A török szultán hódító seregét Hunyadi János, Magyarország főkapitánya és az itáliai ferences szerzetes Kapisztrán János, valamint az általuk toborzott zsoldosok és a környék felkelt keresztesei, „parasztok, kézművesek, szegény emberek” állították meg 565 évvel ezelőtt Nándorfehérvár falainál 1456. júliusában, és másnap, 23-án Hunyadiék súlyos vereséget mértek a török hadra. A korabeli római pápa ekkor rendelkezett arról, hogy ennek a győzelemnek emlékére minden nap déli 12 órakor szólaljanak meg a templomok harangjai, s a köztudatban ma már ez a gyakorlat a győzelem emlékeként él. A szegedi konferencián ennek kapcsán értékes hozadékkal szolgált a magyar harangkutatók csoportja. És mert az erdélyi és a székelyföldi (marosfelei, székelyudvarhelyi, segesvári, gyergyószentmiklósi, nyárádszeredai és sepsiszentgyörgyi) harangkutatókat is nyilvántartják az anyaországban, hatan kaptunk erre megtisztelő meghívót – hadd ne részletezzük az okokat, de sajnos, nem tudtunk mind megjelenni. Mivel azonban a tudományos kutatás e témájában is a magyar nemzethez tartozóként tartanak minket nyilván, lapunk oldalain szólunk az emlékkonferenciáról és kifejezzük köszönetünket a szervezőknek.

Erdélyiekként elsősorban kiemelnénk prof. dr. Visy Zsolt A déli harangszó Magyarországon és a nagyvilágban – Tragerea clopotelor la prânz în Ungaria şi în lume című magyar és román nyelvű kötetét, hadd tudják meg itt mifelénk is, hogy a déli harangszó magyar kincs. A déli harangszó története címmel hangzott el Kohári Nándor történész, tudományos tanácsadó, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark tanácsadójának előadása, majd dr. Poór Péter harangkutató, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa ismertette az eucharisztia és a harangok-harangozások közötti kapcsolatokat. Kiss Norbert teológus, egyháztörténész, a Szegedi Dóm Látogatóközpont igazgatóhelyettese Ha ágyúk lesztek, védjétek meg édes hazánkat című előadásában a Nagy Háború alatti rekvirálás körülményeit, a rekvirált harangok pótlására készült harangtípusokat ismertette. Szó esett a harangjátékos óramű-bábok készítéséről a harangvillamosításokól és a toronyóra-javításokról is. A Walser Ferenc-féle harangöntő cég munkásságáról is megemlékeztek id. Walser Ferenc elhunytának 120. évfordulója kapcsán. A cég sorozatban gyártotta 1930 előtt az iskolacsengőket, melyből egy példányt jómagam is találtam az albisi elemi iskola tulajdonában. Csibi Kinga történész-főmuzeológus, a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény volt vezetője egy számunkra is ismert harangöntő református lelkészre, Vass Zoltánra és életművére emlékezett, akinek munkái megyénkben is ismertek.

Meghívottként a konferenciát megtisztelte jelenlétével dr. Berghauer Mária, Csúry Ferenc óragyáros unokája Budapestről, Gombos Miklós harangöntő Őrbottyánból, a Szegedi Öntöde Kft. műszaki igazgatója és főtechnológusa, egy fiatal harangrajongó Magyarkanizsáról, a Vajdaságból, Nagy Sándor református lelkész feleségével az erdélyi Marosfeléről.