objektumok sorakoznak fel a majdani szemlélő látóterében. Ez lehet akár egy stílusosan megálmodott ifjúsági lakónegyed is, olyan komplex alkotás, amely a székely ember teremtőerejét is felmutathatja, és példaként állíthatja mindannyiunk elébe. Hozzáállás kérdése.

Mi attól sem zárkózunk el, hogy itt is településkép-védelmi táblákkal szólítsuk meg a lakosságot és a mozgalom köré önjáró civil–önkormányzati–vállalkozói csoportosulást, amolyan „szellemi konzorciumot” hozzunk létre az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület, valamint a Hargita Népe napilap segítségével. Érdemes lesz még ide visszatérni.

Simó Márton

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 568
szavazógép
2021-07-05: Sport - :

Verstappen rajt-cél győzelmet aratott (Forma–1, Osztrák Nagydíj)

Az éllovas Max Verstappen, a Red Bull holland versenyzője rajt-cél győzelmet aratott a vasárnapi Osztrák Nagydíjon, és ezzel tovább növelte az előnyét a világbajnoki pontversenyben. A 23 éves versenyzőnek ez az idei ötödik és pályafutása 15. futamgyőzelme. A holland pilóta 32 pontos különbséggel vezet az összetettben a címvédő és hétszeres vb-győztes, ezúttal negyedikként célba érő brit Lewis Hamilton előtt. Verstappen mögött Valtteri Bottas, a Mercedes finn versenyzője lett a második, míg Lando Norris, a McLaren brit pilótája a harmadik.
2021-07-05: Belföld - :

Szabadságvesztésre ítélték a magyar feliratok lefestőjét

Hat hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélte a székelyudvarhelyi bíróság első fokon azt a Bákó megyei férfit, aki tavaly januárban fekete festékszóróval fújta le a magyar feliratokat több székelyföldi település kétnyelvű helységnévtábláján.