A tavalyi, éterben lezajlott rendezvény után idén ismét élőben szervezhették meg Csernátonban a huszár- és katonadal-találkozót: tegnap délután a Haszmann Pál Múzeum kertjében felállított színpadról messzire zengett az ének és a zene, vonzotta is a közönséget, nem csak a faluból, de legalább kétvárosnyi körzetből. Mert míg hat évvel ezelőtt az Ika vára alatt indított rendezvényen a fellépőkön kívül jószerével alig akadt „civil” résztvevő, mára már a huszár- és katonadal-találkozó számos érdeklődőt vonz. Hiszen olyan szépek az ott elhangzó nóták – és még szebbek, ha, bár zömmel műkedvelő kórusok és zenészek adják elő, de szívből szólnak.
Ágoston Józsefnek, a csernátoni Sylvester Lajos Községi Könyvtár könyvtárosának – aki amúgy a falu kulturális életének egyik mozgatója – régi álma valósult meg, amikor hat évvel ezelőtt, sok-sok tervezgetés és még több szervezőmunka árán sikerült megvalósítania az első huszár- és katonadal-találkozót, s a kitartó munka és a rendezvényt övező népszerűség meghozta gyümölcsét: mostanára egész Székelyföldet átfogó és lefedő találkozóvá nőtte ki magát az eleinte szerény összejövetel. Az elmúlt években fellépő kórusok, dalcsoportok szívesen jönnek-jönnének vissza, s ha mégsem kapnak meghívást, annak nem előadásuk esetleges színvonalbeli hiányossága az oka, hanem az, hogy számos más előadónak is lehetőséget kell biztosítani a fellépésre, és miért ne, a megmérettetésre. Mert a találkozó bár nem versenyjellegű, de a közönség reakciója sokszor többet jelent bármilyen zsűri értékelésénél.
A csernátoni huszár- és katonadal-találkozó jó példa hagyományaink megélésére – mondta felvezetőjében Nagy Endre, a rendezvény műsorvezetője, s mintha csak gondolatát folytatta volna, Rákosi Árpád polgármester üzenetében azt fejtette ki: nem csak meghallgatni kell az énekeket, dalokat, hanem tudni kell jövőt kovácsolni az elhangzottakból. Ennek igazolására az első fellépés jogát a Felső-háromszéki Ifjúsági Fúvószenekar kapta meg, az a lelkes társaság, amely önmagában egy kis csoda: a csupán tavalyelőtt alakult zenekar tagjai Felső-Háromszék kilenc településéről verbuválódtak, a próbákat felváltva más-más helységben tartják, s ha nem is oly profik még, mint sokkal régebb összeforrott „nagy testvéreik”, annál lelkesebbek, annál „púposabbak”. Ez utóbbi utalást megértendő, Ágoston Józsefnek a találkozót megnyitó szavaihoz kell visszatérnünk: egy viccet mesélt el, melynek a lényege, hogy a púpos éjszaka egy erdőn átmenve, találkozik a jó tündérrel, aki megszabadítja fizikai terhétől. Tudomást szerez erről a sánta szabó, hát nekivág ő is éjszaka az erdőnek, találkozik a tündérrel – aki sántasága mellé rásóz egy púpot is. „Hát ilyenek vagyunk mi, sánták is, púposak is, de szeretjük, amit csinálunk” – mondta Ágoston József, és valóban: mindannyian, Marosvásárhelytől Gelencéig, Gyergyócsomafalvától Bibarcfalváig, Csíkrákostól Kézdiszentkeresztig, de még a Magyarországról érkezett Káplán György tenor is mind-mind a zene – és az révén hagyományaink – szeretetét bizonyították fellépésükkel, a közönség pedig néha dúdolásával, máskor csak elmerengő gondolatokkal, de mindig nagy tapssal jutalmazta szereplésüket.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
