Nem tudjuk, milyen minőségű szolgáltatásért fizetünk, amikor a gázszámlát törlesztjük: noha a vállalat minden ügyfelének elküldött levelében leírja, hogy mit és miképpen számolnak ki (újabban köbméter helyett fűtőértéket), és hány óránként ellenőrzik a fűtéshez és főzéshez használt gázkeverék összetételét, ezt egyszerűen el kell hinni, mert nincs ellenőrző hatóság.
A vonatkozó törvény szerint a gázszolgáltató maga méri az elfogyasztott mennyiséget, maga értékeli a minőséget (fűtőértéket), és akinek esetleg kétségei vannak, az kénytelen beérni a belső ellenőrzéssel. Pedig némi ingadozás mérőeszközök nélkül is érzékelhető: amikor a kazánban látszólag ok nélkül kialszik az örökmécses, vagy a biztonsági szeleppel ellátott sütő nem gyúl be, az már jelez valamit, főként, ha a szerelők sem találnak hibát a gépekben. A fogyasztóvédelem tehetetlen, a törvény világos — a számlák pedig egyre magasabbak lesznek. Szolgáltatót váltani lehetetlen, legfeljebb más fűtőanyagot választhat, aki elégedetlen a liberalizáltnak nevezett gázpiaccal.
