A jeges hangulat viszont nem nagyon olvadt fel. Négyszemközt is beszéltek, sokszemközt is. Utána meg ráadásul tartottak egy közös sajtóértekezletet. Én nem tudom, hogyan zajlanak ezek a négyszemközti megbeszélések. De el tudom képzelni. Ezeken nincs tolmács sem, mert ha csak egy tolmács is volna, akkor már hatszemközti lenne. No de akkor hogyan beszélnek egymással? Rájöttem: sehogy. Hanem mutogatnak. A diplomáciában használatos egyezményes jelekkel. Mondjuk, az egyik megfogja jobb alkarját bal kézzel, a csuklón felül. Jobb kezét ökölbe szorítja, és ritmikusan emelgeti. Ennek finomabb kifejezése, ha úgy tesz, mintha sóba markolt volna, és sózna, ami ugyanazt jelenti, csak por alakban. Erre jó válasz lehet az ökölből kiemelkedő középső ujj az ég felé mutatva. Ha jól-rosszul valamilyen közös idegen nyelvet ismernek, akkor egy-egy szóra ilyen jelbeszéddel könnyedén tudnak válaszolni egymásnak. No de nem csak személyes kontaktus volt, hanem többszemközt is tárgyaltak. Pontosan nem tudni, miről, de sejtem. A két küldöttség egymásnak diplomatikusan javaslatokat tett arra, hogy ezen a hideg télen menjen melegebb éghajlatra. De konkrét dolgok is felvetődhettek. Mondjuk, Robert Fico azt mondta a magyar miniszterelnöknek, hogy ő nem tart igényt a szlovákiai magyarokra, és visszaadja őket területestől Magyarországnak. Azzal a két négyzetméterrel együtt, ami mindenkinek kijár élete végén. Erre Gyurcsány Ferenc csak azt válaszolta, hogy neki éppen elég a maga tízmilliója. Ő sohasem akart, például, tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenni. Lehet, hogy Fico engedményeket tett, és vállalta, hogy ha Magyarország átküldi Szlovákiába szélsőségeseit, akkor ők majd szívesen elverik őket. Úgy, mint a futballszurkolókat Dunaszerdahelyen. Erre Gyurcsány azt válaszolhatta, hogy akkor ők is küldjék át a szlovák kormányban levő szélsőségeseket. Ő beveszi, majd kirúgja a magyar kormányból, mert nagy gyakorlata van kisebbségben kormányozni. Mindezt finoman, diplomatikusan. Mivel a tévében deréktól felfelé mutatták őket, ezért csak egymás bokáját rugdosták diszkréten az asztal alatt. Lehetséges, hogy a szlovákok mégiscsak hajlottak a kompromisszumra, és megengedik a magyar helynevek magyar használatát… Magyarországon? Egy dologban bizonyosan egyetértettek, mert Fico azzal érvelt, amit a magyar kormánypolitikusok, a liberálisok és a sajtó szajkóz állandóan. Abban, hogy Magyarországon rengeteg szélsőséges van. Ez Szlovákiában nem így van. Mert ugyebár ott alig egypáran vannak, és azok is a kormányban. Az vigasztal viszont, hogy a megbeszélések folytatódnak. Mint a mesében. Míg meg nem szakadnak. Mert a problémák egyszer csak megoldódnak. Akkor, amikor eltűnik a színről az a néhány százezer magyar... Szlovákiából.