Máthé Etele alig 32 éves, de már olyan sikereket ért el, ami bizony az idősebb nemzedék őszinte elismerését is kiválthatja: cége, a Stylos Építőipari Kft. Magyarország egyik piacvezetőjének számít homlokzatfelújítás és kőelhelyezés terén, jövő tavasszal pedig egy igencsak különleges beruházással kíván az erdővidéki vendégfogadás sikerességéhez hozzájárulni. Szülőfalujának, Vargyasnak határában kilenc gyönyörű vendégházat és egy azokat kiszolgáló főépületet épített, elkészült a nagyon látványos kalandpark is, és lesz még néhány apró turistavonzó meglepetés. Megelőlegezhető: kisebb csoda van kialakulóban Körtövésben.
Vargyasról a budapesti sikerig
Etele a baróti iskolaévek után Budapestre készült egyetemre, előtte viszont nyárára elszegődött az édesapja mellé műemlék-homlokzatok felújításához. A munka olyannyira megtetszett, hogy a továbbtanulásról is lemondott, majd négy év múlva – amikor édesapja úgy döntött, hazaköltözik – saját céget hozott létre.
Apró vállalkozás volt, vele együtt négyen alkották, de igényesen elvégzett munkájuk, majd a haszon azonnali visszafordításának köszönhetően megvalósított fejlesztések jóvoltából – családja inkább bérelte a szép házat, a pénzt pedig a telephely és a műhely létrehozásába fektette – egyre fontosabb megbízatásokhoz jutottak, s így növekedett az alkalmazottak száma is.
Az egyetemi évek elmaradtak, de az önképzés nem: munka közben folyamatosan tanulni kellett a könyvelést, a pénzügyeket, a törvényeket, a tárgyalások menetét és ezernyi apróságot, ami a hétköznapokban létfontosságú egy vállalkozás életében. És közben csapatot kellett alkotni, mert munkájuk iránt elkötelezett emberek nélkül semmire sem lehet menni – vallja a vállalkozó.
Az elmúlt években többmillió eurós forgalmat bonyolítottak le, s már most, nyáron bizonyosnak látszik, hogy idén további növekedés várható. Nem is csoda, hogy ilyen jelentős összeg fordul meg a Stylosnál: kezük munkája jól kivehető a Szegedi dóm és a Magyar Állami Operaház homlokzatán, jelenleg a balettintézetet csinosítják, s akkor még nem említettük, hogy az utóbbi nyolc évben az Andrássy út díszes épületei közül kilenc nekik köszönhetően nyerte vissza régi patináját…
„Sokat dolgozunk a helyszíneken, sokat a műhelyben is, ahol a díszítőelemeket újítjuk fel vagy éppen gyártjuk, de nem bánom, mert nagyon szeretem. Manapság jóval többet vagyok az irodában, ahol a hivatalos ügyintézés folyik, de ha tehetem, kimegyek dolgozni is. Szeretem a kétkezi munkát, és látni az elért eredményeket is. Sikereink titkának azt tartom, hogy nem általános építkezési cég vagyunk, hanem szakosodtunk, ami lehetőséget adott arra, hogy elmélyüljünk a szakma részleteiben. Ezt a tudást pedig nagyon megbecsülik a műemlék épületek felújítását célul kitűző vállalatok, önkormányzatok és intézmények. Örömmel tölt el, hogy egy-egy jelentősebb munka elkezdése előtt a mi nevünk már szinte megkerülhetetlenül felmerül mint lehetséges kivitelezőé” – mondotta Máthé Etele.
Itthon, Vargyason
Mindannak ellenére, hogy szakmailag és üzletileg megalapozta jövőjét, Etele és felesége, Imola sosem gondolták úgy, hogy a magyar fővárosban fognak gyereket nevelni és megöregedni. Szép, jó az élet ott, de azért annyira mégsem: a legtöbb ember délután ötig dolgozik, amire bevásárolnak és hazaérnek, hat már jóval elmúlt, gyerekeikkel is alig tölthetnek néhány órát, baráti találkozókra, kikapcsolódásra nem marad idő. Itthon, Vargyason és Baróton családtagok, rokonok és barátok vannak, akikre, ha kell, lehet számítani a gyereknevelésben, az iskola minősége megfelelő, a közbiztonsággal nagy bajok nincsenek – itt kell felnőniük, határozta el a fiatal pár.
Székely házak, kalandpark
Az elmúlt években minden elöljáró, aki csak a tájegységben megfordult, arról beszélt, gyönyörű a táj, gazdag a múlt, a kivételes kulturális örökség, ezek pedig ideális körülmények a turizmusba befektetők számára. Úgy tűnt, hiába a bátorítás. Szálláshelyet díszeset vagy hagyományost, parasztosat még-még találni, de a vendéget itt tartó programot alig kínál valaki. Eteléék négy éve gondolták úgy, ők bizony belevágnak, megpróbálják megvalósítani azt, amit más nem nagyon mert.
Vargyastól öt kilométerre, az Orbán Balázs-barlang felé vezető út mellett több telket megvásároltak, de telekkönyvezni csak egyet tudtak. Azért csak egyet, mert az elmúlt harminc évben csak nagyon kevesen vették a fáradságot, hogy a két-három nemzedék óta halogatott hagyatéki eljárást lefolytassák, ezért manapság jóformán csak zsebszerződés alapján lehet földet vásárolni, azt pedig nehéz törvényesíteni. Na de szerencséjükre az építkezésre leginkább alkalmas telket telekkönyvezhették, és hosszadalmas utánajárást követően belteleknek nyilvánították, aztán az építési engedélyeket is beszerezték. Igaz, hogy nem a tervezett tizenkét házra, hanem csak kilenc vendégházra és a központi épületre, de annak is örvendtek: végre a konkrétumok talajára léphettek.
Kisebb kutatást végeztek, milyen is a hagyományos székely ház, megépítésre pedig hat, szemet megkapó típust választottak ki. A házakat úgy tervezték, hogy az alaprajza megmaradjon, a változtatás – a modernizáció jegyében – abban merült ki, hogy a kamrák helyébe fürdőszoba került.
Az építést helyi emberek végezték, kivételt mindössze a főépület homlokzatának elkészítése jelentett: a budapesti csapat legjobbjai dolgoztak rajta, az olyan legyen, hogy önmagában hírüket vigye.
Az épületek berendezése és díszítése viszont az erdővidéki mesterek ügyességét és hozzáértését dicséri, és az alapanyagok zöme is onnan került ki. A nyílászárók Baróton Pál Miklóséknál, a bútorok Bendel Jánoséknál készültek, a festett bútorok és a reklámtáblák Török Imre vargyasi fafaragónál, a kályhát Etele édesapja, Máthé Attila építette, a kovácsoltvas a vargyasi Dimény Zsolt leleményességét dicséri, a cserép baconi, a felhasznált kő vargyasi mészkő és málnási andezit, a padlócsempe pedig székelykeresztúri.
Élményt adni a vendégnek
Mielőtt a befektetésnek nekifogtak volna, Eteléék tucatnyi szálláshelyet végigjártak. Hogy miként fog az ő létesítményük kinézni, azt képzeletben már tudták, ezért sokkal inkább azon gondolkodtak, milyen ötletekkel különböztethetik meg magukat másoktól. Hogy ne csak szálláshelyként tartsák számon Körtövést, hanem kikapcsolódási helyszínként is.
Ezt a célt szolgálja az erdő szélén kialakított három kötélpályás kalandpark is. A park már kész és látogatható. Kivételesen van most ez így, mert tavasztól csak a szállóvendégeket fogja szolgálni. Nem lenne helyes, ha másokat is beengednének – mondotta Etele –, mert a park csak a házak felől közelíthető meg, azaz az áthaladók a pihenni vágyók nyugalmát zavarnák meg, illetve számukra tennék kevésbé élvezetessé a használatát.
Hogy népszerű lesz, nem vitás: az elmúlt időszakban olyan hétvége is volt, hogy bő kétszázan keresték fel őket! Bár bevételt hoz – az eltöltött idő függvényében húsz vagy harminc lejbe kerül a használata, ami fele a máshol alkalmazott áraknak –, nem feltétlen a pénz motiválta megnyitását: fontos, hogy a vendégek visszajelzése alapján javítsák a pályát, illetve jól jön a szájról szájra terjedő reklám miatt is: a használók elégedettsége sokoldalnyi hirdetésnél többet ér.
Az élményszerzést fogja szolgálni a kis istálló felállítása és veteményes kialakítása is. Azért, hogy a gyerek láthassa, miként fejik meg a tehenet, kivehesse a tyúkólból a frissen tojt tojást, megsimogathassa a lovat és a kis gidát, illetve, hogy a fogyasztásra szánt murkot ők húzhassák ki a földből és maguk szakíthassák le a paradicsomot.
A házakkal szemben levő kis telken napozni lehet, a gyerekek örömét kis, 60–70 centiméter mély medence szolgálja majd, a Vargyas-patakon ki lehet próbálni a horgászatot, és lesz sütögetőhely is.
Megtérül a befektetés!
Etele, bár szívügyének tekinti a Vargyas-völgyi beruházást, igazgatását a működtető cégre, a Vaygias3 Kft.-re fogja bízni – ebben még társai rokona, Costea János és barátja, Benkő Szilamér. Az árak négycsillagos wellness-szálloda árához lesznek hasonlatosak, de a szolgáltatások – a borozó kivételével – ingyenesek lesznek, és a kényelemérzetet növelni fogja az is, hogy vendég aránylag kevés lesz – harminc felnőttet és tíz-tizenkét gyereket tudnak elszállásolni –, kéréseiket pedig folyamatosan hat-hét alkalmazott fogja lesni, azaz mindenki úgy érezheti majd, csak rá figyelnek, csak őt szolgálják ki kivételes gondossággal.
Etele úgy véli, célközönségük elsősorban a fiatal városi, tömbházban felnőtt és tömbházban élő családosok lesznek. Olyanok, akiknek nem sikerült még csendes környezetben található, kertes, zöldövezettel rendelkező házba költözniük, de igényelnék, hogy bár néha ébredjenek madárcsicsergésre.
Hogy mikor fog a befektetés megtérülni? Hatvan-hetven százalékos kihasználtsággal talán hét év alatt, de az sem jelent gondot, ha kicsit később, mert nem a pénz a legfontosabb, hanem az, hogy hosszú távon működő, biztos nyereséget hozó cég legyen és az alkalmazottaknak átlagon felüli bért tudjon adni. Mert a dolgozó embereket meg kell becsülni! Másképp más munkahelyet keresnek, az is meglehet, külföldre költöznek, annak pedig nemcsak a cég, de Székelyföld is kárát látná.