— Olyan csapatot akarunk építeni, amely egyértelműen bajnokesélyes, és a Román Kupát újra meg tudja nyerni — nyilatkozta Déri Csaba, a Mikes Kelemen Sepsi BC edzője. Nagyon sok feladat áll előttünk, de ennek az ősznek az a lényege, hogy egyértelműen derüljön ki, mire vagyunk képesek. A szakember elmondása szerint most azon dolgoznak, hogy karácsonyra megtudják, melyek ennek a csapatnak az erősségei és hibái.
Addig az együttes lejátszik tizenhárom román bajnokit, hat Európa Kupa- és három Román Kupa-meccset, ami összesen 22 mérkőzést jelent. Ezekből az összecsapásokból nagy mintájú statisztikát kap kézhez a magyarországi tréner, és ekkor kétséget kizárva el lehet mondani, hogy mit és hogyan játszik csapatunk. — Ha nincs meg a dobóerő, a lepattanó, akkor ezeken javítani kell. Ha más taktikát kell alkalmazni, akkor a téli szünetben van mód ezek megtanulásához, ehhez kellenek az erős edzőmérkőzések — tette hozzá az edző. Reméljük, hogy így is lesz, hiszen lányaink a tőlük elvártnál gyengébben teljesítettek, és ez még a pályán is meglátszott. A kezdeti nehézségek ellenére nagyon reméljük, hogy hamarosan eljön az a pillanat, amikor fölényes és szép játékkal gázolunk át ellenfeleinken. Mi, háromszéki kosárlabda-kedvelők bízunk játékosainkban, és szurkolunk majd nekik. De most lássuk, miként vélekedik Déri Csaba az idénykezdésről és az eddigi EK-mérkőzésekről.
— Fél távon vagyunk az EK-ben, és lejárt öt román bajnoki. A nemzetközi meccsek jól mennek, de a hazai pontvadászatban sántikál a csapat. Több találkozón is latható volt, hogy a Sepsi BC-nek nem megy a támadójátéka, s többször is szembesültünk azzal, hogy nem tudunk kosarat dobni. Mi a helyzet a csapattal?
— Jelen pillanatban három fronton harcol a csapat. Az első és legegyszerűbb az RK, amelyben volt egy mérkőzésünk egy gyenge csapattal. Fölényesen nyertünk, most a sorsolásra várunk, s valamikor decemberben játsszunk egy oda-vissza meccset a legjobb négy közé jutásért. A másik fronton ott van a nemzetközi kupa, ami most ősszel a legfontosabb. A harmadik front a román bajnokság, de ott a tavaszi idény és a rájátszás, ami lényeges. De térjünk vissza az EK-hoz. Újonc csapat lévén a negyedik kalapból sorsoltak ki minket, és kaptunk egy olyan izraeli ellenfelet, amely tavaly bajnoki döntőt játszott. Továbbá ott van a kétszeres francia bajnok, a Challes-Les-Eaux, amely a világ harmadik legjobb bajnokságában játszik. És ott van a Dinamo Kurszk, amely abban az orosz bajnokságban szerepel, ami jobb, mint az amerikai. Nagyon erős csoportba kerültünk, talán az EK legerősebb négyesébe. Lényegesebben agresszívebb, jobb csapatok jönnek EK-meccset játszani Szentgyörgyre, mint amilyenek a bajnokságban vannak. Úgy érzem, eddig jól szerepeltünk. Kurszkban a harmadik negyedben még vezettünk, a Bnot Hasharon-t megvertük, és a múlt szerdán a franciák ellen — ha nincs Kajdacsinak az a szerencsétlen balesete, akkor megvan a meccs. Időközben a román bajnokságban játszottunk a Târgovişte ellen, ahol a végjátékban kaptunk ki. Az az igazság, hogy ott vagyunk a jók között. Attól, amitől mindenki félt, hogy gyengék leszünk ebben a csoportban, attól nem kell tartani, mert eddig fölvettük bárkivel, bármilyen szinten a versenyt! A román pontvadászatban Târgoviştén ki lehet kapni, de amivel nehezen tudok elszámolni — elsősorban magamban —, az a govorai meccs. Ott gyenge napot fogtunk ki... Meg kell érteni azt is, hogy a csapat tavaly egy végtelenül gyenge román bajnokságban játszott, ahol gyakorlatilag két együttesen kívül más nem rúgott labdába. Idén egy új együttes alakult, amely még nem állt össze. Ha most csak edzegetnénk, s csak hét végén játszanánk egy-egy meccset, lenne olyan is, hogy egy hónapig nem volna egy rangadónk sem. Az EK-kel megváltozott minden: pár hét alatt négy is volt, négy EK-es csapattal. A fontos az, hogy az együttes a további három nemzetközi meccsen és a soron következő román bajnokikon olyan terhelést kapjon, amely karácsonyra megmutatja, mi az, amiben jók vagyunk, mik a hibáink. Már látni egy-két dolgot, hiányosságot: a külső dobások és a lepattanózás. Karácsonyig edzéssel ezeken próbálunk javítani. Keményen edzünk, és emellett utazunk, játszunk, újra utazunk és újra játszunk. Azt még el kell mondanom, hogy tavaly könnyű volt, mert hétvégenként volt egy meccs, és félévente volt két rangadó. Most más a helyzet, és teljesen más a terhelés. Ezek a csapatok, amelyekkel játszunk, az Euroliga huszonnégyes mezőnyének közvetlen közelében vannak.
— Ilyen körülmények között mit tud tenni egy edző? Hogyan tudja motiválni a lányokat, hogy mérkőzésről mérkőzésre jobban teljesítsenek?
— A lányok nagyon motiváltak, és úgy érzem, mindent kiadnak magukból. Az izraeli csapat ellen Matovic nem lépett pályára, mert sérült volt. Ellenben Zoll, Vass, Diatta negyven percet játszott, Kajdacsit pedig alig lehet lecserélni. Ott van még Ambrus, aki hetek óta extrateljesítményt nyújt. Abszolút motivált a csapat, és fizikailag is rendben van. Az az igazság, hogy a külső posztokon deficit van, ott várjuk, hogy dobóerőben feljöjjön Matovic. Elől megvagyunk számban, de ott az ugróerővel van baj. A motivációval nincs gond, a lányok edzenek, és teszik a dolgukat.
— A román bajnokságban nyújtott szerényebb teljesítményt az is befolyásolja, hogy a komolyabb tétmeccseket mind idegenben játsszuk?
— A szerényebb teljesítmény relatív... Târgovişten ki lehetett kapni, Govorán viszont nem. Mindkét meccsen nagyon gyengén dobtunk. Az, hogy az ősszel minden komolyabb mérkőzésünk idegenben van, befolyásolja a csapat teljesítményét. Ezt őszintén mondom. Ahogy a hazai közönség előtt felléptünk a franciák és az izraeliek ellen, az teljesen más volt. Egész egyszerűen a közönség hihetetlen hatással van csapatra, és hihetetlen erős hazai pályánk van. Idegenben más: ott a lányok nem ugyanazzal az önbizalommal kosaraznak, dobnak, mint itthon. Meg kell tanulnunk idegenben is jól teljesíteni.
— Szerdán jön a Dinamo Kurszk, ha nyerünk, van esély továbbjutni a csoportból?
— Persze, még annak ellenére is, hogy a Kurszk lényegesebben magasabb, erőteljesebb, tapasztaltabb csapat. Itthon játszunk, és nyerhetünk, ha legalább öt játékosunk tudása fölött játszik, mint ahogy tették a Bnot Hasharon ellen. Ehhez kell az erős védekezés, a jó lepattanózás, az ezekből indított ellentámadás, nekünk kell diktálnunk a ritmust. Kell az egyéni extrateljesítmény és a külső dobások. Megvan az esélyünk. A közönség olyan meccset fog látni, amit még soha. Az izraeliek ellen az utolsó két perc negyedórát tartott, a Challes-Les-Eaux ellen volt ám minden — agresszivitás és teljesen más ritmus. Ezt várom a Kurszk ellen is: ugyanúgy menjünk, és végig harcban legyünk a győzelemért. A közönség lehet a hatodik ember a pályán, és ki kell mondani, hogy nélkülük nem lehet. Álljanak mellénk, mint eddig, és mi megteszünk mindent a győzelemért, s ez csak velük sikerülhet.
Úgy legyen, hiszen egyelőre ők tizenketten — Albu, Zoll, Vass, Ambrus, Sándor, Diatta, Matovic, Nagy, Tatarinova, Kajdacsi, Bordás, Cazac — alkotják csapatunkat. Bennük kell bízni, őket kell szeretni. Hajrá, lányok, hajrá, Sepsi BC!
