Ez a nap nemcsak a huszonötödik évforduló kapcsán ünnep, hanem azért is, mert negyedszázad után is tele van a templom – köszöntötte a híveket Pap Attila lelkipásztor.

A hálaadó istentisztelet előtt a gyülekezet a négy hónapos Panka megkeresztelésének volt tanúja, majd igehirdeté­sében Pap Attila az ünnep és az ünneplés Isten általi rendelkezéséről beszélt. Mózes 5. könyve 16. fejezetének 14–15. versét idézte annak hangsúlyozására, hogy az ünnepen ne csak családtagjainkkal, a hozzánk tartozókkal ünnepeljünk, hanem azokat is örvendeztessük meg, akik elesettek vagy segítségre szorulnak. „Örvendezz ezen az ünnepen fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóddal együtt, meg a lévitával és jövevénnyel, az árvával és az özveggyel együtt, akik lakóhelyeden élnek.” A gyülekezet lelkésze szólt arról, hogy manapság devalválódtak az egyházi és nemzeti ünnepek, nem tartjuk szem előtt, hogy a legnagyobb ajándék az idő, amit egy másik emberre fordítunk, amit neki adunk odafigyeléssel, tulajdonképpen hiányzik életünkből az egymásra szánt idő, és így elszakadunk egymástól.

Az igehirdetést követően a gyülekezet videóüzenetben meghallgatta Püski Lajost, a debreceni nagyerdei gyülekezet lelkészét, aki a Kárpát-medencei közös jövőről beszélt, aminek fontos alapja a krisztusi hitben való megmaradás, és rövid filmben idézték a templomépítés mozzanatait az 1990. december 9-i alapkőletételtől az 1996. augusztus 10-i szentelésig.

Az évfordulós ünnepséget Dénes Előd, a vártemplomi református gyülekezet lelkésze és lánya, Dorottya zenés műsora zárta, az esemény himnuszaink eléneklésével ért véget.