(Biztosan azért, hogy belülről rombolják az egységes nemzetállamot). Azt is felemlegetik, hogy az RMDSZ elnökének első útja Budapestre vezetett. (Lehet, hogy mint sok más politikus, ő is összetévesztette Bukarestet Budapesttel?) Ha nincsenek a romániai magyarok, akkor Romániának nem lett volna kormánya, vagy a gyűlöletes vörös pestisesekkel, esetleg a szalonképtelen AUR-osokkal kellett volna összeállni, amire Brüsszel bizonyosan összevonta volna szemöldökét, amitől jobban rettegünk, mit a COVID-járványtól. Ha netán az aranyos AUR-osokat veszik be a kormányba, attól a nagyon liberális európaiak idegrángást kaptak volna, és a romániai magyarok elkezdhettek volna csomagolni. Bár ki tudja? Most a brüsszeli finnyás jóemberek nem fogják be az orrukat, ha Magyarországon a Jobbikkal szövetkezik a többi ellenzéki, mert szerintük még ez is jobbik eset, minthogy Orbán Viktor maradjon.

Szerencsére, nálunk ilyen gondok nincsenek. A kormányzó liberálisok (a miniszterelnök Cîțu és a pártvezér Orban) ugyan gyilkolják egymást a pártvezérségért, és a Mentsétek meg Romániát és a Szabadság Egység Szolidaritás pártszövetség (az MRSZ–PLUS) a harmadiknak, az RMDSZ-nek esett neki, de ettől függetlenül nagyszerűen működik a koalíció. Az igazságügyi miniszter, az MRSZ–PLUS-os Stelian Ion, a korrupcióellenes harc hős lovagja jelenleg a magyarokon lovagol. (Mivel nem voltak hatalmon, kevesebb esélyük volt korrumpálódni?) A miniszter úr megmondta, hogy a bírák és ügyészek által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló speciális ügyészséget (SIIJ) fel kell számolni, hiszen az egy bunkósbot, amit a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ közösen talált ki a bírák ellen. Mert ez az MRSZ–PLUS olyan párt ám, amelyik pár(t)ját ritkítja, nemcsak a honi igaz­ságszolgáltatás védelmében, hanem egész Európában. Az RMDSZ-es Csoma Botond szerint a szövetség azt szeretné, ha a megszüntetett SIIJ a legfőbb ügyészségnek adná át tevékenységét, nem a korrupcióellenes ügyészségnek (amelynek enyhén szólva is volt jó néhány gyanús lépése). Mikor ezt az egyik MRSZ–PLUS-os főnök, Dan Barna meghallotta, elkezdett kékülni-zöldülni, és megmondta, hogy ez a javaslat „toxikus” és „elfogadhatatlan”. Az igazságügyi miniszter kijelentette, ha nem számoljuk fel a SIIJ-t, akkor az Európai Unió SZÍJ-at hasít a hátunkból, és nem oldják fel az igazságügyi reformot nyomon követő Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust, emiatt pedig nem vesznek fel a schengeni övezetbe, ahol még boldogabbak lehetnénk. Állítja, hogy nem szeretnénk oda jutni, mint Magyarország és Lengyelország, ahol nem tartják tiszteletben a jogállamot, ami pénzt is jelent. Csoma Botond arra kérte a minisztert, hogy a romániai igazságügyi kérdésekkel foglalkozzon, és ne a magyarországi és lengyelországi helyzettel. Pedig a miniszter úr csak aggodalomból mondta, amit mondott, hiszen azon van, hogy mindkét országban a helyes utat válasszák. Ezt már a főnöke, Dacian Cioloș is megkísérelte, és próbálkozott azzal, hogy észhez térítse a renitens magyarokat, ezért javasolta, hogy az unió zárja el a brüsszeli közös bukszából nekik csurranó pénzt. Ion miniszter úr közben azon elmélkedett, hogy Románia mely szomszédjának állhat érdekében, hogy ne jussunk be a schengeni övezetbe, de én egyből rájöttem, hogy az csakis Magyarország érdeke lehet, és csak úgy mellékesen az RMDSZ-é. Magyarország külügyminisztériuma magára is vette a dolgot, mert magyarázkodni kezdett, hogy mind a schengeni térség, mind az EU bővítését támogatja. „Hazánk emellett eredményes együttműködést folytat Romániával, érdekünk a jószomszédi kapcsolatok fenntartása és fejlesztése” – szögezte le a minisztérium sajtóosztálya a Krónika napilapnak. És Kelemen Hunor is azt mondta, hogy Ion miniszter úr összevissza beszél, mert a mi felvételünket a schengeni övezetbe Hollandia és Franciaország ellenzi. De az okosok rögtön mondták, hogy a magyarok hazudnak, mert azt sem akarták, hogy felvegyenek a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe, az OECD-be, és azzal zsarolták Romániát, hogy engedje meg a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium működését.

Akkor legalább szemtől szembe mondták, hogy mit akarnak, most viszont ki tudja, mi jár az eszükben?