A magyar honvédek nyolcvanegy évvel ezelőtti bevonulására emlékeztek tegnap a Történelmi Vitézi Rend v. Dálnoki Veress Lajos Székely Törzs Bardoc-Miklósvárszéki tagjai az olaszteleki református templomban, majd Vargyas–Székelyszáldobos–Felsőrákos–Olasztelek határában tavaly felállított, az eseménynek emléket állító székely kapunál fejet hajtottak az elődök áldozatvállalása előtt.
Tüzes-Bölöni Ferenc igehirdetésében arról beszélt, mennyi köszönettel tartozunk Istennek a kapott értékekért, az életünket teljesebbé tevő csodálatos szépségekért, mennyit gazdagodunk a gondviselése által. „Add Urunk, Istenünk, hogy tiszta szívvel és felelősséggel tudjunk tekinteni előre, a jövendő felé. Így tudjuk nevelni gyermekeinket hitben, hűségben, egyenességben, tisztaságban járni, így taníthassuk meg őket, gyermekeinket és a jövendő nemzedéket valóban az igazi értékeknek a tiszteletére és megbecsülésére, és így segíts minket, hogy ezáltal segítsük őket is a jövő boldogságának nemcsak a keresésében, hanem a megtalálásában, hogy ne hiú ábrándokat keresve-kutatva éljék az életüket, hanem meglássák életünk csodás értékeit, és ez boldogsággal, örömmel töltse be, értelmet adjon az életünknek” – mondotta.
A négyes keresztútnál Kósa Ilona Imola az 1940. szeptember 12-nek napját elevenítette fel, s szólt a mellükre kokárdát tűző férfiakról, a hajukba nemzeti színű szalagot fonó lányokról, a honvédeket virágcsokrokkal fogadó asszonyokról, és felolvasta azt a köszöntőt, amivel akkor a nagybaconi Nagy Dalma fogadta a magyar honvédeket. Dióhéjban összefoglalta annak a székely kapunak a történelmét is, amelyet két nap alatt készítettek a vargyasi és székelyszáldobosi mesteremberek, hogy a honvédek átvonulhassanak alatta, majd 1942-ben Horthy Miklós kormányzó kenderesi birtokán állítottak fel. Bartha Imre az események történelmi hátterére tért ki: mikor lépték át a honvédek először a határt, milyen útvonalon haladtak, amíg egész Székelyföldet vissza nem szerezték a hazának. A törzskapitány a vitézi rend feladatának mondta emlékhelyeink ápolását, valamint az újabbak emelését: a soron következő nemzedékekben tudatosítani kell, az elődök mennyi harcot vállaltak annak érdekében, hogy e tájon ma magyar szó szóljon – mondotta.
Máthé Sándor és Bartha Imre Cseke Ágoston harmonikakíséretével katonadalok éneklésébe kezdett, amelyhez aztán a jelenlevők is csatlakoztak, v. Szabó Kinga hadnagy verset szavalt, Tüzes-Bölöni Ferenc lelkipásztor pedig imájában az áldozatot vállaló honvédekre kért áldást. A kegyelet koszorúinak elhelyezését követően a magyar és a székely himnusz zárta a megemlékezést.