A régi emberek, mivel a természettel szoros együttélésben léteztek, nagyon megfigyelték a természeti jelenségeket, a madarak és más állatok viselkedését – s ennek alapján próbálták megjósolni az időt, kisebb-nagyobb sikerrel.
Hajdanában a füzetes naptárak, nagy kalendáriumok egyik fontos része volt a százesztendős jövendőmondó, amelyet sokat olvastak, sőt el is hitték. Ez a következőket állította:
Vízöntő havában (január) hó és eső hullanak,
S mi ezeknél rosszabb, fagyos szelek fújnak.
Julianna napja (február 16-a) viharokat jelez,
Azután eső jön s enyhül a hideg.
Március eleje meglehetős gyenge,
Ha a föld engedi, szórjál magot bele.
Nyárelő szeszélyes, ha túl nagy a meleg,
Elpusztult vetések siratják a jeget.
Gyakori esőzés ismét nem visz jóra,
Gyilkos áradások beszélhetnek róla.
A XVI. században nyomtatott kalendáriumok lapjain különböző égi jelekből és más természeti jelenségekből jósoltak jó vagy rossz időt, termést, földrengést, árvizeket, döghalált (pestist). Ezek a jóslatok általában nem következtek be, de ha igen, akkor azt hosszú ideig igaznak vélték.
Különös jelentősége volt az újholdnak. A néphiedelemben az idő aszerint változott, ahogy a hold közeledett a földhöz, vagy távolodott tőle. A hold újulására és az azt követő negyedik napra mindenkor szükséges volt vigyázni. Ha ezeken mind tiszták, világosak voltak a hold szarvai, jó idő szokott jönni – ellenben, ha homályosak voltak, változó időre lehetett számítani.
Érdekes módon megfigyelték, hogy minden nyolcadik-kilencedik esztendőben egyforma az időjárás, főleg ami az esőzéseket illeti. Az esős ősz és engedelmes tél után száraz és hideg a tavasz, viszont az esős tavasz után hosszú, meleg nyár és vidám ősz következik. (Ez nálunk az idén is bevált.)
A természethez közeli, falusi környezetben élő ember tevékenysége szorosan kapcsolódik az őt körülvevő jelenségekhez. Megfigyeli azokat, és tapasztalatainak tárháza rendkívül gazdag. Ezekből alakult ki a népi kalendárium, amely az időjárás mentét és a termés alakulását jövendöli meg. Túlteng bennük a naiv, babonás jóslat, például az is, hogy Móric napján (szeptember 22-én) a derült idő szelet jelent, ha Vencel (szeptember 28.) és Mihály (szeptember 29.) napján nem esik, jó tavasz lesz, ha október meleg, akkor február hideg, amilyen Erzsébet (november 19.), olyan lesz december, ha a Tamás napján (december 21.) levágott disznónak nagy a mája, akkor hideg karácsony következik.
Ezek mellett azonban vannak olyan megfigyelések, megállapítások, amelyeket a tudomány is helyénvalónak talál és igazol. Csak néhányat sorolok fel: ha magasan repül a fecske, a pacsirta, szép idő várható (a légnyomással van összefüggésben); Sándor, József, Benedek zsákkal hozzák a meleget (közeleg a tavaszi napforduló, a napsugárzás felerősödik); ha a füst földre száll, lenyomul, rossz idő lesz (a párás levegő megakadályozza a fölszállását); ha Medárd napján esik, 40 napig esik (ez is bevált az idén a mi vidékünkön); Anna napján (július 26.) nem szabad az ablakot nyitva hagyni, mert megtelik a ház léggyel; amilyen Bertalan (augusztus 24.), olyan lesz az ősz; ha Márton napján (november 11.) a lúd jégen jár, az új esztendőben sárban botorkál; ha Katalin (november 25.) kopog, karácsony locsog, és fordítva. Az ilyen időjárási összefüggések, ha bekövetkeznek, megerősítik a hiedelmeket és biztosítják fennmaradásukat.
Uzonban is vannak ilyen, megfigyelésen alapuló előrejelzések, jó és rossz időre egyaránt, még napjainkban is. Szép (jó) idő lesz, ha: a szél reggel gyengén és nem egy irányból fúj; ha az ég felhőtlen; ha köd lepi be a völgyeket; ha rézvörös az ég alja, amikor megy le a nap; ha ragyogó, fénylő a hold, a hold szarva tiszta, a füst pedig felszáll. Az egyik legmegbízhatóbb előrejelzés az állatok viselkedésén alapul, mert az ő idegrendszerük reagál leghamarabb a légköri változásokra. Így jó idő lesz, ha a madarak magasan repülnek, ha kora reggel énekelnek, ha este a denevérek szaporán repkednek, ha a hangyák vándorolnak, ha fehér a gólya tollazata, ha a juhok még este is vidáman ugrálnak a mezőn, ha a kakukk alant repül. Ha Zsuzsanna napján (február 19.) megszólal a pacsirta, hamar vége lesz a télnek.
Rossz idő lesz, ha: pipál a Piliske (közeli domb) teteje; ha a harangszó messzire elhallatszik, a vonat pedig mintha az udvaron menne; ha a varjak és hollók kárognak és körben repülnek; ha a galambok visszarepülnek a dúchoz; a libák s a récék a víz alá bújnak; ha csípnek a legyek; ha a békák kiülnek a víz partjára; ha a kakas napnyugta után is kukorékol; ha a vakond magasra túrja a földet; a szamár hosszan bőg; a ló a patájával kapálja a földet; ha a kutya a porban fürdik, a macskák pedig nagyon mosdanak. A januári mennydörgés nagy hideget hoz, az áprilisi dörgés nedves esztendőre utal.
Gyermekkoromban, ha édesapám kiengedte a disznókat az udvarra a pajta takarításának idejére, sokszor alig tudtuk visszakergetni őket, a trágyadombon valóságos táncot jártak. A verebek is a porban fürödtek, a tyúkok pedig nagyon későn ültek el olyankor, mert szervezetük érezte a változást. Mi, emberek, szintén érezzük, mert lehangoltak, nyűgösek vagyunk, fejfájás, izompanaszok, mindenféle nyavalya gyötör, mire az idő elváltozik, vagy ahogy régen mondták: valami nagy idő készül, mert hasogat a derekam, szúr a lapockám alatt, vagy fáj a farcsokom...
S mivel ősz van, jöjjenek a szeptemberi megfigyelések, ezekről már tudjuk, hogy beigazolódtak-e: ha Egyed napján (szeptember 1.) jó idő van, az ősz is jó lesz; a Máté napi (szeptember 21.) verőfény gazdag szüretet ígér; ha Szent Mihály után is itt a fecske, nem lesz hideg karácsony; amilyen szeptember újholdja, olyan lesz az ősz.
Ha régen valakit megkérdeztek, hogy mit kíván az időtől, azt válaszolta: télen havat s hideget, nyáron esőt s meleget! Ezzel kívánok én is mindenkinek jó időt és szép őszi napokat!
Ambrus Lászlóné Imreh Anna, Uzon