A gyulafehérvári Főegyházmegyében bekövetkezett személyi változások érintették Sepsiszentgyörgyön a Gyár utcai Krisztus Király-plébániát és a belvárosi Szent József-plébániát is. Kovács Gergely érsek ft. Dávid Györgyöt, a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-plébánia plébánosát felmentette eddigi beosztásából, és Gyergyószentmiklósra a Szent Miklós-plébánia plébánosává, valamint a gyergyói kerület főesperesévé nevezte ki. Helyére Takó István, a kolozsvári Szent Péter-plébánia volt plébánosa érkezik. Megköszönve eddigi hűséges szolgálatát, az érsek atya felmentette eddigi beosztásából ft. Szabó Lajost, a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia plébánosát, címzetes kanonokot, esperest, szentszéki tanácsost, aki nyugdíjba vonul. Helyére Ilyés Zsolt volt csíkszentléleki plébános érkezik. Kovács Károly, a Szent József-plébánia segédlelkésze Csíkdánfalva plébánosa lesz. Az ő helyére Ilyés Imre jön, aki a Brassó–Szent Kereszt plébánia segédlelkésze volt. A kinevezések augusztus elsejétől lépnek életbe. Az elmúlt napokban a két egyházközség egyháztanácsa, a lelkiségek és a fiatalok képviselői is elbúcsúztak elöljáróiktól, megköszönve közösségépítő munkájukat, fáradatlan szolgálatukat, és Isten bőséges áldását kérték további életükre.
Krisztusi közösség építése
Ft. Dávid György Kézdivásárhelyen született 1969-ben gyakorló keresztény családban, édesapja 65 éven keresztül kántorként szolgálta a katolikus egyházat. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron (1988–1990) és Szegeden (1990–1993) végezte. Bálint Lajos érsek 1993. július 3-án szentelte pappá Kézdivásárhelyen. Papi jelmondata: „Reménykedj, gyere, téged hív!” (Mk. 10, 49) Szolgálati állomáshelyei: Gyimesközéplok (1993–1994), Brassó–Bolonya (1994–1995), Székelyudvarhely (1995–1996), Gyulafehérvár (kisszeminárium) (1996–1998), Sepsibükszád (1998–2004), Szászmedgyes (2004–2007).
2007. augusztus elsejével nevezték ki Sepsiszentgyörgyre a Szent József-plébánia körzetének egy részéből alakult Krisztus-Király-plébániára, ahol szeptember 3-án indították az új egyházközség programjait. Nem volt gondoktól mentes az első időszak, de az volt a feladat, hogy közösség formálódjon a templom körül. És az évek alatt ez valóra vált, minden generáció otthonra talált. A legkisebbeknek játszótér épült, a fiataloknak létrejött a Kis Apostolok Ifjúsági Egyesület, ők a vasárnap esti szentmiséken kaptak teret, gitárkísérettel ifjúsági énekekkel dicsérik az Urat.
Dávid György plébánost művészetpártolóként tartják számon, akinek fontos a zene. A Vox Caelestis Orgonaegyesület Lőfi Gellért zenetanár segítségével jött létre, mert céljuk volt egy koncertorgona építése. Ez a sepsiszentgyörgyi városi tanács segítségével valósult meg. A Laudate kamarakórus is itt talált otthonra, az egyesület pályázataival támogatták a kórus munkáját, hogy itthon és külföldön is felléphessen.
Gyuri atya befogadta az egyházközség életébe a különböző lelkiségeket is, amelynek tagjai hetente vagy havonta találkoznak a plébánián. A Rózsafüzér csoport, a Pro Vita Hominis Társaság, a Háló – katolikus közösségek hálózata, a Fokoláre mozgalom, az Élet a Lélekben plébániai imacsoport, a Hit és Fény – fogyatékosokkal foglalkozók csoportja, a Máltai Szeretetszolgálat ifjúsági csoportja, a Ferences Világi Rend imái, tevékenységei színesítik az egyházi életet.
Elmondható, hogy fiatalos, lendületes közösség kovácsolódott össze, a plébániai hitoktatásba sok gyermek és fiatal, szülő és pedagógus kapcsolódott be. A Krisztus Király-plébánián az ő vezetésével zajló, évről évre egyre nagyobb lélekszámot vonzó evangelizációs táborokban nyaranta 600 gyermeknek nyújtottak életre szóló Isten-élményt. A hívek lelki-szellemi növekedése mellett fontosnak tartotta a további építkezést is: 2018-ban kezdték el új, többfunkciós épületegyüttes építését. Helyet kap benne a Kovászna–Brassó főesperesség irodája, de két lelkészi lakást is kialakítottak, konyhát és ebédlőt, vendégszobát, továbbá egy nagy befogadóképességű kateketikai termet. Az épületben került elhelyezésre továbbá a Kovászna megyei katolikus plébániák gyűjtőlevéltára is.
Sepsiszentgyörgy városának 550. születésnapján a városvezetés Közösségért díjjal értékelte Dávid György munkásságát. Az erdélyi magyarság körében végzett lelkipásztori, evangelizációs és közösségszervező munkája elismeréseként Áder János köztársasági elnök idén tavasszal a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést adományozta neki.
Az elköszönő szentmisén elhangzott, hogy „az altemplom padlózatától a torony keresztjéig mindenen rajta van a keze nyoma”. Az egyháztanács átadta ajándékát, Hervai Katalin Jézust ábrázoló alkotását, az esti szentmisén pedig egy „lelki tarisznyát” is kapott útravalóul Gyuri atya, amelybe 600 képből álló három fényképalbum fért bele, megörökítve az egyházközség eseményeit.
Lámpásnak lenni
Ft. Szabó Lajos Csíkszenttamáson született 1945-ben. A teológiát Gyulafehérváron végezte 1963–1969 között. Márton Áron püspök szentelte pappá 1969. április 13-án. Mivel nagyon szereti és tiszteli a Szűzanyát, ezért papi jelmondata: „Magasztalja lelkem az Urat!” (Lk. 1, 46) Papi állomáshelyei: Székelyudvarhely (1969–1971), Györgyfalva (1971–1978), Csíkkozmás (1978–1983), Csíkmadaras (1983–1990).
A sepsiszentgyörgyi Szent József-plébániára 1990-ben nevezték ki. 31 éves szolgálati ideje alatt továbbvitte Márton Áron, Erdély püspökének szellemiségét, fontosnak tartotta magyar népünk hagyományainak, szellemi értékeinek megőrzését, éltetését és továbbadását. Kivette részét minden közösségi eseményről, cserkészvezetőként megalapította a 40-es számú Szent György Cserkészcsapatot, melyet személyesen vezetett. A két legfontosabb eszmei érték, amit generációkra hagyományozott: a három T betű – több telik tőled, és a kitartásra való bátorítás – aki mindvégig kitart, az üdvözül. Éveken keresztül volt a Romániai Magyar Cserkész Szövetség katolikus lelki vezetője. Közel harminc éven keresztül szerkesztette a Sepsiszentgyörgyi Egyházi Tudósítót, amelynek júliusi számában elbúcsúzott híveitől. Ugyanott Puskás Bálint nyugalmazott alkotmánybíró foglalta össze Szabó Lajos atya gazdag munkásságát:
Szabó Lajos, Kovács Gergely érsek, Kovács Károly. Horváth Szilveszter felvétele
„Ezelőtt 31 évvel Csató Béla akkori plébánost Rómába küldték, és mi, sepsiszentgyörgyi hívek, kíváncsian vártuk, vajon ki lesz az utódja. Megkérdeztem Csató Bélát, és ő, anélkül, hogy nevet említett volna, azt mondta, olyan valaki érkezik, akit hamar meg fogtok szeretni, és a sok tervet, elképzelést is megvalósítja. Igaza volt! Megérkezett az új plébános, Szabó Lajos, és bizony nem kevés munka várta itt. Egy nagy egyházközség lelki tevékenysége mellett új templomok építése, a plébánia felújítása, a lelkiségek irányítása a megszokott plébániai munkák kiegészítéseként várt az új plébánosra. És odaadóan nekilátott a munkának: az őrkői Szűz Mária Világ Királynője templom építése; a Gyár utcai Krisztus Király-templom építése; a Szent József-plébánia épületegyüttesének felújítása, kibővítése; a Szent József-templom teljes belső felújítása; a Szent István- és a Márton Áron-szobrok felállítása tükrözi folyamatos munkáját az egyházközség anyagi gyarapodása terén. Pap bácsink, köszönjük hozzáállásodat!”
Jézus kortársaként szolgálni
T. Kovács Károly Kézdiszárazpatakon született 1986-ban. 2011. június 29-én szentelte pappá a gyulafehérvári székesegyházban dr. Jakubinyi György érsek atya. Kihelyezését a Szent József-plébániára kapta, ahol tíz éven keresztül szeretettel, segítőkészen végezte segédlelkészi munkáját.
A medjugorjei imacsoport felkérésére nemrég készített videós tanúságtételben így vall önmagáról, papi életéről: „Gyermekkoromban már imádkoztam, és a hivatásom kialakulásánál nemcsak a szüleimnek, a testvéreimnek, hanem a nagymamámnak is nagyon fontos szerepe volt. Nyaranként ugyanis nagyon sok időt töltöttem nála, s emlékszem, hogy esténként a rádióhallgatás után nagyon sokat imádkoztunk. (...) Hetedikes koromtól nagyon elkötelezett módon mindennap imádkoztam a rózsafüzért a nővéremmel, készültem a felvételire, hogy mehessek Gyulafehérvárra a kisszemináriumba, az úgynevezett kántoriskolába, hogy már ott kezdődjön el az én pappá való nevelésem. S valóban, ebben a középiskolában nagyon sok ajándékot, kincset kaptam a jó Istentől. (...) Az érettségi után át is mentem a papnevelő intézetbe, a teológiára, ahol szenzációs tanárokat kaptam, és nagyon jó társakat, barátokat. (...) A papi jelmondatom, amit választottam a szentelésemre, s azóta is végigkísér ez az ige, a Zsidókhoz írt levélből van: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma, mindörökké.” (...) Arra a kérdésre, hogy milyen nekem papnak lenni, röviden azt tudom mondani, hogy nagyon jó. Főleg ebben a Gyulafehérvári Egyházmegyében egy olyan környezetben vagyok, ahol az embereket könnyen meg tudom érteni. A legtöbb szeretetet a legkisebbektől kapom, a pici óvodásoktól és a legöregebb generációtól.”
Kovács Károlynak meghatározó szerepe volt az ifjúság nevelésében, az elsőáldozók és bérmálkozók felkészítésében. A nyári helyi és Háló-táborok mellett jó hangulatú barkácsolós hittanórákat szervezett a Tölgyesi házaspárral és gyermekeikkel. Bekapcsolódott a zarándokutakba, nagycsütörtökönként krizmaszentelési szentmisére vitte Gyulafehérvárra a ministránsokat, péntekenként összeszedte az ifiseket beszélgetésre, lelki töltődésre, amelyekre sokszor hívott előadókat is. Támogatta a Teljes Szívvel ifjúsági csoportvezető-képzést. Ő is elbúcsúzott a Sepsiszentgyörgyi Egyházi Tudósító júliusi számában, megköszönte a hívek szeretetét.
Vasárnap az ünnepi búcsúzkodó szentmiséken Szabó Lajos kanonok és Kovács Károly plébános elköszönt egymástól és az egyházközségtől, hálát adva mindenkinek mindenért: az egyháztanácsnak, a kórusnak és Simon Balázs kántornak, a lelkiségeknek és a híveknek. És kérték, hogy ugyanolyan szeretettel fogadják és segítsék az új lelkipásztorokat, mint ahogyan őket.
