A vendégeket Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntötte, kiemelve, hogy a két kötet közös eleme talán a konkrét természet és az emberi természet lehet.

Murányi Sándor Olivér szerint minden ember élete egy történet, a szerzők írják meg azokat a történeteket, amelyek „az utcán hevernek”, és aki történetekben gondolkodik, annak világok nyílnak ki, még akkor is, ha történetesen egy lovas szekéren ül cserkészekkel, a bakon pedig egy Anti nevű medvepásztor arról beszél, hogy miért érdemes Székelyföldön házasnak lenni. Így születtek ezek a történetek. Az is nagyon fontos, hogy a szerző fenntartsa az olvasóiban az érdeklődést. Murányi szereti az olvasóit, ezért vékony könyvet írt, alig hetven oldalt, ami épp elég arra, hogy egy órára ott lehessen hagyni a közösségi oldalakat. Éppen ezért hét novella szerepel a kötetben, és hét képzőművészeti alkotás, amelyek Matza Teréz művei. Ezek tulajdonképpen XXII. századi barlangrajzok, amelyek azt sugallják, hogy nem fog kihalni az ember, csak megtisztul. A novellákban vegyül a fikció és a valóság. A medvepásztor tényleg egy létező személy, egy rendkívül érdekes figura, aki Magyarországról költözött Székelyföldre, a Böjte Csaba atya és Máté Bence világhírű magyar természetfotóssal közösen alakított medveleseket tartja fenn. Bejárta az egész világot, és tőle ered többek között az a könyvben is olvasható mondás, hogy: „A medve olyan, mint a szerelem és az újszülött, esőben is érkezik.” Ma ritkaságszámba megy a rövidpróza. Ma inkább a nagyprózát erőltetik, a szerző inkább írjon regényt. Tamási Áron kezdeti novellái erősebbek, bár az Ábel trilógiát tartják a fő művének. Murányi számára ő egy nagy mester Bodor Ádám mellett. A székely prózának van jövője – úgy látja.

Murányi Sándor Olivér Székelyföldről indult a magyar fővárosba, de a másik szerző, Muzsnay Ákos ősei is székely eredetűek. Jász Attila kiemelte: a most bemutatásra került életműalbum meditatív jellegű képeket tartalmaz. A figuráknak nincs arca, és többnyire be vannak tekerve gyolccsal. A Muzsnay-képek nagyon könnyen felismerhetőek, mert jellegzetes a képi világuk.

Muzsnay Ákos hangsúlyozta: az albumban két vagy három képből álló sorozatok találhatóak, őt magát az ábrázolás nem érdekli, sokkal inkább a láthatatlant, a megfoghatatlant próbálja vizuálisan megfogni vagy körülírni. Ilyen például Dosztojevszkij világa. Az albumban találhatók versek Pilinszkytől vagy Szilágyi Domokostól. A képek kronológiailag visszafelé haladnak, a legújabb alkotástól a legrégebbiig. Ezt az albumot gyakorlatilag Tarkovszkij egyik gondolatával lehetne megragadni: „Abban, amit látok, jelen van valami, amit nem látok közvetlenül. És a kép nem más, mint a láthatatlan dolog közvetítése, tehát láthatóvá tétele.” Ez az idézet tökéletesen kifejezi Muzsnay Ákos ars poeticáját.

Murányi Sándor Olivér a természetközelségről beszélt. Istenről például gyakran elmondják, hogy hatalmas, mindenható, hogy végtelen, csak azt nem, hogy szép. A művészet a természetet másolja, a természet szépségét próbálja visszaadni, műfajtól függetlenül. A művészet maga a természet.

Az est végén Murányi Sándor Olivér megosztott a hallgatósággal néhány írói mesterségbeli fogást, amelyet ő Vida Gábortól tanult. Egy történetet csak sűrítve kell szöveggé alakítani, és az író akkor használjon párbeszédet, ha valaki születik vagy meghal. A párbeszéd helyett függő beszéd ajánlott.