Segítségnyújtásról szól az élete

2021. október 7., csütörtök, Riport

A sors alakította úgy, hogy a sepsiszentgyörgyi Tankó Tímea számára mindig is fontos volt jót cselekedni. Már kisgyermekként megtapasztalta, milyen az, ha valakivel jót tesznek, és az évek folyamán ez a mag érlelődött és teljesedett ki benne: előbb önkéntesként, ma pedig hivatásszerűen is a segítségnyújtásról szól az élete. A Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi szervezetének csapatát diákkora óta, immár nyolc éve erősíti, tavaly hivatalosan a munkatársuk lett, idén pedig ifjúsági vezetőnek is megválasztották.

  • Gyermekekkel az őrkői tornaterem előtt
    Gyermekekkel az őrkői tornaterem előtt

Évek óta figyelemmel követem a Máltai Szeretetszolgálat megyeszékhelyi csapatának munkásságát, több rendezvényükön is visszatérő tudósítóként vettem részt, a járvány kitörése óta pedig a közösségi média révén talán jobban figyelek tevékenységeikre. Így kerültem kapcsolatba Tankó Tímeával, akinek neve az előző időszakban több foglalkozás révén feltűnt a bejegyzésekben, legutóbb például egy brüsszeli látogatás kapcsán, ahová repülővel utaztak, őrkői roma fiatalokat kísért el. Akkor döntöttem el, hogy meghívom, beszélgessünk.

A 23 éves fiatal lány mosolyogva érkezett, és találkozónk végéig töretlen lelkesedéssel, alázattal mesélt munkáról, mindennapokról, tervekről. Középiskolásként került kapcsolatba a segélyszervezettel, 2013-ban önkénesként csatlakozott hozzájuk. Tulajdonképpen a legjobb barátnőjét követte, aki néhány hónappal korábban lett máltás. „15 éves voltam akkor, nem igazán volt mit csinálnom a szabad időmben, de szerettem volna valami hasznosat tenni, így eldöntöttem, hogy én is belépek a Máltai Szeretetszolgálathoz. Ez egyébként valahogy már kiskoromban bennem volt, szerettem jót tenni, így arra gondoltam, adok egy esélyt ennek a dolognak” – idézte fel. Meglepetésként érte az őt befogadó társaság nyitottsága, „ez az, ami legelőször megfogott, a későbbiekben is megtartott, és persze az, hogy céljaik és értékrendünk azonosak voltak, s ez a mai napig így van”.

Pontosan emlékszik a legelső tevékenységre: szendvicset készített hajléktalanoknak, a szervezet székhelyéről dobozokban hordták át az ételt a Csíki negyedi szállóhoz. Bár kissé tartott a kedvezményezettekkel való találkozástól, s főként attól, hogy senkit nem ismer, a hajléktalanszálló előtt jólesően nyugtázta: kedvesen, nyíltan fogadták őket. Sokféle tevékenységben részt vett az évek alatt, ám Tímea szívéhez mindig a gyermekek álltak a legközelebb, így ma már munkaidőben és azon kívül is a gyermekekkel foglalkozik. „Nyaranta táborokban segédkeztünk, bekapcsolódtunk a szervezésbe, a gyerekcsoportok vezetésébe, és utóbbi annyira bejött, hogy 2015-ben elvégeztem a szervezet csoportvezetői képzését. Ezt követően kaptam egy stabil gyerekcsoportot, először helyettesként foglalkoztam velük, később pedig át is vettem ezt a fiúcsapatot” – mesélte.
 

Önzetlenségtől a pályaválasztásig

Az iskolai évek közben körvonalazódott az is, hogy a segítségnyújtás több lesz talán, mint önkéntesség. Míg osztálytársait már korábban, Tímeát 11. osztály körül kezdte foglalkoztatni a pályaválasztás, illetve az, hogy olyasmiben képezze magát, ami mások hasznára válik. Ekkor olvasott a szociális munka tanszékről, és tulajdonképpen nem is gondolkodott más lehetőségben. „A kolozsvári egyetem meghirdette az önkéntesek olimpiáját, erre a versenyre küldtem be egy esszémet a Máltai Szeretetszolgálatról, az ott kifejtett tevékenységünkről. Nyertem vele, ez volt a belépő az egyetemre: bejutottam, nem kellett felvételizni sem” – emlékezett vissza mosolyogva. Úgy érzi, a Máltai Szeretetszolgálat irányította erre a pályára, amely mindig vonzotta, érdekelte. „Arra gondoltam, nem csak szabad időmben szeretném ezt a fajta munkát végezni, hanem hivatásszerűen is.”

Kolozsvári tartózkodása idején a szeretetszolgálat helyi szervezeténél is segítségét ajánlotta, majd tanulmányaival párhuzamosan dolgozni kezdett. Az akkor gyűjtött tapasztalat mostani munkájához biztosít alapot. „Az ország négy roma telepén tevékenykedtem, Bihardiószegen, az Arad melletti Kisiratoson, Szatmárnémetiben, illetve itthon, az Őrkőn. Ingáztam a négy helyszín között, mindenhol gyermekekkel foglalkoztam. Ez volt az első, mélyebb kapcsolatom a roma közösségekkel, és nagyon megszerettem a velük való munkát. Hazatérésem óta az Őrkőn dolgozom napi nyolc órát, délutánonként pedig már önkéntesként veszek részt a különféle tevékenységekben” – sorolta.
 

Mérsékelni az előítéleteket

Felvetésemre, hogy az emberek zömében él egyfajta előítélet ezekkel a közösségekkel szemben, Tímea leszögezi: ugyanezt tapasztalja, emiatt azon is dolgozik, hogy ez az érzés legalább mérséklődjön, „ha eltűnni nem is fog”. A család mint esély programban az őrkői gyerekekkel, szülőkkel, családokkal foglalkoznak, a legtöbb tevékenység a gyermekeket célozza, Tímea minden munkatársának van gyermekcsoportja, ő maga hármat is összefog, közel egy éve több mint harmincan tartoznak hozzá. Egészségnevelés, pályaorientáció és rekreatív feladatok is szerepelnek a számukra kidolgozott programban. Emellett rendszeresen felkeresik a telepen élő családokat, kapcsolatban vannak az édesanyákkal és várandós asszonyokkal is. Azt tapasztalja, a gyermekek nem csupán szeretik, de igénylik is a foglalkozásokat, „ugyan nem látunk hatalmas változásokat, de a pici élmények, sikertörténetek igazából nagy elégtételt jelentenek. Már akkor is boldog vagyok, ha látom, hogy egy kisgyermek megkülönbözteti a színeket, pontosan megnevezi őket. Ezért van egyre nagyobb szükség arra, hogy törődjünk velük” – szögezi le határozottan.

A nyáron őrkői fiúk csapatával utazott Brüsszelbe, a fiatalok a magyarországi Élményakadémia által szervezett projekt záróeseményén jártak. A kezdeményezés révén hátrányos helyzetű közösségekből származó gyermekek vehettek részt élménypedagógiai gyakorlatokon, és feladatuk volt, hogy megvalósítsanak egy önkéntes programot. Az őrkőiek Szatmárnémetiben vitelezték ki elképzeléseiket: ruhákat válogattak, főztek a szegényeknek, kitakarítottak egy játszóteret – sorolta Tímea.

Hangsúlyozta, olyan fiatalok kiválasztására törekedtek a program révén, akik példaértékű munkát végeznek, s így ők maguk szolgálhatnak példaként egy egész roma közösség számára. Úgy érzi, a brüsszeli utat kiérdemelt fiúk ügyesek, megtanultak csapatban dolgozni, a projekt és annak minden állomása jó hatással volt rájuk, sőt, azt fontolgatják, kipróbálják az önkéntes munkát a szeretetszolgálatnál.
 

Elismerések és tervek

A fiatal lány két éve aktív tagként vesz részt a szeretetszolgálat országos ifjúsági vezetőségében, feladata kapcsolatot tartani a külföldi máltás ifjúsági szervezetekkel és csoportokkal. Tavaly egy lengyelországi ifjúsági táborban is megfordult, s már most a következő évi nemzetközi ifjúsági tábort szervezik. Hatalmas elismerés – így értékeli –, hogy ebben az évben megválasztottak a sepsiszentgyörgyi szeretetszolgálat ifjúsági vezetőjének, s ez nem csupán kihívást, de feladatot és felelősséget is jelent számára. „Mindig önkéntesként említem magam, erre vagyok talán a legbüszkébb. Örülök ezeknek a pozícióknak, mind-mind egyfajta pozitív visszajelzés és megerősítés. Június óta akkora lendületet kaptam, hogy egész nap dolgozom” – jegyzi meg nevetve.

Tervekről is szó esik: a kolozsvári alapképzés után Tímea mesterire jelentkezett. Úgy érzi, a munkáját díjazó elismerések által kapott megerősítést arra vonatkozóan, hogy tulajdonképpen jó helyen van. „Nem akarok visszamenni Kolozsvárra, de elmenni sem máshová Sepsiszentgyörgyről, nekem itt a helyem, itt szeretném erősíteni a máltás csapatot. Sokat gondolkozom azon, mi az, amit itthon együtt meg tudunk valósítani. Szeretnék újabb gyerekcsoportot magamnak, közben folyamatosan új lehetőségek után kutatok, melyek révén többet, jobbat nyújthatunk a célcsoportunknak, a mozgássérült fiataloknak, hajléktalanoknak, cigány családoknak. Azt nézem, miben tudunk segíteni, úgy tervezek, hogy mindig legyen feladatunk, mindig legyen munka. Mert ez köt össze minket közösségé, miközben a szervezet elsődleges célja is megvalósul általa: jót cselekszünk.”
 

A jó példa ereje

Kérdésemre, mi hajtja, mi motiválja, hogy munkáját folytassa, Tímea elismeri: fizikailag és szellemileg is fárasztó mindig mindenhol ott lenni, mindenkire odafigyelni, a sokrétű feladatoknak eleget tenni. Leszögezi: lételeme a játék, és a gyerekcsoportokkal való munka mindig kedvence lesz, „ott tudom magam igazán átadni, s közben mindig rengeteg pozitív visszajelzést kapok. Ez erősít meg abban, hogy talán jól csinálom, amit csinálok. A mosolyok, amikor rám néznek, megfogják a kezem, elmondják, hogy jól érzik magukat – nagyon sokat érnek. Magamból adok egy kicsit, ám sokkal többet kapok vissza: ez az, ami folyamatosan feltölt és többé tesz” – mondja mosolyogva.

És hogy mindehhez az önzetlen munkához, számtalan jó cselekedethez ki szolgált jó példával? Habozás nélkül, azonnal válaszol: „Az édesanyám! Úgy gondolom, nagyon sok tekintetben hasonlítok rá. Tőle tanultam, folyamatosan követtem, hogy mit csinál, és azt láttam, hogy mindig jóságos volt az emberekkel. Ő vezetett erre az útra. Ő volt a példa, a mai napig az.”

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 537
szavazógép
2021-10-07: Történelmünk - :

Az aradi vértanúk emlékezete

Az 1848–49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján 1849. október 6-án tizenhárom honvéd főtisztet végeztek ki Aradon. Mártírhalálukkal egy napon végezték ki Magyarország első miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost is Budapesten. Haláluk napja a forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának szimbólumává vált. Magyarország kormánya 2001 novemberében nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Mai Történelmünk rovatunkban Bánki József A magyar nemzet hadtörténelme című munkája nyomán közlünk összeállítást.
2021-10-07: Család - :

Megosztani vagy megtartani? (1.)

A mai szülők hozzászoktak ahhoz, hogy rendszeresen közzétesznek, megosztanak információkat, fényképeket, apró „szösszeneteket” gyermekeikről a közösségi médiában. Véleményük szerint ez a szokás nem ártalmasabb, mint bármely más online viselkedés, ugyanis lehetővé teszi az egymástól távolabb élő családtagok összekapcsolódását, megkönnyíti az emlékek felidézését. A szakemberek azonban figyelmeztetnek: a szülők ezzel a gyakorlattal gyermekeik magánélethez való jogát sértik meg, és komoly veszélynek teszik ki őket.