Nemhiába mondják, hogy ezer arca van a Duna-deltának. Ha nyitott szemmel jársz – akárhányszor is voltál már ott –, mindig találsz valami újat. Halfajtát (és nem mellékesen: ezekből készült étkeket), vízi vagy szárazföldi emlőst, madarakat, kétéltűeket, bogarakat, soha nem látott növényeket. Nekünk is adott újat a csodálatos Duna-delta idei túránkon.
Maliuc falucska közelében, a ma már csatornaként emlegetett Ó-Duna partjának töltésén sétált a család, amikor a vízszéli fűzfák tömkelegében egy „kakukktojás” került a látótérbe. A három-négy méter magas fa távolról a mi eperfánkhoz volt hasonló, legalábbis a lombozat alakja, a levelek színe alapján. Közeledve azonban a fa termése, gyümölcse fogta meg a tekintetet. Zöld színű, nagyobb almányi, höbörcsös felületű valami. Megfogva jó kemény, egy kissé ragacsos, ha ezzel fejbe dobnak, van minek örvendeni. Találgatás, tippelés után az internethez fordultunk segítségért.
Hamar ráakadtunk a válaszra: narancseperről van szó – ezt minden kétséget kizárva bizonyította a növény megjelenése, a gyümölcs, a levelek, az ágazat leírása. Ami a bökkenő volt: a narancseper (Maclura pomifera) Észak-Amerikában, Texas, Arkansas, Oklahoma államokban őshonos. Hogy ez miként került az Ó-Duna partjára, azt soha nem tudjuk kideríteni. De sok egyebet megtudtunk erről a különcről.
A világhálón kutakodva, ami először szembeötlött: az invazív özönfajok körébe tartozik (mint az akác, amely bármennyire is szép, jó a méheknek, nem őshonos nálunk, ahol nem kívánt módon megvetette lábát, ott harcolni kell az eltávolítása érdekében). William Maclure skót születésű amerikai geológusról nevezték el a narancsepret hivatalosan (innen latin nevében a Maclura), ő a XIX. században hozta Európába mint parkok, díszkertek különlegességét. Azt mondják, a Margitszigeten van egy példány, amely több mint kétszáz éves. A szakma szerint sok helyen elvadult, sokasodott, honosodott. Hogy Maliuc vagy a delta melyik parkjából „vadult el” a megtalált, vízpartivá vált növény – nem tudni. Az biztos, hogy a helybeliek is csodálkoztak, amikor mutattuk errefelé soha nem látott gyümölcsét.
Hiába várnánk, hogy megérjen, a gyümölcse emberi fogyasztásra alkalmatlan. Nem mérgező, de zamata, állaga nem felel meg ízlésünknek. Viszont állatok fogyasztják. Például a lovak, ezért nevezik lóalmának, de hívják majomnarancsnak is – a sort lehet folytatni.
Egy dolog tény: a narancseper gyümölcse akár kilós is lehet. Ezért nem ajánlatos egy ilyen fa alatt sátorozni – legalábbis, ha nincs sisak a fejünkön. Ezt is az internet mondta meg.
Fentebb a fűzfákat említettük. Az egyik vízi idegenvezetőnk ezek titkaiba is beavatott. A Duna-deltában lényegében négy fűzfaj dominál a soktagú Salix nemzetségből, népi nevükön említve: a közönséges fűz, a szomorúfűz, a csavart ágú bodros fűz és a könnyező fűz. Utóbbi valóban könnyezik. Ha a horgász ilyen fa alá telepszik, érzi, hogy a lombozatból cseppek hullnak rá. Ami jó: ezek a cseppek, a fűz könnyei kellemesen hűsítő hatásúak, ahol a bőrt érik, enyhítik a forróság hatását. És közben az aszpirinként ismert gyógyszer hatóanyagát is tartalmazzák – a fűzfában ott van a szalicin, láz csillapítására, reumás panaszok enyhítésére, fejfájásra és még sok mindenre jó, valamikor csodagyógyszer volt az aszpirin.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
