Egy hónapja immár annak, hogy Székelyföld első nagyprodukciója elsöprő sikert aratott. A szerencsés ezrek, akik bejutottak az István, a király rockopera hat előadásának valamelyikére (sokan már eleve kíváncsiak voltak mind a két szereposztásra, így kétszer is beültek az aréna hatalmas nézőterébe), de a csak hallomásból, visszhangból értesültek sokasága is azóta sem fogyott ki a dicséretekből. Az utcán állítanak meg barátok, ismerősök, de idegenek is, hogy gratuláljanak, de ami még fontosabb, hogy saját élményüket megosszák.
Az adomázó székely eszével gondolkodva, de a csapat egyik résztvevőjeként is mondom: már-már gyanús ez az elsöprően egyhangú dicsérethalmaz (az egy-két előítéletes kommentet most hagyjuk). Nem mintha nem esne jól, nem mintha nem érezném jogosnak és helyénvalónak, hiszen mindenki apait-anyait beleadott abba, hogy emlékezetes eseménnyé nője ki magát, és ahogy mondani szokás – bár ez mindig utólag derül ki igazán –, történelmet írjunk.
A dicséretáradat közepette mégis kerestem azt az igazán szerves összetevőt, amely a sikeren túl emlékezetessé tette és teszi az előadást, s az egész folyamatot. Hiszen az nyilvánvaló, hogy a produkció köré épült minden történés túlmutatott egy színpadi reprezentáció keretein, mégis azóta is keresem a kulcsát, a lényegét annak, hogy egy ilyen méretű produkció miért nem a magamutogatást, póriasan szólva a rongyrázást juttatja eszünkbe, hanem előadók és közönség igazán tartalmas egymásra találását. Még akkor is elgondolkodtató ez, ha a siker egy kicsit előre borítékolható volt, hiszen a magyar rocktörténelem leg(el)ismertebb darabja került a nagyérdemű elé, nem akármilyen (de úgy is fogalmazhatunk, hogy eddig nem tapasztalt) anyagi háttérrel, intézményi és művészi hozzáállással. S a nyilvános „rákészülés” feltételeit is sikerült kimagaslóan teljesíteni. Ráadásul ismerős arcok sokasága tűnt fel a színpadon, na meg a szervezők, a technikusok, az önkéntesek, az úgynevezett háttéremberek sorában. Összesen négyszázöt tagú csapat, amire ez idáig nem volt példa „szerte e határban”. A rendkívül sokszínű alkotócsapat összekovácsolódása pedig – ami természetesen nem csupán díszmenet volt, hanem, ahogy Orza Călin rendező fogalmazott, feszültségekkel, áldozatokkal teli munka, hiszen enélkül nem lehet művészetet, közönséget igazán megrendítő előadást színpadra állítani – az alkotók számára is felejthetetlen marad.
És akkor a minap, a szentgyörgyi piacon találkozom egy régi ismerőssel, aki miután gratulált valahogy így fogalmazott: az előadáson egy valódi életérzés kerített hatalmába...
Közösen megélt életérzés született újjá mindannyiunkban, előadókban, szervezőkben és közönségben egyaránt – görgetem tovább a gondolatot –, ami nem csupán egy ideig-óráig meghatározó jellegű hangulat, hanem nemzedékünk egzisztenciális töltetének szerves része. És – mint kiderült – nem csupán a nyolcvanas évek bemutatóját, a mű kezdeti „hódítását” megélt nemzedékek életérzése ez, hanem az azóta felnövekvő korosztályok lelki és gondolatvilágában is mélyen beivódott István és Koppány görög tragédiákat idéző küzdelme.
Életérzés. S mint ilyen aligha túlzás úgy fogalmazni, hogy a mű, mint ahogy az ihlető történelmi események a legáltalánosabban értelmezett identitásunk meghatározó része, egy olyan nemzedékeken átívelő életérzés, amely ott lüktet hétköznapjainkban és ünnepeinkben, érzés- és gondolatvilágunk szerves része, az ilyen kivételes pillanatokban pedig mindent meghatározó tényező.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
