Szállításra kész motorok — nem könnyű piacot kapni
Krecht Rudolf, a Kramprod Kft. tulajdonosa nem nagy örömmel állt kötélnek, hogy cégének történetét, lehetőségeit a szélesebb nyilvánosság előtt is megossza. Az okok között a kisvállalkozók, de általában szűkebb pátriánk belső viszonyaiból fakadó bizalmatlanságot, sőt, irigységet vélem felfedezni szavaiból. De azt is, hogy a kereskedelmi kamara toplistáján előkelő helyet elfoglaló termelőcég kilátásai, fejlődési perspektívái nem túl fényesek. Sajátos regionális adottságaink okán sem, de immár a közvetetten begyűrűző világválság is nehezíti a kibontakozást. Pedig a villanymotorok gyártására szakosodott mikrovállalkozás több mint tíz éve van a piacon.
— Maga az a tény is, hogy egy ennyi gonddal és vesződéssel működtetett cég felkerül a toplistára, jelzi, hogy rosszul állunk. Még az ország más vidékeihez képest is. Ezt úgy is tudom mondani, mint aki mintegy félszáz céggel áll üzleti kapcsolatban szerte az országban, sőt, egy ideig magyar, osztrák megrendelőim is voltak. És nem csak az itteni pangás, hanem a határidők, főleg a fizetési határidők betartása miatt. Szívesebben szállítok a hegyen túlra, ez az igazság...
— Mikor, hogyan kezdődött a vállalkozói élet?
— A váltás idején elektromérnökként a román betűszóval IPPC nevű szövetkezetben dolgoztam, ’93-ban már működött a motortekercselő vállalkozásom. Szerettem volna másképpen indulni, több pénzzel, nagyobb beruházással, s úgy, hogy a tandíjat ne kelljen saját zsebemből megfizetni. De erre nem volt lehetőség. Sőt, mivel a családomat a kommunizmus idején meghurcolták, bizony a bátorságot is, hogy lehet, szabad nagyot lépni, nehéz volt érvényesíteni. A villanymotorok gyártását, a mostani céget ’97-ben indítottam el, kisebb kapacitású motorok összeszerelésével foglalkozunk, s mivel nem nagy tételben termelünk, a mai napig a kisebb volumenű rendeléseknek teszünk eleget. Sajnos, ma már elsődleges szempont az alacsony ár — a megfelelő minőség nélkül már nem is állnak szóba a megrendelők —, így nekünk nehezebb versenybe szállni egy nagyobb céggel. Bár azok sem dicsekedhetnek, mert a kínai termékek lassan ezen a területen is elárasztják a piacot.
— Hogyan lehet megszerezni és megtartani a piacot, van-e erre recept?
— Nehezen, de a kialakított személyes kapcsolatok még segítenek. Recept pedig ebben a szakmában nincsen. És mivel beszállítók vagyunk egy-egy beruházáshoz például, én már legalább két hónapja érzem ezt a pénzügyi-gazdasági világválságot. Ez is nyom egyet most a kicsiken. Én egyébként úgy látom, hogy nálunk a mikro- és kisvállalkozások egyre nehezebb helyzetben vannak. Ezek a méretű cégek jobb helyeken piaci védelemben, sőt, jelentős állami támogatásban részesülnek, mert a nagyvállalatok, de az állam is tudja, hogy beszállítókként rugalmasak, munkahelyteremtőkként korántsem kevés család megélhetését biztosítják, ráadásul jó adófizetők. Nálunk esetleg közvetett úton támogat az állam, ott volt például a munkanélküliek felvételénél adott kedvezmény, amivel több volt a baj, mint amennyi segítséget nyújtottak vele. A versenytársak pedig egyszerűen le akarnak seperni a piacról.
— Mi motiválja egy ilyen kis cég működtetését?
— Csakis az akarat, hogy amibe belevágtunk, azt becsülettel, s ha kis haszonnal is, de működtessük.