Ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni romboló haragunkkal és helyesen küzdjünk ellene, fontos beszélnünk róla. Persze nem kell elmondanunk az összes munkatársunknak vagy szomszédjainknak. Elég csupán egy vagy két barátnak, akik bizalmasan kezelik a dolgot. Néha ezt azelőtt kell megtennünk, mielőtt beszélnénk azzal, akire megharagudtunk. Addigra kissé talán lecsiszolódnak éles szavaink.

Ha több beszélgetés után sem csillapodnak a negatív érzéseink, érdemes hozzáértő segítségét keresni. Nem kell megvárnunk, míg lelki zavarok jelentkeznek, érdemes mielőbb szakember segítségét kérni. Ha túl hosszú ideig vár az ember, annál nehezebb helyesen feldolgozni az érzéseit. Ezenkívül az „időzített bomba”, a düh nemcsak egészségünket károsítja, hanem javaink közül a legértékesebbet: legközelebbi kapcsolatainkat is.

Aztán, ha előbb magunkban, később másokkal beszélgetve őszintén feltárjuk érzéseinket, ez segít abban, hogy megbocsássunk.

A megbocsátás másokért és saját magunkért is történik. Hogy a harag nyomai se tehessenek tisztátalanná bennünket, legjobb, ha minél gyorsabban szembeszállunk vele. Ha mindig csak lenyeljük haragos érzéseinket, később már nehezebben tudjuk felvenni a harcot ellenük. Akkor csak részben tudjuk a konkrét sérelmeket megbocsátani annak, aki vétett ellenünk – és mi magunk is csak egy részét vesszük át annak a gyógyulásnak, amivel Isten meg akar ajándékozni bennünket. Ő tud segíteni abban, hogy úrrá legyünk haragunkon, és győzelmet ad e fölött a bennünk lévő pusztító erő fölött.

Gyökerestül szakítsuk ki a régi sérelmeket és a titkos gyűlöletet! Ez az első lépés ahhoz, hogy olyan életet kezdjünk, amilyet magunknak és a hozzánk legközelebb állóknak kívánunk.

Ha a fejünket a homokba dugjuk és csak a távoli jövőben várjuk a szabadulást, akkor minden csak még rosszabb lesz, és végül romlásba sodródunk. De van megoldás! Isten megváltó és megtisztító kegyelme el tud bánni ezzel a „belső szörnyeteggel”. Ehhez viszont az kell, hogy mi is komolyan vegyük és szembeszálljunk vele.

Van egy széles körben elterjedt nézet, miszerint az emberben csak egy meghatározott mennyiségű harag lehet, és amikor a „vödör” megtelik, akkor ki kell önteni, vagyis az embernek ki kell adnia magából a haragját, és amikor ez a „vödör” kiürül, akkor az egy katartikus élmény.

Ha te ezt elhiszed, egész életedben küzdeni fogsz a haraggal. Az az igazság, hogy nem csak egy vödörnyi harag van benned, hanem egy egész haraggyár! És ez a gyár folyamatosan tud termelni.

Edwin Markham amerikai költő írt egy rövid verset, amely így hangzik: „Ő egy kört rajzolt, ami kirekesztett – mint eretneket, lázadót, elvetendő dolgot. De a Szeretetnek és nekem eszünk volt a győzelemre: kört rajzoltunk, ami befogadta őt.”

Amikor valaki megbánt, van választásod: válaszolhatsz haraggal, ami csak még több haragot szül majd, vagy válaszolhatsz bölcsen, szeretettel, felülemelkedve a sértéseken és legyőzve a rosszat jóval.

Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs központjának munkatársa