Tegnap Florin Cîțu miniszterelnök menesztette a pénzügyi tárca vezetőjét, párttársát, Alexandru Nazare liberális politikust, akit állítólag ő maga támogatott korábban a jelentős poszt betöltésében. Magyarázata sovány volt, késlekedő reformokkal, az adócsalásokat megfékező intézkedések hiányával indokolta lépését. Nazaréról nagyon keveset tudunk, szinte láthatatlan figurája volt a kormánynak, soha nem nyilatkozott, legtöbben minden bizonnyal kinevezése után most találkoztak először ismét a nevével. Nem tudjuk, hogy mit tett és mit nem, hat hónap nagyon rövid idő reformok életbeültetésére, jelentős változásokra, ám bizonyára a kormányfő, akit jeles pénzügyi szakembernek tartanak, és belülről is jól megismerhette ezt a minisztériumot, sokkal jobban átlátja a helyzetet. Vannak, akik szerint Nazare tett rendet a Cîțu által hátrahagyott káoszban, neki sikerült végre az adóhatóság szervereivel összekötnie a pénztárgépeket (a Cîțu idején kiépített rendszer nem működött), mások azonban tudni vélik, a miniszterelnök azért orrolt rá, mert általa eltávolított (a szociáldemokratákhoz kötődő) vezetőket alkalmazott, s akad, aki szerint azért, mert nem volt törvényes kirúgásuk, pert nyertek.

A jelenlegi helyzet, az egyre hevesebb belső választási kampány ismeretében azonban a legvalószínűbb, hogy Florin Cîțu meg akarta mutatni, ki az igazi kakas a szemétdombon, kinek a kezében a gyeplő: a döntés valós joga, no meg a pénztár kulcsa. Akadnak még bőven gyengén teljesítő miniszterek kormányában, rebesgetnek is még néhány menesztést, de ő Nazaréval példát statuált. Sietségét az is indokolhatta, hogy költségvetés-kiegészítés következik, amely esetében az a legbiztosabb, ha ő maga mondja ki a döntő szót. Újabb jelentős összegekkel gazdagodhatnak a polgármesterek – főleg ha Cîțut támogatják a pártelnökség elnyerésében –, így egyáltalán nem mindegy, ki hozza meg a döntést.

A jelenlegi elnök, Ludovic Orban ebben a csatában alul maradt. Vagy azért, mert valóban nem szóltak neki, hogy pártja egyik miniszterét kirúgják, vagy azért, mert tudta ugyan, de kénytelen volt tehetetlenül szemlélni vetélytársa lépését. Vidéken kampányol, a helyi, megyei vezetőket, küldötteket próbálja saját oldalára állítani, ám napról napra csökkenhetnek esélyei, mert egyre kétségbeesettebb nyilatkozatokra ragadtatja magát. S immár úgy tűnik, a „nagyfőnök” Iohannis sem áll mellette, hisz gond nélkül, igen gyorsan aláírta Cîțu kérését.

Tulajdonképpen mondhatnánk, hogy mindegy, mi zajlik a liberálisoknál, vívják meg harcukat, győzzön, akit a többség akar. Csakhogy a legnagyobb kormánypártban zajló háborúskodás kihat a kormányzásra, így mindennapjainkra is. Úgy tűnik, Romániában mindig akad választás, ha nem országos, helyhatósági, akkor párton belüli, amely akadályozza a normális, zavartalan fejlődést. Talán ezért áll ott az ország, ahol.