Horváth Levente festőművész e tekintetben is figyelmet érdemel, péntek délután a Lábas Ház alagsorában lévő Pince Galériában ugyanis meggyőzően, alázattal beszélt műhelytitkairól, önmagáról, lezárva ezzel Fényérzékeny vagyok című kiállítását. A képzőművészt egykori egyetemi évfolyamtársa, Éltes Barna szobrász méltatta, megjegyezve, hogy munkáival mindig meglepetést okoz, azokat nyugtalanság, vibrálás jellemzi, folyamatosan kérdéseket tesz fel. A tárlaton torockói impressziók, jelennek meg, de érzékelhető az a hangulat, mint amikor a Sóvidékről átmegyünk a Bucsin-tetőn – tette hozzá.

A Gyergyóalfaluból származó, 43 esztendős képzőművész családjával együtt Zsobokon él, nem túlságosan messze a Csodavár, a Nyugati-Szigethegység fenyőitől. Gyergyóiként az ottani „erős” környezetből lélekben még mindig nem sikerült elköltöznie. Horváth Levente régi épületek, templomok restaurálásával is foglalkozik, számára meghatározó az anyaggal, a kővel, a fával való foglalkozás. Festményei mellé csűrök elemeit is beépítette tárlatába, mert közel áll hozzá mind az ember által épített, hagyományos, vidéki környezet, mind a természet alakította táj, annak egészen apró elemei is. Számára meghatározóak a képek, akár egy autós utazás millió képe is: a táj, a látvány inspirációt jelent, ám ahhoz, hogy be tudja fejezni festményeit, befelé fordulásra van szüksége.