Egyelőre kérdéses, ha elfogadja, milyen formában hagyja jóvá az Európai Bizottság (EB) Románia helyreállítási tervét. Az már tény, hogy erre legjobb esetben október-novemberben kerül sor, és ez a késlekedés máris viszályt robbantott ki. Az ellenzék vádaskodik, hogy idén egy eurót sem látunk az oly szükséges pénzből, a szakminiszter pedig azzal dicsekszik, hogy még év vége előtt befolyhat 1,9 milliárd euró, amiből megkezdhetik a már tervezés alatt álló projektek finanszírozását. Csakhogy éppen itt van a kutya elásva, Romániában mindig jóval több időt igényel a tervezés, a versenytárgyalás, majd a kivitelezés, mint más államokban, s kérdés, ha meg is kapnánk a rengeteg pénzt, lesz-e akinek, ahogyan elköltenie.

Most láttak napvilágot azok az adatok, amelyekből kiderül, a 2014–2020-as uniós költségvetési ciklusban rendelkezésünkre álló pénz kevesebb mint felét hívtuk le, 10,8 milliárdot a lehetséges 22,6 milliárd euróból. Hiába katasztrofális az ország infrastruktúrája, a rendelkezésre álló 8,6 milliárdból 4,5-öt költöttünk csak el utak, víz- és csatornahálózat, gázvezetékek bővítésére, és a mezőgazdasági támogatásokat leszámítva (melyekre nem pályázni kell, egyszerű igénylés alapján folyósítják és a kifizetés 93 százalék körül mozog) 30–60 százalék közötti a lehívott összegek aránya minden területen. Persze ez még valamelyest javulhat, hisz az EB mindig megtoldja két évvel az adott ciklus határidejét, de az adatok jól mutatják, mennyire vagyunk képesek élni a lehetőséggel.

Már az országos fejlesztési és helyreállítási terv nyilvánosságra kerülésekor megkongatták néhányan a vészharangot, hogy hiába a sok pénz, a jó tervek, ha nem lesz kivitelező, aki időben megvalósítsa azokat. A helyi, megyei önkormányzatok már eddig is azzal szembesültek, hogy nem találnak vállalkozót egy-egy épület felújítására, útszakasz javítására, s ha véletlenül mégis akadtak jelentkezők, a vesztesek óvásai, évekig húzódó pereskedések akadályozták a munkálatokat. Nehezen elképzelhető, hogy a következő években, mikor rekordszámú beruházásra nyílik lehetőség, több cég lesz, kerül elég munkavállaló a kivitelezésre. A bérek továbbra is alacsonyak, s a romániai munkaerő elszivárgása alig csökkent az elmúlt években, dacára a dübörgő gazdaságról, egyre nagyobb jólétről zengő kormánypropagandának.

Reménytől duzzadnak Klaus Iohannis beszédei, soha nem látott fejlődést vizionál a kormány, ám egyelőre több a kérdőjel, mint a bizakodást valóban megalapozó tény. Már megszokhattuk, Romániában gyorsan szertefoszlanak az álmok, a felkészületlenség, a bürokrácia, a rossz törvények, a korrupció  felzabálja azokat. Félő, nem lesz ez másképp ezúttal sem.