Bihari Edömér nagyajtai polgármester a Középajtán tartott lakossági fórumon többek közt arról beszélt, milyen nehézségekbe ütköznek a települések utcáinak elnevezésekor. Ugyanis a kormánymegbízotti hivatal mellett működő utcanévadó bizottság nagyon szigorú: csak azokat a helyneveket hagyják jóvá, amelyek románra pontosan lefordíthatóak, illetve – álláspontjuk szerint – csak a község múltjához valamilyen módon kötődő személyről lehet bármilyen közteret elnevezni.
Mint mondotta, ezért nem lesz Oldalalja és Bartadomb, hanem – köztes megoldásként – az arra található fenyősor miatt Fenyves utca egyikük neve. Kriza Jánosról Nagyajtán és Benkő Józsefről Középajtán főutcát is el lehet nevezni, de bármennyire is szeretnék, nem lesz Gábor Áron utca. A miértet firtató kérdésünkre azt válaszolta, az utcanévadók nem hagyják jóvá: tudomása szerint nem csak Nagyajtának mondtak nemet, hanem több háromszéki település hasonló kérését is elutasították, mondván: nem helyi személyiség – egyedül Bereck esetében bólintottak rá a kérésre.
Mivel az elöljáró kijelentő módban fogalmazott, a prefektúrán szándékoztunk utánajárni, mi állhat az ügy hátterében. Egyáltalán: megtörténhet, hogy a székelység egyik „legháromszékibb” hőséről nem lehet bárhol a megyében utcát elnevezni?!
Első lépésként a prefektúra sajtósához, Erdély Andráshoz fordultunk, aki állt is rendelkezésünkre. Néhány nap múltán jelentkezett, s mint mondotta, a bizottság minden jegyzőkönyvét átnézte egészen 2010-ig, de azokban nemhogy a jelzett ügyet nem találta, de Nagyajta egyetlen hasonló ügyben letett kérvényét sem! Arra kért, az önkormányzattól szerezzük meg a kérésük iktatószámát vagy az elutasítást közlő akta másolatát, hogy azok alapján nézhessen tüzetesebben az ügy után.
Bihari Edömér telefonos megkeresésünkkor igazolta feltevésünket: hivatalosítási kérelmüket még nem iktatták, csak az utcanévadást megelőző ügyintézést vitték jóformán végig már. Ő viszont a jegyzőtől, Barta Istvántól tudja, máshol a már említett indokkal visszautasították a Gábor Áron nevet, ezért ők nem is próbálják meg előterjeszteni. Amikor meg arról érdeklődtünk, melyek azok a települések, amelyeknek ez irányú kérését visszautasították, a jegyzőhöz irányított.
Barta István elismerte, a polgármester információja tőle származik, de hogy ő kitől szerezte, többszöri kérdésünkre sem árulta el: az illetőnek is mástól van az értesülése, ezért úgy érzi, nem adhatja ki sem egyikük, sem másikuk nevét – érvelt.
Zsákutca – mondhatnánk, hiszen innen továbblépni már nem nagyon van merre. Hacsak írásunk nyomán – ha tényleg valós az ügy – meg nem szólalnak azoknak az önkormányzatoknak a képviselői, akiknek hasonló kérését a nagy hatalmú bizottság elutasította.
Amúgy az ajtaiak érvelése, mely szerint bizonyos esetekben próbálkozni sem érdemes, nemhogy nem elfogadható, de egyenesen azt jelzi, a harcot nem vállaló, megalkuvásra kész tisztségviselőink vannak. Mert a névadási – és minden egyéb hasonló – bizottság nem minden körülmények között Atyaúristen, jogorvoslásra számos itthoni és külföldi lehetőség van – tessék kimeríteni mindegyiket! Ne megfutamodni tessék, hanem akár a széllel szembe…!
Nagyon kíváncsiak lennénk, milyen valós érvet hozhatna fel bárki (a nem akarjuk, mert nem tetszik nem az!) Gábor Áron vagy bármelyik székely hősünk ellen, ha nevükkel szeretnénk díszíteni egy-egy közterünket. Mert igenis azok: pompás díszek!
