Szabó Erzsébet Elza a székely, árvátfalvi előnevet használó, nemes Szabó családból származott. Édesapja árvátfalvi Szabó Tamás (?–1931. augusztus 26.) Kézdivásárhelyen járásbírósági iroda-főigazgató, édesanyja lemhényi Bálinth Málvin (1857–1926. március 22.) volt, aki gyermekeik felnevelésével foglalkozott. Szabó Erzsébet Elza Háromszék megyében Kézdivásárhelyen született 1897. április 5-én. A továbbiakban az Elza nevet használom, mivel így ismerték Kézdivásárhelyen, és ő maga is ezt a nevet használta.
Római katolikus hiten keresztelték meg a kézdivásárhelyi római katolikus anyaszentegyház anyakönyvében levő bejegyzés szerint. A négy testvér közül Elza volt a legfiatalabb. Idősebb testvére, József 25 éves korában, 1915-ben az I. világháborúban halt hősi halált a galíciai fronton. Ugyanazon a fronton halt hősi halált Elza vőlegényjelöltje is. Ezután már soha nem ment férjhez.
Szabó Elza Kézdivásárhelyen nőtt fel és ott járt iskolába. A kézdivásárhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban (ma Nagy Mózes Elméleti Líceum) érettségizett 1915-ben, 18 éves korában. Érettségi után a kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetemen elvégezte a gyakornoki tanfolyamot. Ez a tanfolyam 1895-től működött Kolozsváron. Magyarországon a nők 1896-tól részesülhetnek gyógyszerészeti egyetemi képzésben. Az akkori rendelkezések szerint az egyetemre való felvétel feltétele a gyógyszerész-gyakornoki vagy tirocinális bizonyítvány volt. Elza 1918-ban tette le sikeresen a gyakornoki vizsgát, s kapott bizonyítványt, amely a nem okleveles gyógyszerész cím használatára jogosította. Az elkövetkező években Kézdivásárhelyen mint gyakornok és gyógyszerészsegéd dolgozott, tapasztalatokat szerezve így a gyógyszertári munkából.
A céhes városban abban az időben két gyógyszertár működött. Az egyik volt a Szini féle Korona gyógyszertár, amelynek jogosultsága volt gyakornoktartásra. Egyetemi tanulmányait egyelőre nem tudta folytatni. Az Erdélyt megszálló román hadsereg elfoglalta az egyetemet Kolozsváron 1919 májusában, a tanárok és a hallgatók elmenekültek, a magyar nyelvű oktatást megszüntették. Az 1920-as trianoni diktátum ezt szentesítette. Az egyetem, rövid budapesti kitérő után, 1921-től Szegeden működött tovább. Kilenc év elteltével Szegeden tudta folytatni és befejezni egyetemi gyógyszerészi tanulmányait a Ferencz József Tudományegyetemen, ahová a kézdivásárhelyi érettségi és a kolozsvári tirocinális vagy gyakornoki bizonyítvány alapján vették fel. Szegeden négy félévet végzett az 1927/1928 és 1928/1929-es tanévekben. Az első félévben a Horthy internátusban lakott, utána kiköltözött a városba, ahol rokonoknál, ismerősöknél kapott szállást. Mint az elcsatolt területekről származó hallgató, tandíjkedvezményben részesült.
Egykori tanára, a szintén kézdivásárhelyi születésű Dávid Lajos (1889–1962) akkor a szegedi Egyetemi Gyógyszertár igazgatója volt és magántanárként részt vett a hallgatók oktatásában. Szabó Elzát újból tanította a következő tantárgyakra: gyógyszerészet, gyógyszerészeti gyakorlatok, fitotechnikai gyakorlatok és gyógyszervizsgálat. Ezt igazolják az egyetemi leckekönyvébe (indexébe) beírt tantárgyak is. Ugyanakkor az is látszik, hogy 1928. szeptember 18-án iratkozott be a II. tanulmányi évére. Érdekes megjegyezni, hogy 1928-ban, amikor Elza az egyetem hallgatója volt, akkor költözött Szegedre Szent-Györgyi Albert, a későbbi Nobel-díjas tudós, és ott folytatta a C-vitaminnal kapcsolatos kutatásait.
Elza 1929. június 21-én kapta meg a gyógyszerészi diplomát, amely az Artis Pharmaceuticae Magistrum cím használatára jogosította. Az oklevelet latin nyelven írták, művészien kivitelezett, grafikus által megrajzolt betűkkel és díszítéssel van ellátva, mérete 66×50 cm. A tenyérnyi nagyságú egyetemi pecsét fakeretben van és piros-fehér-zöld zsinórral fűződik a diplomához.
Elza gyógyszerészi diplomájával hazajött Kézdivásárhelyre. 1924. december 28-án azonban megjelent a 135456. számú rendelet, amely előírta, hogy a magyar egyetemek által 1916. augusztus 28. óta kibocsátott diplomák érvénytelenek. A rendelet többek között a gyógyszerész diplomák honosítására (egyenlősítésére) is vonatkozott, amely feltétlenül szükséges volt az előírt ún. „liberă practică”, a szabad mesterséggyakorlási jog elnyeréséhez. Oklevelének honosítása után gyógyszerészként dolgozott Bajnok Jenő Mátyás Király nevű gyógyszertárában. Később saját illatszertárat nyitott, erről a Székelyföld havilap 1938. május 8-i számában tett közzé hirdetést. A Székely Nép napilap 1942. július 26-i számában levő írás szerint Diana illatszertárnak nevezték. Ebben az időben Kézdivásárhelyen ismertek voltak az Elza saját receptjei szerint készült kozmetikai termékek. Többen szerették volna megszerezni ezeket a recepteket.
Itthon részt vett Kézdivásárhely társadalmi életében. A Székely Nép 1931. december 3-i számában tudósít a Szentkereszt hadsereg zászlószenteléséről. A zászló gobelinképét Szabó Elza készítette. Személyesen részt vett a II. világháborúban harcoló katonák, a hadi özvegyek és árvák megsegítésére szervezett gyűjtéseken. Ugyancsak a Székely Nép tudósít arról, hogy illatszertárában jótékonysági koncertekre árult jegyeket. A háború vége felé, amikor Kézdivásárhely is hadi események színtere lett, a Bajnok és Korona gyógyszertárak tulajdonosai elmenekültek. Szabó Elza vállalta mind a két gyógyszertár vezetését, hogy a lakosság gyógyszerellátása a lehetőségekhez mérten biztosított legyen.
A háború után, a 2. bécsi döntést követően, Észak-Erdélyt újból Romániához csatolták. 1949-ben államosították a gyógyszertárakat. Elza illatszertára is odaveszett. A Kézdivásárhely főterén (ma Gábor Áron tér) a volt Színi Albert-féle Korona gyógyszertár állami 52-es patika lett, és a brassói Gyógyszervállalathoz (Centrofarm) tartozott. Abban a gyógyszertárban alkalmazták Szabó Elzát gyógyszerészként, s ott is dolgozott egészen nyugdíjazásáig.
Kitűnően hímzett, ismertek voltak gobelinképei. A Dolgozó Nő 1973-ban közölt cikkében írta róla, hogy nyugdíjasként részt vett a kézdivásárhelyi múzeum zászlóinak restaurálásában. A múzeum avatóünnepsége 1972. március 3-án zajlott. Incze László igazgató a múzeum első kiadványát, Kézdivásárhely kismonográfiáját adományozta és dedikálta Szabó Elzának köszönetképpen az általa nyújtott segítségért.
Szabó Elza gyógyszerésznő 79 éves korában, 45 évvel ezelőtt, 1976. április 19-én hunyt el a halotti szentségek felvétele után. Így van bejegyezve Kézdivásárhelyen a Szentháromság római katolikus plébánia halotti anyakönyvében. Kézdivásárhelyen a római katolikus Kantai temetőben nyugszik.
Ezzel a rövid megemlékezéssel szerettem volna egy kézdivásárhelyi gyógyszerésznő emlékét felidézni, aki a trianoni „béke” (diktátum) áldozataként nem tudott Erdélyben gyógyszerész oklevelet kapni, kénytelen volt egyetemi tanulmányait Szegeden végezni, de visszajött szülőföldjére, és szülővárosában dolgozott. Emlékét őrizzük meg.
Köntzey Tamás
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
