A bemutatót Gáj Nándor, a Művészeti és Népiskola igazgatója nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy a felnőttképzéseknek vagy a hasonló rendszerben működő aktivitási formáknak két célja van. Az első a szaktudás átadása azoknak, akik egy szakmán belül másképp szeretnének tevékenykedni, a második pedig, hogy az emberek hasznosan töltsék ki az időt, azaz a jelentkezők nem feltétlenül azért járnak képzésekre bármilyen szakmát megtanulni, mert abban akarnak dolgozni vagy a megélhetés kényszeríti rá őket, hanem valami újat akarnak kipróbálni, fejlődni szeretnének. Fontos, hogy az egyén a saját idejét hasznosan, kreatívan töltse ki, ne haszontalanul a számítógép és a közösségi oldalak rabolják el azt. Bármilyen képzés segít bárkinek önmaga felfedezésében, nem csak a Művészeti és Népiskola szervezésében, hanem bármilyen más civil szervezet, könyvtárak vagy kulturális intézmények által felkínált oktatási formában. Gáj Nándor minél több hiánypótló képzés megszervezésére, lebonyolítására bátorította az intézmények vezetőségét, hiszen, mint fogalmazott, igény lenne rá.

Jánosi Ágnes Anikó oktató kifejtette, hogy nem valami ellen, hanem valami mellett jött létre ez a készruha-kiállítás, hiszen a cél az volt, hogy akit a szabás-varrás megszólít, az tudja kibontakoztatni kreativitását, ráérezzen a kézimunka ízére, és jobban tudja értékelni mindazt, amit saját kezűleg készít el. Az oktatás ideje alatt a legfontosabb az volt, hogy mindenki egyedi stílusának, színvilágának, formáinak előnyeit figyelembe véve készítse el öltözékét.

A bemutatón tíz végzős közel húsz készruhaalkotását állították ki, ezekre összességében az egyediség, a kreativitás volt jellemző. Ezúttal a szépérzék és a kétkezi munka legyőzte az aktuális divatvilág tömegöltözékének stílusdiktátorait.