Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de ő vágtat, meg se áll.

Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélkerék?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?

Dehogy hiszi, dehogy hiszi,
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál
a bátyjára, Novemberre.

Móra  Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
Hűvös szelek járnak,
Nagy bánata van a
Cinegemadárnak

Szeretne elmenni,
Ő is útra kelni,
De cipőt az árva
Sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz, fához,
Szalad a vargához,
Fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
Nem ér rá most arra,
Mert ő most a csizmát
Nagy uraknak varrja.

Darunak, gólyának,
A bölömbikának,
Kár, kár, kár, nem ilyen
Akárki fiának!

Daru is, gólya is,
A bölömbika is,
Útra kelt azóta
A búbos banka is.

Csak a cinegének
Szomorú az ének:
Nincsen cipőcskéje
Máig se szegénynek.

Keresi, kutatja,
Repül gallyról gallyra:
– Kis cipőt, kis cipőt! –
Egyre csak ezt hajtja.

Gryllus  Vilmos: Őszi falevél
– Hova mész, falevél?
– Oda, hova visz a szél.

– Honnan jössz, falevél?
– Fa ágáról hoz a szél.

– Fázol-e, falevél?
– Hideg bizony ez a szél!

– Szállj tova, falevél!
– Röpülök, ha fúj a szél.