Kárpát-medencei Magyar Újságírók KözösségeMagyar szellemben írni

2021. október 20., szerda, Riport

Több mint másfél évtizede annak, hogy – épp a gyászos népszavazás utáni elkeseredettség hangulatában – létrejött a külhoni újságírókat tömörítő összefogás, a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója (KMÚEK). A szerveződés életképesnek bizonyult, hiszen azóta is csaknem évente találkoznak az elszakított nemzetrészek sajtósai, és a kapcsolatok kiépülésével többrétű együttműködés alakult ki, sőt, barátságok is köttettek. Ennek summázása, illetve a továbblépés igénye hívta össze a múlt hét végi tengelici találkozót.

  • Szakmai megbeszélés – egymás gondjaira figyelve. Huszár Szilamér felvétele
    Szakmai megbeszélés – egymás gondjaira figyelve. Huszár Szilamér felvétele

Konvenció helyett közösség

A Tolna megyei kis település neve eddig a legtöbb résztvevő számára a madárvilágból hangzott ismerősnek. A gondolattársítás nem csupán a névazonosság okán helytálló, hiszen a Duna és Sárvíz között elterülő, nagy területtel rendelkező alföldi község (a valamivel több, mint hétezer hektáros, a megye második legnagyobb közigazgatási területével rendelkező községe) erdőségekben, kastélyokban is bővelkedik, ahol a madárvilág is jól érzi magát. Mint ahogy a Kárpát-medence minden szegletéből összegyűlt hatvan újságírónak, na meg a találkozónak helyet adó Orchidea Szálló környékén is érdemes volt a madárhangokra, illetve egymás hangjára figyelni.

A másfél naposra tervezett program, az előadások, a beszélgetések vagy éppen az esti éneklés, a szálloda kis termálfürdőjében való megmártózás bőven kitöltötte az egymásra szánt időt. Szakmai és emberi találkozás volt a javából, ahol – elvégre a nyilvánosság működésében szerepet vállaló szakemberek találkoztak – a nemzet sorsa, na meg az azt jelentősen befolyásoló nemzetpolitika is hangsúlyosan szóba került.

Ennek jegyében összegezte Klemm József KMÚEK-elnök a szerveződés eredményeit, megállapítva, hogy a 2004. december 5-i gyászos népszavazás után az elkeseredés, a letargia helyett az együttműködés útjára lépő újságírók, illetve szakmai egyesületek akkori célkitűzése mit sem veszített aktualitásából. S ha vannak is meg nem valósított tervek, a szorosabbra fűzött kapcsolattartás nem csak az egymásra figyelés lehetőségét és képességét erősítette, szakmai és emberi kapcsolatok egész hálózatát hozva létre, hanem konkrét megvalósításokban (például a különböző régiókban szervezett riporttáborokban született riportkötetekben) is megnyilvánult.

A kezdetekben megfogalmazott célkitűzés azonban, miszerint európai színvonalú, magyar nyelvű és magyar szellemiségű újságírás biztosítását kívánjuk elősegíteni, némi korrekcióra szorul. Ezért nem csupán a beszámolókba, hanem az elfogadott zárónyilatkozatba is az azóta sokat csorbult európai színvonalú megfogalmazás helyett a szakmailag kifogástalan, magas színvonalú újságírás fogalma került be.

Ebből is látszik, hogy az elmúlt bő másfél évtized alatt milyen sokat változott körülöttünk a világ és ezen belül a tájékoztatás és tájékozódás lehetőségei is. Egyvalami azonban hangsúlyosan megmaradt: nevezetesen annak az igénye, hogy a magyar sajtó és hangsúlyosan az elszakított nemzetrészek közösségeiben megjelenő médiatermékek ne csupán magyarul, hanem magyar szellemiségben is szóljanak az olvasókhoz. Mindez az olvasási szokások gyors átalakulása közepette, amikor az európai tömegtájékoztatást mind tartalmában, mind megjelenési formájában a hagyományos közösségfelfogástól idegen szellem határozza meg. A feladat tehát immár nem csupán az igényes magyar szó terjesztése, hanem az is, hogy mindezt a közösségeinkben egyébként szervesen jelen lévő szellemiség, a legnagyobb közösséghez, a nemzethez való tartozás is áthassa.

És hogy mennyire a teljes magyar sajtóra is gondoltak a résztvevők, mi sem bizonyítja jobban, mint a szervezet névváltoztatása: külhoniból Kárpát-medenceivé válása. Ami nem csupán nevében, hanem feladataiban is jelentős változás, és – ideológiai szempontoktól függetlenül – azt kívánja megfogalmazni, hogy ez a célkitűzés az anyaországban is fontos, sőt, feladatként határozható meg. Ennek jegyében került a szervezet nevébe a konvenció helyett a közösség fogalma is.

 

Nemzetpolitika és közösség

A találkozón elhangzott köszöntők, előadások is – az utóbbi tíz év magyarországi nemzetpolitikai eredményein túl – ezt a közös felelősséget és feladatot járták körül. Nevezetesen azt, hogy a politikai hatalom és a sajtó – miközben mindkettő megmarad saját szerepében, és a sajtó hangsúlyosan megőrzi függetlenségét – hogyan tudja segíteni a nemzetépítés folyamatát.  

Szilágyi Péter miniszteri biztos előadásában a nemzetpolitikát háromlábú székként értelmezte. Az alapvetés ugyanis az, hogy a nemzet három élethelyzetbe kényszerült – anyaország, elszakított területek, diaszpóra –, s ennek megfelelően kell a tizenöt milliós magyarságnak együttműködnie. Ennek megfelelően kell(ett) kialakítani és végrehajtani azokat a szakpolitikai elképzeléseket, amelyek végső soron a magyarnak lenni jó jelszóval összefoglalható célt szolgálják. Még ott is, ahol régóta a fordítottja igaz. Az elmúlt bő egy évtizedben az anyaországban kialakított intézményrendszer, jogi háttér, a támogatási és fejlesztési programok sokasága is elég ékes bizonyíték arra, hogy az egységes nemzetben való gondolkodás élő valóság. Ahogy a tanácskozás résztvevőit köszöntő Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár fogalmazott: ez az érzés immár a hétköznapok része. Hiszen nincs nap, hogy valahol a Kárpát-medencében ne adnának át egy-egy felújított templomot, iskolát, közösségi házat, kulturális intézményt vagy éppen támogatott gazdasági fejlesztést. Ami korántsem kampányfogás, hanem az elmúlt években beindított folyamatok, beruházások kiteljesedése, ráadásul az elmúlt járványévben a nyilvános átadásokra nem is volt lehetőség. S a határon túlra irányuló támogatás nem kidobott pénz, hanem befektetés a jövőbe – hangsúlyozta Potápi.

 

Léphaft Pál karikaturista egy-egy sajátos portrét ajándékozott Potápi Árpádnak és Szili Katalinnak. A szerző felvétele

 

A nemzetpolitikai elképzeléseket, megvalósításokat és kudarcokat taglalta Szili Katalin és Kalmár Ferenc miniszteri biztos is. Előbbi, egyben a tanácskozás fővédnökeként, az európai folyamatokba ágyazva nyújtott átfogó képet a megtett útról, de a feladatokról is. Például arról a dokumentumról, amelyet Magyarország mint az Európa Tanács soros elnöke kíván elfogadtatni a nemzeti kisebbségvédelem alapelveiről. Ezt a dokumentumot Kalmár Ferenccel, a szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztossal együtt dolgozták ki. A résztvevők a különböző régiókat külön taglalva, a szomszédságpolitika eredményeiről és kudarcairól is tudomást szerezhettek.
 

Szakmai és piaci kihívások

A tanácskozás témái közül természetesen nem hiányozhatott az elszakított területeken dolgozó újságírók, illetve a szakmai szervezetek képviselőinek beszámolója, a további együttműködési és fejlesztési lehetőségek feltérképezése. A beszámolókból kiderült, hogy az egyes országokban mennyire különbözik a magyar sajtó helyzete, de az is, hogy a Magyarország és a szomszédos államok között fennálló viszony jelentősen meghatározza az ottani magyar sajtó lehetőségeit, mozgásterét. Például aligha hasonlítható össze a rendkívül ellenséges közegben élő és dolgozó kárpátaljai és mondjuk a vajdasági kollégák helyzete. De megfogalmazódott egy médiastratégia kidolgozásának igénye is, na meg a mindenkor esedékes fiatalítás.

A szervezet legfiatalabb tagszervezete, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete fotókiállítással és könyvbemutatóval lepte meg a résztvevőket. A KMÚEK által is szorgalmazott együttműködés intenzitását jelzi, hogy mindkét bemutatott kiadvány szerzői – a Gúnyhatár című, karikatúrákra írt rövid tárcák, valamint a Múltból jövendőt című, frissen megjelent, múltidéző vallomásokat tartalmazó kötet –, a Kárpát-medencében, de a nagyvilágban élő és dolgozó újságírók többsége is épp a szerveződés rendezvényein fonta szorosabbra kapcsolatait.

A találkozó arra is alkalmat adott, hogy a legkülönbözőbb tulajdonosi háttérrel rendelkező lapkiadók a kiadványok fenntartásának nehézségeit is megvitassák. Kiderült, főként az erdélyi, magánkézben lévő napilapok kénytelenek megküzdeni az egyre szűkülő piac kihívásaival, s erre középtávon már a támogatáspolitikának is oda kell figyelnie.

Hogy a magyar szellemben írt magyar szó minden régióban, mindennap olvasható legyen.

 

Zárónyilatkozat

1. A külhoni magyar újságírók örömmel nyugtázták, hogy a 2005-ben létrejött, határokon átívelő szakmai szervezet az elmúlt 15 évben bebizonyította létjogosultságát, hiszen az elcsatolt nemzetrészek újságírói olyan kapcsolatrendszert építettek ki, amely biztosította és a jövőben is szavatolhatja a kisebbségi sorban élő magyar közösségek közötti információáramlást, ezáltal az egységes nemzetben való gondolkodást és az egymásra való fokozott odafigyelést.
2. A résztvevők megerősítették a szervezet alapvető célkitűzéseit, melyek szerint a Kárpát-medencei magyar újságírók fő feladata a szakmailag kifogástalan, magas színvonalú és magyar szellemiségű újságírás biztosítása.
3. A testület döntése értelmében a szervezet nevét a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójáról a Kárpát-medencei Magyar Újságíró Egyesületek Közösségére változtatták, jelezve azt, hogy a külhoni magyar újságírás mesterségesen nem választható külön az anyaországitól.
4. A hatékonyabb munka érdekében a tagszervezetek úgy döntöttek, hogy létrehozzák a KMÚEK hattagú konzultatív tanácsát, amelyben az egyes régiók vezetői évente váltják majd egymást a szervezet elnöki tisztségében.
5. Többéves előkészületek után döntés született a KMÚEK bejegyzéséről. A szervezet székhelye Nagyváradon lesz.
6. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének javaslatára a KMÚEK saját honlapjának létrehozásáig a szervezet tevékenységével kapcsolatos hírek, információk a MÚRE honlapján kapnak helyet.
7. A KMÚEK tagsága a konferencia záróhatározatával végül javasolta, hogy a 15. évforduló megünneplése egyúttal a szervezet számára is legyen az újrakezdés éve, évtizede, amely során nem csupán a megkezdett tevékenységek folytatására, hanem a korábban már megfogalmazott, de nem teljesített feladatok teljesítésére, valamint a tömegtájékoztatásban időközben lejátszódott változásokból eredő tennivalóra helyezik majd a hangsúlyt, beleértve a médiastratégia megfogalmazását, a közösségi média hatásának deffiniálását, a Kárpát-medencei médiatár felújítását, valamint a kisebbségi magyar újságírók képzését is.

Tengelic, 2021. október 17.
A KMÚEK tanácskozás résztvevői

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 539
szavazógép
2021-10-20: Magazin - :

Ötödször rendeznek magyar színházfesztivált Brassóban

Ma kezdődik Brassóban a 2017-től minden évben megrendezésre kerülő Magyar Színházfesztivál. Az október 20. és 25. között sorra kerülő rendezvénysorozaton, a megszokott színvonalat képviselve, idén is változatos előadás-felhozatallal és különböző kísérőrendezvényekkel készülnek a szervezők.
2021-10-20: Pénz, piac, vállalkozás - Ferencz Csaba:

Digitális együttlét (Hagyomány és modernizáció)

Egyre több szó esik a vállalati digitalizációról, annak felette szükséges voltáról. A Sapientia egyetem két diákja által végzett kutatás eredménye azonban azt mutatja, hogy a székelyföldi vállalkozói szféra meglehetősen ellentmondásosan viszonyul ehhez a lehetőséghez. A felmérés egyes elemeiről, de a vállalkozói kultúránk sajátosságairól is Bodosi Imrével, a Hamor Soft vezetőjével beszélgettünk.