Vendégváró Tamásfalva

2021. szeptember 19., vasárnap, Faluvilág

A rövid cím miatt elmaradt nevének székely előtagja, s a vendégváró jelző mellett felette találó lenne a vendégbarát kifejezés is, amit gyakran ráragasztanak erre a településre. Csíkban a Csík-, Gyergyóban a Gyergyó- előtag miatt maradozik el „székely” előtag, pedig ezek a települések mind szerves részei a történelmi Székelyföldnek. Sepsiszéken is az irányadó Sepsi előtag hódított nagy többséggel, de megyénkben, ahol a helységnév fonetikus hangzása megengedte, örömünkre megmaradt Székelyszáldobos, Székelypetőfalva és esetünkben Székelytamásfalva, utóbbira – hadd ne mondjuk – a helyiek a legbüszkébbek. A Székelyföld északi részén– Aranyos- és Marosszéken – összesen tíz település viseli a székely előtagot nevében.

  • Fotó: Albert Levente
    Fotó: Albert Levente

Humoros tanítások
Mesélő sorozatunkban mindig van helye a humornak. Nos, ehhez a településhez is kapcsolódik egy szólásmondás, alapja annak egy régi történet, amely éppen humora miatt gyökerezett meg a faluban: „Vargáné laskát főzött. Tálalt, s a laska hamarosan az utolsó falatig elfogyott. Zavarában az asszony azt mondta: pont elég volt. Azóta, ha hasonló helyzetek adódnak, azt szokás mondani: pont elég volt, mint a Vargáné laskája!”

De nem csak ennyi. Van itt olyan népi humoros tanítás is, amit egy helyi húsvéti népszokás, a szánozás „forgatókönyvéből”, mondhatnánk, „irkájából”, ha nem éppen a zabolai néprajztudós Pozsony Ferenc valamelyik könyvéből kimásol és megtanul az a fiatal, akinek a következő rigmust kell kívülről betanulnia és elmondania, amikor a szánozók vízbevető hétfőn bekérezkednek és bemutatkoznak egy családnál: „Olyan legény, mint én, sok helyen nem terem, / Mert hol ványolt ebet találsz az udvaron, / Borzos szőrű macskát, tűzhelyen vagy puckon, / Szennyes, mocskos vánkost, lepedőt az ágyon, / Hidd el, hogy ott vagyon keringő gazdasszony. / Amelyik leány a tehenet akkor feji, / Mikor más már a csordába űzi, / A tejszűrőt a pad alatt keresi, / Azt jobb, ha a kérő elkerüli. / Amelyik gazdasszony tálát akkor mossa, / Amikor megfőtt már a sótalan kása, / Az asztalhoz ülve tángyérját vakarja, / Annak a tángyérját ne kérd el a torba. / Amelyik leány borzos fejjel szitál, / A lisztpor a fejin, mint malompor, úgy áll, / És, mint nappal jár, éjszaka is úgy hál.” (…)

Sajnos, a világjárvány miatt immár második esztendeje, hogy elmarad a szánozás, pedig ez a szokás ebben a formában csak az orbaiszéki Tamásfalván és a szomszédos Szörcsén maradt fenn. Jó dolog az, hogy a két település fiataljai, a nagyobb tanulók ragaszkodnak ennek a hagyománynak a továbbviteléhez. Látogatásunk alkalmával elmondták: nem szeretnék, hogy kimaradjon ez a népszokás. Gyökerei régi időkre nyúlnak vissza. „A letűnt korszakban tiltották – magyarázták a fiatalok –, de az utolsó rendszerváltás után újrakezdték. Megmaradt ennek a szokásnak a neve, a szánozás, mert a régi időkben húsvétkor még havas idők voltak. Most, ha hó nincs, mi bírjuk erővel, s végighúzzuk a szánt akár a kavicsozott úton, akár az aszfalton. Meglocsoljuk a lányokat, asszonyokat, s a szánban levő piros tojást és édességeket közösen elfogyasztjuk.


A Thuryak és Tamásfalva

Látogatásunk idején már zajos volt a Thury Gergelyről elnevezett iskola udvara. Ifj. Tusa János igazgató-tanár és nagyobb tanulói traktorral és utánfutóval szállították az osztálytermekben szükséges padokat-bútorzatot, készültek a tanévkezdésre. Általános iskolája van a falunak, összevont elemi osztállyal, összevont öt-hatodikkal és külön-külön hét- és nyolcadikkal, a szomszédos szörcsei felső tagozatosok sulibusszal ingáznak ide. Elégedettek voltak a gyermekek az eltelt vakációval, többnyire az egyházak által szervezett táborokban lazítottak.

Thury Gergely (1826–1888) negyvennyolcas politikus, jogász, többszörös országgyűlési képviselő, a magyar szabadságharc honvédszázadosa egyike Tamásfalva jeles szülötteinek, akinek példáján okulhatnak a tamásfalviak iskolás gyermekei. Felmenői Magyarországról települtek Orbaiszékre a helyi nemes és módos Tamásfalvi családdal történt házasság kapcsán. A helyet ennek a családnak a harcosai vitézségükért kapták Zsigmond magyar királytól 1415-ben. A Tamásfalvi família 1594-ben kihalt. A lakóhelyükből faluvá alakuló kis településen 1567-ben csupán tíz kaput írtak össze, lakóik valószínű jobbágyok voltak. A település csak 1910 után vette fel a Székelytamásfalva nevet.

 

 

Iskola-megnyitó előtt munka. A szerző felvételei

 

 

A környék kiváló termőtalaján nem volt nehéz módosnak lenni és maradni azoknak, akik annak anyagi hozadékéból és más jövedelmekből építették a kastélyt. Empire stílusjegyei alapján keletkezése a 19. század első felére tehető (1810–1820), de a művészettörténészek szerint nem kizárt, hogy valójában az oklevelekből ismert régebbi Tamásfalvi-udvarház átépítéséről van szó. Mai nevén a Thury-Bányai műemlék-kastély a tulajdonos tudtával – akárcsak a szotyori Nagy család kúriája – az üldözött negyvennyolcas harcosok menedékhelye volt, nem csoda hát, hogy a falu negyvennyolcas hőseinek névsorában olvasható a Thuri Jankó neve is. A család egyik nagyasszonya, Thury Berta, akit Marosvásárhely legszebb lányának tartottak, feketébe öltözött és lakásának ablakából virágot szórt a bitófához kísért székely vértanúk lábai elé.

A Thury família katolikus hitben élt. A jelenleg hetven katolikus lelket számláló helyi kisközösség az imecsfalvi anyaegyház filiája. Templomukat Thury Gergely építette 1863-ban, aki a sekrestye alatti kriptában alussza örök álmát a család más tagjaival. A templom névadó ünnepe Urunk mennybemenetele. A búcsús szentmiséken – áldozócsütörtökön – a helyi reformátusok is részt szoktak venni.

A harangtoronyban egy, a kastélyt öröklő Bányai család adományozta harang szól, Bukarestben öntették 1922-ben. Nem ez a legrégebbi, ugyanis Thury Gergely László nevű felmenője, Orbai­szék alkirálybírája harangot öntetett Brassóban 1776-ban a tamásfalvi filia számára, amely egy ideig haranglábon működhetett, később „hangját veszítette”, és az imecsfalvi anyaegyház raktárából mentette meg 1972-ben néhai id. Haszmann Pál. Jelenleg egy díszes haranglábon hallgat a megmentő nevét viselő csernátoni múzeum temetőtörténeti bemutatórészlegén.

 

Közszájon a múlt és jelen

Sok évtizeddel ezelőtt falujárásaink során egy nagyon zimankós téli reggelen  néhány tanítványommal a zabolai vasútállomástól gyalogosan érkeztünk Székelytamásfavára. Az akkor nagyon fiatal Ambrus Attilát kerestük meg, szólna néhány szót a faluról, ahol akkor is és jelenleg is (!) mindenki a falu szülöttének tartotta. Most is hozzá, a Brassói Lapok főszerkesztőjéhez fordultunk. „Sokan azt hiszik, Tamásfalván születtem. Tévednek, de jól gondolják. Az, aki lettem, Tamásfalván született. Szüleim mellett a falu volt az, amely megtanított a toleranciára, az elfogadásra, a közösség értékőrző és teremtő erejét, az emberi együttműködés, a barátság nagyszerűségét is itt tapasztaltam meg először, itt vésődött tudatomba, sőt, tudatalattimba is”.

 Sok víz folyt le első találkozásunk óta a Tamásfalván átcsobogó Zabola-patakán. Szóbeszéd című, 2018-ban megjelent publicisztikai kötetéről földije, a köpeci Bíró Béla így írt: „Ambrus Attila nem csupán a romániai magyar újságírás kiemelkedő személyisége, de legszebb hagyományainak közvetlen folytatója is. Írásai szervesen kapcsolódnak a lap két világháború közti vezető újságírójának, a Brassói Lapok, majd a Váradi Napló kolumnistájának, Mikes Imrének a munkásságához, aki később a Szabad Európa Rádió Gallicusa gyanánt vált a világ egész magyarsága előtt is közismertté. Ugyanaz a valóságszomj, tárgyilagosság és kendőzetlen szókimondás.”

 

 

Thury Gergely, a példakép

 

 

Megsokasodott azoknak az ismerőseimnek és nem személyes ismerőseimnek a száma, akik nélkül nem tudom elképzelni Székelytamásfalvát. Az idősb és ifjú Tusa Jánossal folytatom, az egykori és a mostani két pedagógussal, a tamásfalvi református dalárda karmesterével és a tevékeny Székelytamásfalváért Egyesület tagjával, mindenkori tájékoztatómmal, a zabolai tanács tagjával, Ambarus Attilával, akinek ajtaja mindig nyitva áll a kopogtató sajtó előtt. Ő a folytatója és támogatója a fentebb bemutatott Ambrus Attila által 1990-ben újraindított szánozásnak. Nem maradhat ki felsorolásomból Tamásfalva falutörténetének megírója, Szőcs Béla (1891–1973) Kézdivásárhelyen született és budapesti oklevelet szerző tanító, református énekvezér, rokkant galíciai frontharcos, aki 62 éven ár animátora volt a népnevelői, gazdaköri és szövetkezeti tevékenységnek, alapítója a helyi férfidalárdának. Porai helyben nyugszanak, emlékét fiai, unokái őrzik.

 

Megtartóerők

A falu és az iskola mellett egyre fontosabb megtartóerő az egyház, a templom. Tamásfalvának két fiatal és lelkes papját ismertem meg: Bacsó Istvánt, a 365 református egyháztagot pásztoroló lelkészt és Hajlák Attilát, a tamásfalvi filiába beszolgáló imecsfalvi plébánost. Mindketten annak a papnemzedéknek tagjai, mely a jelenkor kihívásainak parancsai szerint teljesíti nemes, megtartó feladatát. Bacsó István és Barti István gondnok társaságában megtekintettük a lelkészi lakásnál folyó munkálatokat, a közösségi életről hírt adó Szempont gyülekezeti lapot, szót válthattam Hajlák Attila István plébánossal, aki négy kicsi mezőföldi falu papja és Kézdivásárhelyen közel 400 tanuló iskolalelkésze.

 

 

Bacsó István lelkipásztor

 

 

A megtartó lelki erő mellé anyagiak is kellenek. Fejér Levente, Zabola község polgármestere lapunk kérésére felsorolta azokat az intézkedéseket, amelyek sikere Székelytamásfavát is érinti. Visszajelzés érkezett, hogy a Thury–Bányai-kastély rehabilitációja pozitív elbírálást kapott és benne van az Országos Fejlesztési Ügynökség programjában. Elkészült a tamásfalvi ivóvízhálózat tervezete, amire a PNDL–3 kiírását várják. A megyei tanács átveszi a Zabola és Barátos közötti, Tamásfalván is áthaladó műutat, továbbá rendezik a tamásfalvi téeszszékhely tulajdonjogának kérdését, s elkészült a községi gázprojekt.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 568
szavazógép
2021-09-17: Elhalálozás - :

Elhalálozás

2021-09-17: Sport - Miska Brigitta:

Itthon tartanák a három pontot (Labdarúgás, 1. Liga)

A Leo Grozavu irányította Sepsi OSK eddig mindössze egy mérkőzést nyert a 2021–2022. évi román élvonalbeli bajnokságban, a sepsiszentgyörgyi csapat július 16-án hazai pályán diadalmaskodott az Academica Clinceni felett. A piros-fehér mezesek az azóta eltelt időszakban négy döntetlent játszottak és háromszor kikaptak. A székelyföldi együttes a 9. fordulóban, vasárnap 16 órától a sepsiszentgyörgyi stadionban az eddig mindössze egy vereséget elszenvedő Aradi UTA ellen törné meg nyeretlenségét.