Miután a tálibok rohamtempóban ellenőrzésük alá vonták Afganisztánt, az amerikaiak kivonulását követő kabuli eseményeket többen is az 1975-ös saigoni jelenetekhez hasonlították. Egy kanadai szakértő szerint valóban vannak hasonlóságok, de fontos különbségek is. Míg a vietnami háború a maga idején a legmegosztóbb kérdés volt az Egyesült Államokban, addig napjainkban az amerikaiak szinte el is feledkeztek Afganisztánról.
Az afganisztáni és a vietnami háború közti hasonlóságokat és különbségeket vizsgálta Eugene Lang, az ontariói Queen’’s University oktatója a The Conversation ismeretterjesztő portálon megjelent cikkében.
Eugene Lang szerint az Egyesült Államok fél évszázadon belül másodszorra tanulta meg, hogy a harci morál legyőzheti a nyugati kiképzést, a technológiai fölényt és a pénzt is. Úgy fogalmazott, hogy a táliboknak a harci kedven kívül nem sok mindenük volt, ugyanakkor az afgán biztonsági erőkből éppen ez hiányzott, hiszen bár sokáig küzdöttek a tálibok ellen, abban a pillanatban feladták, amint az amerikai és a NATO-erők kivonultak.
Ahogyan arra a szerző is utalt, a nemzetközi média széles körben párhuzamot vont a kabuli fiaskó, valamint az Egyesült Államok 1975. áprilisi megszégyenülése között, amikor a saigoni nagykövetségükről kényszerültek menekülni.
Saigonban és Kabulban egyaránt készültek fotók az amerikaiak, valamint a velük együttműködő helyiek kaotikus evakuációjáról. Mindkét esetben igaz, hogy az amerikaiak által kiképzett és alaposan felfegyverzett hadseregek a kivonulás pillanatában elvesztették a harci moráljukat.
Eugene Lang arra hívta fel a figyelmet, hogy feltűnő hasonlóságok vannak a két helyzet között, de nagy különbségek is akadnak. Felidézte, hogy az 1960-as évek végére a vietnami háború volt a legmegosztóbb kérdés az Egyesült Államokban, az 1968-as és az 1972-es elnökválasztási kampányban is központi szerepe volt.
Az 1970-es évek elejére a vietnami amerikai jelenlét már semmilyen washingtoni kormányzat számára nem lett volna fenntartható. A részleges hadkötelezettséggel, 58 ezer amerikai halottal és 153 ezer sebesülttel együtt az amerikai közvélemény nem tűrte el tovább a vietnami részvételt.
Eugene Lang úgy véli, fontos különbség ez napjainkhoz képest: a kutatások szerint az amerikaik 60–70 százaléka támogatja a kivonulást Afganisztánból. Körülbelül 2500 amerikai halt meg Afganisztánban, ez kevesebb mint öt százaléka a Vietnamban elesettek számának.
Míg Richard Nixonnak nem volt más választása, mint kivonulni Vietnamból, Joe Bidennek volt mozgástere. A jelenlegi elnök többek között arra hivatkozott, hogy az afganisztáni missziónak sosem volt célja a nemzetépítés. Az elnök úgy véli, nem követtek el hibát.
A szerző szerint ez részben igaz, de félrevezető is. Amikor az amerikai vezetésű koalíció megszállta Afganisztánt, a tálib rezsim megdöntése és az al-Kaida terrorszervezet felszámolása volt a szűkebb értelemben vett cél. George W. Bush kormányzatának nem nagyon voltak más tervei. Eugene Lang – aki akkoriban John McCallum kanadai védelmi miniszter kabinetfőnöke volt – felidézett egy 2003-as egyeztetést, ahol Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter azt mondta: Afganisztánnak nagy szüksége van az újjáépítésre, stabilizációra és nemzetépítésre, de ennek a feladatnak a végrehajtása jobban illik Kanadához és néhány európai országhoz, mint az Egyesült Államokhoz.
A szerző összegzése szerint ugyan most széles körben úgy értékelik, hogy a nemzetépítési erőfeszítések kudarcra voltak ítélve, az amerikai és NATO-jelenlét annyit azért elért, hogy kellő önbizalmat adott az afgán biztonsági erőknek a tálibok elleni sokéves harchoz – igaz, ez az önbizalom, ahogy fentebb is említette, gyorsan elillant.
Mint írta, a vietnami háború meghatározó ügye volt Biden generációjának, az elnök afganisztáni kivonulásról szóló döntése pedig – az elhibázott kivonulással, a megalázó fotókkal és a fenyegető humanitárius válsággal együtt – meghatározó mozzanata lehet Biden elnökségének. (Nótin Tamás/Index.hu)
