A templom melletti kis iskolában reggel két osztálynak, az 1970-ben és 1971-ben születettek számára csengettek be, hogy tanítóiknak, osztályfőnökeiknek számot adjanak, miként sáfárkodtak a rájuk bízott talentummal, miként alakult sorsuk. A templomi szolgálatot végző Tüzes-Bölöni Ferenc Jézus Názáretbe való hazatérésének történetére alapozott prédikációjában úgy fogalmazott, talán felmerülhet, nem a megfelelő történetre alapozta beszédét, hiszen a vége nem jó: a szülőföldjére lépő és a zsinagógában felolvasó Megváltót csak első pillanatban fogadták jól, majd kiűzték a városból, miután nem volt hajlandó csodát tenni. Mégis ezt helyezte beszéde középpontjába – mondta –, mert a történet arra biztat, azt is megmutatja, mi is képesek vagyunk a csodára, ha az Ő nyomába lépünk és munkatársaivá szegődünk – fogalmazott a helybeli református tiszteletes. Az ünneplő közösségért mondott imájában a találkozás megadatásáért, a hazatérés öröméért mondott köszönetet, s azért, hogy az olasztelekieket, bárhol is éljenek a világban, megtartotta és támaszt jelentett számukra.

A két korosztályhoz tartozókat virággal és emléklappal ajándékozták meg, nevükben pedig Máthé Imre és Rancz (Márkó) Gyöngyvér mondott rövid beszédet. Mint fogalmaztak, fontos a nemzedékük számára a számbavétel, a közösségüktől kapott biztatásért és elismerésért köszönettel tartoznak. A helybeli Harmónia Kórus és az ifjak gitárral kísért előadását követően a padsorokból is többen szólásra emelkedtek, hogy köszöntőt mondjanak, és akadt olyan is, aki verssel tisztelgett a barátok előtt. A templom előtt szeretetvendégség keretében lehetett a rég nem látott barátoknak örvendeni.