Sepsiszentgyörgy zászlajának színei a város címerének mázaiból adódtak. A város zászlaja arannyal és kékkel középen vágott, 2:3 oldalarányú fekvő téglalap, melynek közepén a városcímer helyezkedik el: háromszögű pajzs kék mezejében zöld hármas halmon két lőréssel ellátott, oromsoros arany várfal áll, ebből két lőréses, oromsoros bástya emelkedik ki. A várfalat középen, a középső, magasabb halmon álló ezüst sisakos, fekete kapujú, felvont ezüst rostélyú, természetes színű (fehér) torony szakítja meg. A jobb bástya fölött arany naparc, a bal fölött sugárzó ezüst félhold látható. (A címertanban az oldalak felcserélődnek, a pajzstartó szemszögéből írjuk le – megj.) A középső halmon arany medálban a sárkánnyal viaskodó Szent György lovag „árnyéka” jelenik meg. A várfal arra utal, hogy a település már évszázadok óta város. A templomtorony a város régmúlt korokat megélt műemlékének, a templomvárnak állít emléket. A nap és a növekvő holdsarló párosa székely szimbólum. A sárkányt legyőző Szent György lovag az 1871-ben kelt magyarországi XVIII-as törvénycikk értelmében megállapított SZABAD KIR(ÁLYI) SZENT GYÖRGY VÁROS PECSÉTJE köriratú bélyegző képét idézi, ugyanakkor a város nevére utal, ezáltal névcímerré is téve a jelképet. A pajzsot fedő hétbástyás falkorona a közigazgatási egység rangját – megyeszékhely, municípium – jelképezi.
 

A város pecsétnyomója

Sepsiszentgyörgy első ismert pecsétnyomóját Románia Országos Levéltárának Kovászna Megyei Irodája őrzi. Erre Nagy Botond levéltáros hívta fel a figyelmem. A pecsét körirata: SIGILLVM OPPIDI SEPSI ST. GYORGY AO. 1509, azaz Sepsi Szent György mezőváros pecsétje 1509. év. A pecsét belsejében heraldikailag balra fordult, szakáll és bajusz nélküli ifjú férfi feje látható teljes profilból. A portré körül a következő jelmondat szerepel: CRISTVS SPES MEA. Fordításban: Krisztus az én reménységem. Igaz ugyan, hogy az ábra nem a sárkánnyal hadakozva, azt legyőzve, lovagi jelmez és keresztes pajzs, azaz Szent György attribútumai nélkül jeleníti meg a férfit, mégis valószínű, hogy az egykori pecséten a város névadóját, Szent Györgyöt ábrázolták.

A Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében található a sepsiszentgyörgyi egyesbíróság sárgarézből készült pecsétnyomója. Körirata: SEPSI. SZ. GYÖRGY VÁROSSÁBA KIKÜLDÖTT EGYES BIROSÁG. Közepében díszeleg a város jelképe: a régi pecsétábra módosított alakban, címeresítve: pontokkal díszített szegélyű kerek pajzsban melltől fölfelé látszó, szemben álló, páncélinges, fejét balra fordító, nagy hajú, bajuszos, szakállas érett férfi. A pajzson zárt fejedelmi korona van. A pajzs mögül külső díszek tűnnek elő. A pajzs alatti szalagba írva az 1509-es évszám látható. Tehát a korábbi pecsétábrát módosították, az arcszőrzet nélküli ifjúból szakállas érett férfi lett. A korona használata a valódi címer igényét mutatja.
 

Gödri Ferenc címertervei

A levéltárban Sepsiszentgyörgy város iratai között található két, Gödri Ferenc által készített terv, melyekre szintén Nagy Botond hívta fel a figyelmem. A város főjegy­zői tisztségét 1891-től kezdődően betöltő Gödri Ferenc közigazgatási munkája során azzal a hiányossággal (is) szembesült, hogy Sepsiszentgyörgynek nincsen hivatalos címere, jelkép gyanánt akkoriban a város régi pecsétábrájának címeresített alakját használták. A főjegyző 1894-ben címert tervezett, és saját kezűleg meg is festette azt. Ám ebből még nem lett hivatalos jelkép. A polgármesteri tisztséget időközben elnyerő Gödri 1896-ban újabb címertervvel állt elő, amely már sikernek örvendett.

Az első címerterv kék pajzsában zöld hármas halmon oromsoros, lőréses arany várfalat középen – a középső, magasabb halmon álló – ezüst sisakos, felvont kapurostélyú, fehér templomtorony szakít meg. A pajzs jobb felső sarkában sugárzó arany naparc, balra sugárzó ezüst, növekvő holdsarló. A második ennek bővített változata. Leglényegesebb módosítása, hogy a pajzstalpba bekerült egy vörös szegélyű arany medál, melyben balra fordult, spanyolgalléros, bajuszos, szakállas, vállig érő fekete hajú férfi képe látható. A vörös szegélyen fehér betűkkel a régi jelmondat olvasható: CHRISTUS SPES MEA. Ezen kívül a várfal két bástyával gazdagodott.
 

Címeradomány

A város a második címertervet terjesztette fel jóváhagyásra, a bécsi kancellárián az adománylevél ez alapján született meg 1897. június 27-én. (A Székely Nemzeti Múzeum őrzi.) Címerleírása a következő:

„Háromszögű égszínkék pajzsnak alapján kiemelkedő zöldszínű hármas halom foglalja el (t.i. jobbról-balról kisebb, középen pedig magasabbra, félkörben kidomborodó hármas halom), melynek középső nagyobb halmában, illetőleg annak aljában, mintegy arra fektetve, egy teljesen köralakú medaillon van elhelyezve aképpen, hogy alul a medaillon kerek szélei a pajzs szélét érintik, fölül pedig a középső halom félkörívű domborulatával párhuzamosan kerekedik, kissé alább, úgy hogy a medaillon felett a zöld halom kilátszik.

A medaillon belső, aranyszínű mezejét arányosan széles vörös szalag szegélyezi körül, mely vörös szalagban alulról indulva jobbról-balra fehér nagy betűkkel: CHRISTUS  SPES  MEA jelmondat van felírva és az ezen belüli arany mezőben egy balra néző, vállig látszó, bajuszos, körszakállas és hátrafésült vállig érő hajú, pánczélba öltözött és fodros spanyol inggallérú férfi arczképe van. (Ezen köriratos medaillon, a város eddigi pecsétje volt.)

A középső zöldhalom tetején egy bádogfödelű, fehérre meszelt torony emelkedik föl, melynek két oldalán a két kisebb halmon nyugodva – barna színű, lőrésekkel csipkézett és kétfelől a két kisebb halom fölött – a középső fehér torony főpárkányáig emelkedő két szintén barna színű, födél nélküli, de lőrésekkel csipkézett és egy-egy hosszúkás ablaknyílással ellátott bástya – tornyocskákkal, valamint mindkét oldal közepén a most említett tornyocskák alatt hosszúkás ablaknyílásokkal ellátott, ódon várfal emelkedik és nyúlik kétfelé egészen a pajzs két oldalára kimenőleg, a pajzs középvonalának magasságában. A középső halmon emelkedő fehér torony két-emeletes; földszintjén középen nyitott várkapu áll, felvont rostélylyal, ajtó-szárnyak nélkül, fekete színű nyílással; a kapu két oldalán két – vörös cseréppel lefödött – támaszpillér emelkedik, a földszinti, szintén vörös cseréppel lefödött – főpárkány aljáig; az első emeleten közbül egy köríves fehér vakablak látszik, fölötte az emeleti párkány (melynek magasságáig emelkedik kétfelől a barna ódon-várfal lőréses teteje); a második emeleten, kissé magasabban, középen, egy körülpárkányolt köríves toronyablak van, melynek alsó fele deszka-korláttal van ellátva s e fölött az ablak feketeszínű nyílása látszik; ezen ablak fölött, a födél alatti főpárkánynak félkörben felemelkedő középrésze alá behelyezve kerek óra-számlap látszik, két óramutatóval; a torony első és második emeleti teste két szélén az első és második emelet közti párkány által megszakítva, kettős laposan képezett oszlopzat nyúlik föl egészen a födél alatti főpárkányzatig, hol oszlop-fejek helyett párkányok vannak. A torony-födél ezüst színű bádog-födél, melynek alsó, kerek domborulata fölé hagyma-alakú gömb födél s ebből középen felnyúló, szabad oszlopokból alkotott fiatorony emelkedik, amely kis hagymagömb-födéllel van födve és abból a pajzs tetejéig – felnyúló toronyhegye egy aranygombbal van befejezve. A toronyfödél két oldalán kerülő kék mezőben, jobb felől sugárzó s emberarczot mutató arany-nap, balfelől pedig sugárzó, növekedő ezüst-félhold látszik.

A pajzs fölé szembe néző – nyakán arany-lánczczal s arról függő arany-medaillonnal ékített – öt arany-abroncsos vörös bélésű nyitott sisak van helyezve, melyen ötágú, vörös és zöld kövekkel s fehér gyöngyökkel kirakott arany-korona emelkedik, melyből – mint sisakdísz – könyöklő pánczélos jobbkar kezében arany-markolatú, kétélű egyenes szablyát tartva, a szablyára tűzött vörös szívvel látszik kiemelkedni. A sisak búbjáról kétoldalt arany-bélésű kék színű sisakfoszlányok omlanak alá, a czímerpajzsot kétoldalt a legszebb díszítéssel körülölelik.”

Az adományt 1898. március 26-án iktatták a királyi könyvekbe a címer festett képével együtt. A címert Ernst August Krahl bécsi kancelláriai címerfestő készítette.
Az okmány nyolcadik oldalán szerepel a kihirdetési záradék: „Kihirdettetett és alattvalói mély hódolattal, hazafias örömmel és hálás köszönettel fogadtatott Sepsi-Szent-György város képviselő testületének 1898. április 26-án tartott rendes tavaszi Közgyűlésében, 47. jegyzőkönyvi pont alatt. Gödri Ferencz polgármester (s. k.).”
 

Elismerés és köszönet

A városi tanács ülésének jegyzőkönyvében olvasható, hogy 1898. április 26-án ifj. Gödri Ferenc polgármester elnökletével a városi tanácsház üléstermében rendes tavaszi közgyűlést tartottak. Jelen voltak: Nagy László, Babarczy Ferencz, Bogdán Arthur, Veres Gyula, Sorbán János, id. Gödri Ferenc, Császár Domokos, Botár Albert, Deák András, id. Sas József, Kupferstich József, Barthos Domokos, Lübek Ede, dr. Daday Vilmos, Málik József, Fejér József, Király István, Orosz Lázár, Blaskó Lajos, Sikó József. Az ülés jegyzőkönyvében a 47. pontnál a következők állnak:

„A képviselő testület a város közönsége nevében a legmélyebb alattvalói hódolattal, hazafias örömmel és a leghálásabb köszönettel veszi az Ő Felsége legkegyelmesebb Urunk és Királyunk legmagasabb aláírásával megerősített czímeres adomány levelet s annak szövegét szóról szóra a közgyűlés jegyzőkönyvébe iktatja. Az adománylevél megőrzésével a városi tanácsot bízza meg, és egyúttal felhívja a város polgármesterét, hogy ezen legkegyelmesebb királyi adománylevélnek legalázatosabb megköszönése iránt úgy intézkedjék, hogy lehetőleg rendes kihallgatáson személyesen tolmácsolja Ő felsége Urunk és Királyunk legmagasabb színe előtt nemes városunk közönségének legmélyebb alattvalói hódolattal és hűséggel párosult örökös háláját és köszönetét, és végül a polgármesternek, aki a város ezen új czímerét tervezte, mintáját sajátkezűleg festette s annak legfelsőbb jóváhagyása és királyi adománylevélbe foglalása érdekében annyit buzgólkodott és fáradozott, s mivel ennélfogva a város nemesi czímer-szerzője egyedül ő volt, a képviselő testület egyhangúlag ifj. Gödri Ferencz polgármesternek teljes elismerését és jegyzőkönyvi köszönetét nyilvánítja.”
 

Epilógus

Sepsiszentgyörgy mai címerének alapját az adományozott címer pajzsa képezi. A városi tanács 2005-ben fogadta el a címertervet, melynek módosítását kérte a Bukaresti Övezeti Heraldikai Bizottság. Az átalakított változatot 2007. május 30-án, 510-es határozatával elfogadta a kormány, és megjelent a 2007. június 7-i 386-os számú Hivatalos Közlönyben. Leírása az első bekezdésben olvasható.