Búcsú a világutazó székely-magyar tudóstól, Vánky Kálmántól

2021. november 2., kedd, Emlékezet

Idén húsvétkor még üdvözöltük egymást a világhálón. Nemrég kétnyelvű levelet kaptam fiaitól, melyben arról értesítettek, hogy az, ki barátságával kitüntetett, cikkel és interjúval megtisztelt, s akinek Pázmány Dénes-díjat adtunk, immár csupán emlékeinkben, írásaiban, elért eredményei révén él. Meghalt 2021. október 12-én.

  • Vánky Kálmán tübingeni otthonában
    Vánky Kálmán tübingeni otthonában

Dr. Vánky Kálmán Géza székelyudvarhelyi születésű orvos-biológus, az üszöggombák kutatásában nemzetközi szinten kiemelkedő eredményeket ért el. Mintegy 100 üszöggomba-preparátumát a világ különböző tájairól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Kutatói tevékenysége során az üszöggombák több mint 400 új faját azonosította, két angol nyelvű nemzetközi monográfiát, 10 könyvet és számtalan publikációt jelentetett meg. Dr. Vánky Kálmán Géza a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Tübingeni Egyetem nyugalmazott vendégprofesszora. 2021. január 13-án megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést. Hadd ismertessek néhány adatot a jeles ember életéről. Ezeket ő maga hozta tudomásomra 2008-ban, 2011-ben és 2012-ben.

– Én eredetileg orvos szerettem volna lenni, de 1949-ben politikai okok miatt nem vettek fel, aztán azzal a felvételivel Kolozsváron beiratkozhattam a biológiára, mert ott nem volt elég jelentkező. Tehát elvégeztem az orvosit, közben elkezdtem gyűjteni. Eleinte mint körorvos dolgoztam évekig Udvarhelyen, s közben gyűjtöttem, gyűjtöttem. A duplikátumokat elküldtem Magyarországra azzal, hogy esetleg majd valaki megírja a Kárpát-medence üszöggombáinak egy újabb kiadványát, mert Moesz Gusztáv könyve egy nagyon szép, nagyon jó könyv, de az csak egy kis részét tartalmazza az előforduló üszöggombáknak. Sajnos, Magyarországon nem volt senki olyan, aki ezt megírta volna, vagy akit érdekeltek volna az üszöggombák. Aztán 1969-ben sikerült kimennem Svédországba, ott beiratkoztam a doktori képzésre az uppsalai egyetemen, magánúton. Csak egy bizonyos százaléknyit, kb. felét fedezte az állam, úgyhogy közben dolgoztam mint orvos, tanultam, vizsgáztam és intenzíven gyűjtöttem is. Akkor nyílt meg előttem a világ. Svédországból tudtam külföldre menni, gyűjteni, legtöbbször saját pénzemen. Mint orvos kerestem a pénzt, s mint mikológus gyűjtő költöttem el. Ez már hobbi is volt. Részben saját gyűjtéssel, részben cserével lassan felépítettem a világ legnagyobb üszöggomba-gyűjteményét, amely most 21 600 példányt tartalmaz. Párhuzamosan összeszedtem a világ idevágó irodalmát, mindent, amit csak lehetett, amit csak közöltek az üszöggombákról. A könyveket vagy megvettem, vagy lemásoltam. A különlenyomatokat úgyszintén, úgyhogy van egy mondhatni teljes üszöggomba-irodalmam. Ezenkívül készítettem egy 7000-nél több tartós preparátumot tartalmazó gyűjteményt mikroszkópos vizsgálatokra, minden érdekesebb üszöggombáról, főleg a típusanyagokról, amit kikölcsönzök. (...)

Bejártam lassan az egész világot, az összes kontinenst, sok országban háromszor-négyszer is megfordultam. Gyűjtöttem Afrika 13 országában, Ázsia 10 országában, Észak-, Közép- és Dél-Amerika számtalan országában. Főleg a trópusi területeket szerettem, s oda mentem, mert míg Európában az 55 év alatt nyolc vagy tíz új fajt találtam és írtam le, addig egy ilyen trópusi országban, mint például Mexikó, három vagy négy hét alatt tizenöt új fajt is találok, úgyhogy hálásabb feladat a trópusokon, ismeretlen területeken gyűjteni. (…)

Az emlékek s a publikációk maradnak meg, azt szoktam mondani mindenkinek, hogy nem az számít, ami a fejedben van, ami az íróasztalodban, a jegyzeteidben van, csak az számít, amit publikáltál, amit leközöltél. Az megmarad. (…)

Azzá váltam, amivé, azt hiszem, ebben a legnagyobb szerepe édesapámnak van. Öt éven belül született négy gyerekét szigorral, egyenlően, következetesen, de nagy szeretettel nevelte. Sok időt töltött velünk. Az évek folyamán együtt csináltunk lepke-, bogár-, virág-, levél- és bélyeg­gyűjteményeket, mind szakszerűen és nevekkel ellátva. (…) Ezért dedikáltam édesapámnak, Zundelnek, Moesznek és J. A. Nannafeldtnek, az uppsalai nagy tudású, önzetlen, szerény doktor atyámnak a European Smut Fungi (Vánky 1994) című könyvemet. A székelyudvarhelyi református kollégium, majd annak megszüntetése után az egyesített gimnázium fegyelmet tartó, kiváló tanárai is nagy szerepet játszottak a tanulók életszemléletének, pályaválasztásuknak kialakításában, így az enyémben is.

1995-ben nyugdíjba mentem, de munkámat otthon tovább folytattam és szeretném folytatni amíg csak tudom. A szívem, az erdélyi. Most már több mint negyven éve eljöttem Erdélyből, de az ékezet nem kopott le a nevemről. Úgy érzem, hogy az üszöggombák terén elért eredményeim azt is mutatják, hogy a magyarok tudnak kiváló dolgokat csinálni, mert sokszor nem azt mondják, hogy Vánky ezt vagy azt csinálta, hanem hogy egy magyar ezt vagy azt csinálta.

Zsigmond Győző

Hozzászólások
Szavazás
Tavalyhoz képest Ön szerint idén miként alakul a jövedelmi helyzete?








eredmények
szavazatok száma 884
szavazógép
2021-11-02: Emlékezet - Czegő Zoltán:

A versben méhészkedő

Ki hitte volna, hogy a Magyar Királyságban, Erdélyben a 19. században Kriesch János tudós tanár (1834–1888) méhészetre adja a fejét! Számos megfogalmazása van annak az állításnak a magyar kultúrában, hogy csodák ma és már nincsenek. Ebben sem vagyunk egyediek. Kriesch János sem volt a véletlenek csillaga, hanem sokoldalú magyar biológus, különösen a méhek világának tudós kutatója, akadémiai szinten elismerte Bécs, Budapest és több európai tudományos intézet is. Bécsben szerzett természettudományi oklevelet, tanított Ungváron is. 1868-ban egy ideig az állatkert vezetője. Magam is meglepődve, nagy örömmel és tisztelettel olvastam egyik híres könyvét a sok közül. Ez Az okszerű méhészet elemei című, amely megjelent 1871-ben Vácon.
2021-11-02: Gazdakör - Bokor Gábor:

Bőkezű háromszéki gazdák

Több mint húsz tonna mezőgazdasági terményt – burgonyát, murkot, hagymát – ajánlottak fel háromszéki gazdák rászorulók, nélkülözők megsegítésére. Az adománygyűjtést a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE) szervezte a Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem program részeként. A termények gyerek- és öregotthonokhoz, szórványvidéken működő magyar tanintézmények menzáihoz jutottak el.