Az első nap az összerázó csapatjátékok mellett arról beszéltünk, hogy milyen magokat vetünk az életben, tiszta búzát vagy gyomokkal telit, hiszen ki mint vet, úgy arat. Második nap a Haszmann Pál Múzeumba látogattunk el, ahol kincskeresés és nemezelés színesítette a múzeumlátogatást. Hazaérve a búza és a konkoly történetét beszéltük meg, és megértettük azt, hogy ebben a világban egyaránt jelen van a jó és a rossz. Sokszor az, ami rossznak, fájdalmasnak tűnik, igazából okkal történik. A nehézségeink közepette bízzunk mindig Istenben – ez volt számunkra a tanulsága annak, hogy a kis búzamagokat a malomban lisztté őrölik. A mai világ a keresztyéneket kikacagja, kigúnyolja, nem kifizetődő, nem menő hívő embernek lenni, mégis, ha van egy kis társaság, egy kis kovász, hatalmas csodák történhetnek életünkben – a dagasztás, összegyúrás (közösségformálás) eredménye a friss, ízletes, tápláló kenyér. A tábor zárógondolata pedig az élet ciklikussága volt – ha a búzaszem nem hal el, lesz új búza.

A tábori programot színesítették a közös játékok, István Ildikó és barátai, kézműves-foglalkozások, fürdőzés, közös éneklések.

Minden évben hangsúlyt fektetünk arra, hogy a keresztyén értékek mellett a népi kultúra éltetését, megélését is képviseljük táborainkban, így külön öröm számunkra az a megtapasztalás, hogy táborozó gyerekeink szabad programjaik során összeültek és népdalokat énekeltek. Isten áldása legyen gyerekeink, közösségünk életén.

Ezúttal is hálásan köszönjük a Bethlen Gábor Alap, illetve a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány támogatását, mely támogatások nélkül ez a tábor nem jöhetett volna létre.

Székely Erika